Flórián

Tibor

1919 március 2-án született Budapesten, és itt is élte le az életét. Sakkozni 6-7 éves korában apjától tanult meg. Eleinte vele játszott, aztán mivel - a kor szokása szerint - vasárnaponként eljárogatott a kávéházba (a Fészekbe, a mai Népköztársaság útja és a Rózsa utca sarkán), ott játszogatott, később aztán fiát is magával vitte kibicelni. Amikor a pincérek nem néztek oda, minden újságból kivágta a sakkrovatot és hazavitte - ebből szép gyűjteménye lett. Akkor a Pesti Hírlapban Maróczy volt a rovatvezető, a Népszavában Bedő Ödön, aki hétről hétre megnyitásokat ismertetett. Ez komolyan hozzájárult a sakkfejlődéséhez- nagyon meg is szerette a sakkrovatokat. Nagyon szegények voltak, például 16 éves koráig nem is volt a villany bevezetve, petróleumlámpánál böngészgette - ettől ment tönkre a szeme. Az első sakk-könyv, amit megkapott és tanulmányozott, Maróczynak a Tudományos Zsebkönyvtár sorozatban megjelent kisalakú könyve volt. Ennek az anyagát - megnyitás, középjáték, végjáték - napról napra beosztotta, és mikor az iskolából hazament, az első dolga volt, hogy az arra a napra kitűzött anyagot átnézze - csak utána foglalkozott az iskolai leckével. Amikor már a Magyar Sakkvilágot is járatta, és látta a versenybeszámolókat, rendezett otthon olyan sakkversenyt, amelynek az összes részvevője saját maga volt. Később a Kölcsey Reál gimnáziumban komoly sakkélet volt. Minden szombaton és vasárnap hónuk alá vették a sakktáblát, és mentek a különböző iskolákba csapatmérkőzést játszani. Rendeztek középiskolai egyéni bajnokságokat is, amit egyszer Ő is megnyert. 1937-ben a Bp. Kölcsey Ferenc gimnáziumban érettségizett,1944-ben a Budapesti Tudományegyetemen latin, olasz, francia szakos középiskolai oklevelet kapott. Fordító, tolmács, külügyminisztériumi tisztviselő volt, majd a Magyar Sakkszövetség főtitkára (1960-1984).

Középiskolás korában már erőteljesen foglalkozott feladványokkal is. Ezen a téren nemzetközi sikereket is aratott, 1936-ban például Ő volt a magyar szerzők közül a legeredményesebb: hat díjat nyert, közte négy elsőt. Középiskola után a Pázmány Péter Tudományegyetemre került, latin-olasz-francia szakra - filológus és tanárjelölt lett. Nyelvtudása legendás volt, 6 nyelven beszélt. Először a Városmajor Sakk-kör tagja volt, amely a Délivasút kávéházban jött össze hetenként kétszer. Itt élénk sakkélet folyt, villámjátszmákat váltottak, de különösebben jó játékosok nem voltak, így később átment a Magyar Munkás Sakkkör vasas szakosztályába. A polgári sakkszövetség hozzájárult ahhoz, hogy egy munkás sakkválogatott részt vegyen az országos bajnokságon. Itt az első táblán már erős játékosokkal került szembe, azonban Ő lett az első magyar bajnok a felszabadulás után. A mesteri címet 1945-ben, a Steiner Endre-Balla Zoltán-emlékversenyen elért eredményéért kapta. A nemzetközi mesteri címet pedig az 1950-ban, Belgrádban elért eredményért ítélték oda (1-2. lett). Amikor az ötvenes évek elején bevezették a ma is használatos címeket, akkor az első csoportban megkapta a nemzetközi mesteri fokozatot. Elért eredményei: 1945-ben magyar bajnok, 1948-ban Belgrád 1-2. 1952-ben a helsinki olimpián 6. helyezett magyar csapat, 1961-ben Oberhausenben az Európa-csapatbajnokságon 3. helyezett magyar csapat tagja. Levelezési sakkban a magyar csapattal olimpiai ezüstérmes (1977-1982), 5. helyezett (1952-1955), 6. helyezett (1972-1976).

