Vajda

Árpád

Gyerekkorától kezdve élete végéig nagyon sokat olvasott, ráadásul több nyelven is, és kivételesen jó memóriájának köszönhetően az olvasott, hallott, látott emlékek zömére emlékezett is. Édesapja állami tisztviselő volt, telekkönyvvezető. Időnként áthelyezték, így ő a gimnáziumot Zalaegerszegen (I.-III.), Nyitrán (IV.-VII.) és Budapesten (VIII. o.) végezte. A nyitrai diák 1913 júniusában Pesterzsébetre került. 1914 nyarán érettségizett, majd rendőrségi díjnok lett. Mellette „mezei jogászként” egyetemi tanulmányokat kezdett – ez a mai levelező oktatáshoz hasonlított. 1916. januárjában vonult be katonának, 1918. novemberében szerelt le. A nemzetközi sakkmester, részt vett nyolc sakkolimpián (1924–1937), tagja volt az olimpiai bajnok magyar sakkcsapatnak (1927, 1928, 1936). A budapesti tudományegyetemen avatták jog- és államtudományi doktorrá 1921-ben. 1921-ben az újjáalakult Magyar Sakkszövetség vezetőségében választmányi tag, később tanácstag. Csapatkapitány, FIDE-delegátus is volt. A háború alatt visszavonult, utána MADOS csapatkapitánya, társelnöke, 1949 után a Sakkszövetség elnöki tanácsának tagja lett.

A sakk alapismereteire 7 évesen anyai nagyanyja tanította meg Zalaegerszegen, az újságok sakkrovatai is a látókörébe kerültek. Még elemista volt, amikor Maróczy Géza 1905. évi fényes győzelme megragadta, és a sakk iránti vonzalmát elmélyítette. Addig a síkfutást gyakorolta szorgalmasan. Maróczy nagyszerű teljesítményeinek hatására buzgón tanulmányozta az Egyetértés, az Újság és a Zászlónk sakkrovatait. 10 éves korában Zalaegerszegen már a legjobbak egyike volt. 1909-ben Aranyosmarótra, majd még abban az évben Nyitrára került, középiskolai tanulmányait itt végezte. Nyitra fejlett sakk-központ volt, az osztálytársaival vívott naponkénti csaták során erősödött, majd felvette a kapcsolatot Chalupetzky Ferenccel és Szávay Zoltánnal. Utóbbi ellen négy játszmás levelezési mérkőzést nyert. 1910. decemberétől sakkjátszmái jelentek meg sakkrovatokban. 1911 júliusában rokonai látogatására Nyitrára érkezett Réti Richárd mester. Vajdának alkalma nyílt néhány játszmát váltani a mesterrel, akit meglepett a diák tehetsége és felkészültsége. Ekkor már levelezésben állt az országos sakkélet több fontos személyiségével, így meghívták az 1911. augusztusában a Budapesten megrendezett, első Magyar Sakkszövetség megalakulásra rendezett találkozóra – 15 évesen! Réti ekkor rávette Vajda szüleit, hogy engedjék meg részvételét a Magyar Sakkszövetség egyik melléktornáján. 1913. júniusában Budapestre költöztek, ő pedig a Budapesti Sakk-kör tagja lett melynek tagja maradt egészen 1951-ig, 1946-tól pedig az elnöke is lett. Megszűnése után az Újpesti Dózsa éljátékosa és oktatója lett.

