Sportpályafutása
Eötvös József reálgimnáziumban érettségizett 1935-ben, majd a Kereskedelmi Akadémián tanult. (1935-36). Munkahelyei: Magyar Nemzeti Bank, tisztviselő (1936-40), munkaszolgálatos (1940-43), hadifogoly (1943-1945), fordító, sakkíró, sakkversenyző (1945-1950), a Magyar Sakkélet felelős szerkesztője (1951-1972). XX. századi magyar sakkozás egyik legnagyobb alakja. Olimpiai bajnok, nemzetközi nagymester, világbajnokjelölt, tizenkétszeres olimpikon, nyolcszoros magyar bajnok, ezenkívül még kétszer holtversenyes első, elismert szakíró és szerkesztő, nemzetközi versenybíró. A magyar sakkozás kitüntetett nagykövete, az egész világon elismert sakkművész, az utolsó nagy sakklovagok közül az az istenáldotta tehetség, aki nem csapatok-csoportok-komputerek segítségével érkezett be. Tehetségének kibontakozását a második világháború megpróbáltatásai árnyékolták be, közel négy évet töltött halálközelben a szovjet fronton munkaszolgálatosként és hadifogságban. Az ötvenes évek sem múltak el nyomtalanul, zavarták az egyenletes fejlődésben. A sztálini ügyvezetés ugyan, majdhogynem teljhatalommal ruházta föl, de a politikai megkötöttségek, kényszerű kompromisszumok visszahatásai inkább fékezték semmint fokozták sportbeli teljesítményeit. Övé a legjobb magyar eredmény a FIDE hivatalos világbajnokjelölti futamaiból. Amszterdamban 1956-ban, holtversenyes harmadik helyezés a vb-jelöltek versenyén.
Edző és sakkíró
Budapesti Vörös Meteor (1950-1970), a VM Egyetértés (1971-1974), az MTK-VM (1975-84) vezető edzője. Mesteredzői címet kapott 1952-ben. Az 1951-ben indult havi sakk-folyóirat, a Magyar Sakkélet főszerkesztője volt 1972-ig. A Szabad Nép sakkrovatát vezette 1946-1956 közt, a Magyar Nemzetnél pedig 1957-90 közt volt sakkrovat vezetője. Ő írta az Országos Magyar Sakkbajnokság 1946. (1946), a VI. Magyar bajnokság (1950) és IX. Magyar sakkbajnokság (1954) című a tornakönyveket. Az ő műve: Balkán sakkolimpiász 1947. (1948). A Sakkvilágbajnok jelöltek versenye (1950) füzetekben, versenybulletinként az ő közreműködésével jelent meg, a tornakönyvet később mások írták. 1981-ban jelent meg önéletrajzi kötete: 50 év - 100 000 lépés. Ennek angol (My best games of chess, 1986) és német (Meine besten Partien, 1990) változata is van. A Nagymesterverseny Maróczy Géza emlékére c. tornakönyve 1962-ben jelent meg.
Kitüntetései
• Magyar Népköztársasági Sportérdemrend arany fokozata (1951)
• "Szocialista Munkáért" Érdemérem (1961)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1982)