A Miniszterelnökségen volt fordító és tolmács - eleinte egy Pásint nevű tanácsos lakásán volt a hivatal... Később a Külügyminisztériumba került - így lett a moszkvai nagykövetségen kulturális attasé. Ebben a minőségében sikerült aztán létrehozni a Moszkva-Budapest mérkőzést. "A szovjet sakkozás számunkra fogalom volt, de nemigen tudtunk érintkezni vele, és bár ez 45 után elvileg lehetségessé vált, mégis a gyakorlatban négy évig tartott ennek a találkozónak a megszervezése, melynek első fele itt zajlott le, a második Moszkvában, és természetesen jól megvertek bennünket. E meccsen sikerült nyernem Ragozin és Bronstejn nagymesterek ellen-utóbbit 110 lépéses játszmában győztem le. Végeredményben a moszkvaiak 86,5:41,5 arányban győzték le a Benkő, Szabó, Barcza, Tipary, dr. Szily, Flórián, dr. Vajda, Füstér és Gereben összeállítású magyar csapatot. Az a tény, hogy olyan sakkozókkal játszhattunk és elemezhettünk, mint Szmiszlov, Bronstejn, Flohr, Ragozin, Averbah, Lilienthal, Szimagin és Kotov, igen sokat jelentett a számunkra. A Sakkvilág különszámot adott ki a mérkőzésről. " - számolt be a mérkőzésről a Sakkélet, 1989-es számában. Civil pályáját külügyi tisztviselőként, majd nyelvoktatóként és fordítóként folytatta. Gábor Zoltán ezútán elhívta a Sakkszövetségbe dolgozni. Munkatársként, majd főtitkárként dolgozott 1962-től egészen 1984 decemberéig, a nyugdíjazásáig.

Sokféleképpen szerette a sakkot. A mesteredzői címen kívül megszerezte a nemzetközi versenybíró címet. Ebben a minőségben főbíró volt az 1969-es lublini női sakkolimpián (ahol magyar csapat először szerzett ezüstérmet) és 1984-ben a főbíró helyettese volt a szaloniki sakkolimpián. 1986-ban Dubaiban szenior bíró volt. Idehaza, inkább csak „rázós” versenyeken, mint a balatonföldvári női zónaversenyen vagy az 1987. évi sziráki zónaközi torna. Szakíróként is tevékenykedett, könyvei jelentek meg német, olasz és angol nyelven, és természetesen magyarul. Cikkei jelentek meg továbbá a Magyar Sakkvilágban 1951-84 között, ahol 1983-84-ben a szerkesztő bizottság elnöke is volt. Sakkrovatok: a Népszabadságban, a Tükörben, az Új Tükörben, a Képes Sportban vezetett sakkrovatot. Sakkfeladvány szerzőként főleg 14-18 éves kora közt volt aktív - és sikeres! Portischt oktatta fejlődésének kezdetén - ő a lakására járt. Foglalkozott Ivánkával, Csonkiccsal, Utasival és a két kisebbik Polgár-lánnyal. Legnevesebb tanítványai: Portisch Lajos, Haág Ervin, Szabolcsi János, Polgár Zsófia, Polgár Judit, Ivánka Mária, Csonkics Tünde, Kas Rita és mások: így a BEAC fiatal sakkozói is.

• Internationales Tschigorin Gedenkturnier Moskau 1947 (1948, Chalupetzky Ferenccel) • A XIX. szovjet bajnokság (1953) • A XX. szovjet bajnokság (1953, Asztalos Lajossal) • Nimzoindiai védelem (1. kötet 1958, 2. kötet 1959, Gelenczei Emillel) • Védekezés és ellentámadás (1965, németül 1971, olaszul 1977, angolul 1983) • Csak az győzhet, aki támad? (1968) • A legjobb magyar támadójátszmák (1970) • The Schliemann variation of the Ruy Lopez (1970, németül is 1970) • Spasski oder Fischer? (1972) • Ezüstérmes sakkolimpia (1973, Flesch Jánossal) • A sakkvilág trónusáért (1. kötet 1974, 2. kötet 1977, Flesch Jánossal) • Dynamische Schacheröffnungen (1986) • Entscheidung in der Schlussrunde (1987)

Szocialista Munkááért Érdemérem (1961), Magyar Népköztásasági Érdemérem ezüst fokozat (1972), Munka Érdemrend arany fokozat (1984), Érdemes sportoló (1954) és A Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója (1962).