1918-ban a BSK versenyén erős játékosok közt lett 3-4., de úgy, hogy a Magyar Sakkvilág megírta: „Vajda zászlós, a frontra visszatérőben le sem játszhatta a két első győztes elleni versenyjátszmáját.” Ott is játszott alkalmi partikat, a sakklap közlésre méltó, értékes alkotást is talált köztük. 1919 elején Budapest amatőr bajnokságán 36 induló közt győzött. 1920-ban a Magyar Sakkegyesület Schlechter-emlékversenyén újra első, majd Budapest amatőr-bajnokságát ismét megnyerte. 1921-ben a Magyar Sakkszövetség újra megalakult és Dr. Vajda a vezetőség örökös tagja lett. Amikor ez 1945-ben megszűnt, a Magyar Dolgozók Sakkszövetségének, 1956-tól pedig az ismét Magyar Sakkszövetségnek nevezett szervezetnek felső szintű vezetői közé választották. 1921-ben Bécsben 4-7. helyezést ér el, neves külföldi versenyzőkkel holtversenyben, ami alapja lett a később, 1923-ban elismert magyar mesteri címének. 1950-ben hozta létre a FIDE a nemzetközi mesteri címet, amit akkor Vajda is megkapott korábbi eredményei elismeréseként. 1922-ben Londonban a nagyon erős fő verseny mellett 2 gyengébb mezőnyűt (főtornát) is rendeztek, az egyiket Vajda nyerte meg 11 angol előtt. A Nemzeti mesterversenyen (ami a magyar bajnokságot jelentette akkoriban) 5-7. helyezést ért el. 1923-as év több versenyt és jó eredményt hozott: párosmérkőzés Balla Zoltán ellen 5:5, Portsmouth: 2. helyezés, Egerlövő 1. helyezés, 1924: az Angol-Magyar Bank versenye 1. helyezés, II. olimpiai előkésztő verseny 1-3. helyezés, Győr, nemzetközi verseny 5-6. helyezés.

1924-ben Párizsban az olimpiával párhuzamosan, de attól függetlenül rendezték és sakkolimpiásznak nevezték a versenyt, amin a részvevők egyéni versenyeredményeit összegezve rendezték. Ez nem vált be, nem is volt több ilyen. Ezt előolimpiának tekintjük. Magyarország versenyzői ezüstérmesek lettek, Vajda 13 játszmát váltott. 1926-ban Budapesten több egyéni versenyt is rendeztek, amelyek ismertek, megszokottak lévén, népszerűbbek voltak, mint az először itt megrendezett csapatversenyek, amelyek 4 versenyzőből és 2 tartalékból álltak, mint azóta is. Mindössze 6 csapat nevezett, abból is kettőnek a tagjai inkább az egyéni versenyeket választották, csak 4 ország indult. A csapat két legerősebb tagja a párhuzamosan folyó egyéni versenyen játszott, így Vajda is, csak szabad napjaikon segíthetett a 3 forduló valamelyikén. Vajda itt 2 játszmát tudott vállalni – és nyert a csapattal együtt egy aranyérmet az előolimpián. Ezeket követően Vajda Árpád az 1924—1937 között rendezett mindegyik sakkolimpián részt vett, az 1935. évi varsói olimpián csapatkapitány és delegátus is volt. Az olimpiákon összesen 101 játszmájából 61 pontot ért el. Teljesítménye értékét növeli, hogy általában őt játszatták legtöbbször sötéttel. A magyar csapat ragyogó diadalainak kivívásában Vajda mesternek igen jelentős része volt.

1927-ben Londonban került sorra az első, hivatalosnak elismert olimpiára. Ugyanolyan verseny volt, mint a budapesti, de itt már 16 csapat játszott, így ezzel kezdik a sort. Vajda ismét tagja volt a csapatnak. Mivel voltak, akik sokkal hatékonyabban játszottak világossal, Vajda vállalta, hogy ő többször játszik sötéttel. Csak 3 játszmában volt világos, 10 alkalommal sötét. Óriási szenzáció volt, hogy Magyarország aranyérmes lett, így Vajda is. 1928-ban Hágában rendezték a következő sakkolimpiát, 17 csapattal. A londoni csapatból kimaradt Maróczy (mivel amatőr-olimpiával kísérleteztek itt – aztán soha többé). A többi 4 londoni játékos, a csapat legeredményesebb tagja nélkül, ismét aranyérmes lett! Mind 16-szor játszottak. 1930-ban, Hamburgban a magyar csapat ezüstérmes lett 18 ország közt. Vajdának itt 14 válogatottsága volt. 1931-ben, Prágában 10. lett a csapat. Nem volt jó a csapat összeállítása, idegileg sem bírták. Vajda 15 mérkőzésen játszott. 1933 Folkstone (Anglia). 3-5. lett csapatunk, a bronzérmet Svédország kapta. Vajda 11-szer játszott, 15 csapat volt. 1935-ben Varsóban Vajda nem játszott a csapatban, kísérő volt. 1936-ban Münchenben egy sooron kívüli olimpia volt. Részvételi rekord született, 21 csapat játszott. Mindegyik ellenfelünket legyőztük, aranyérmesek lettünk. Vajda 15 mérkőzésen szerepelt. Az 1937-es stockholmi sakkolimpián a csapat ezüstérmes lett. Vajda csak 4 játszmát játszott, mert a FIDE kongresszusán is részt vett. Dr. Vajda 73 játszmát váltott a hivatalos sakkolimpiákon és nyert 2 arany- és 2 ezüstérmet, 15 játszmája és 1 aranyérme volt a soron kívüli olimpián, 15 játszma és 1-1 arany és ezüstérem az előolimpiákon. Összesen 103 játék, 4 arany- és 3 ezüstérem.

A Budapesti versenyeken napi munkája után játszott, a külföldiekre, vidékiekre csak éves szabadsága terhére utazhatott. Így a nagy világversenyekre ritkán jutott el. 1926-ban a Semmeringen csak 12. lett, de különdíjat kapott. 1927-ben Kecskeméten 5-7. lett. 1928-ban Budapesten a Nemzeti mesterverseny győztese (ami a Magyar bajnokságot jelentette), a Szén-emlékversenyen 5-6., 1929-ben Ramsgate-ben (Anglia) 1-2., 1932:-ben Szolnokon 1. helyezést ért el. 1937-ben visszavonult a versenyzéstől,1939-ben a szövetségi élettől is. A felszabadulás után megváltozott viszonyok között szívesen tért vissza régi szerelméhez. A Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetségének csapatkapitánya, majd társelnöke lett, sakkéletünknek 1949-ben bekövetkezett átszervezése után pedig a társadalmi szövetség elnöki tanácsának tagja, majd szaktanácsadója és a Dózsa sakkoktatója. Idősebb korában bejutott az 1950-es és 1952-es magyar bajnokságba is. A történeti értékszám-listán a 16. helye volt a legmagasabb.

Nemzetközi sakk-versenybíró volt, továbbá kitűnő nevet szerzett magának, mint sakkíró. 1922-ben a Magyar Sakkvilág főmunkatársa lett és maradt 1950-ig. Ez folyamatos munkát jelentett, versenybeszámolókat írt, játszmákat elemzett, cikkeket közölt. 1951-től haláláig, 1967-ig a Magyar Sakkélet állandó cikkírója, mindig a legszínvonalasabbak egyike. Osztrák, angol, francia és holland sakklapokban közölt versenyekről szóló tudósításokat és játszmaelemzéseket. Könyve "A prágai sakkolimpiász (1932)", több kötetnek pedig a társszerzője volt. Rendőrezredesként vonult nyugdíjba, mert a háború alatt az üldözötteken segített, így az új világban is megmaradhatott tisztségében. 1967. október 25-én, pesterzsébeti otthonában, karosszékében elszunnyadva távozott. Síremlékét a Belügyminisztérium állíttatta, 1977. június 6-án avatták fel a Rákoskeresztúri új köztemetőben.

• A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) • Sport Érdemrend arany fokozata (1956)

• W. A. Foldeak: Endre Steiner and Dr. Arpad Vajda (1996) • Magyar Sakktörténet 4. kötetében (1996) • Földeák Árpád: Mestereink c. fejezetében „Dr. Vajda Árpád” és • Földeák Árpád: Magyarország a sakkolimpiákon c. fejezet. • https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/v-78466/vajda-arpad-78492/ • https://20.kerulet.ittlakunk.hu/utcak-terek/121113/utcat-neveznenek-el-dr-vajda-arpadrol • Arcanum • Magyar Sakkélet, 1956 (6. évfolyam 1-12. szám)1956. június / 6. szám