Jó kezekben - klubhűségben
Hat évesen tanulta meg a sakklépéseket édesapjától, és 11 esztendős korától kezdett versenyezni a Vasútépítőben Alföldy László, majd dr. Szily József keze alatt. Erről az édesapja által összegyűjtött játszmalapok is tanúskodtak. Nevelőegyesületéhez és edzőihez (később Barcza Gedeon is tanította) 25 éves koráig hű maradt.
A Kölcsey gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE hallgatója lett, de abbahagyta tanulmányait: a gyors fejlődésének köszönhetően a sakkozói pályát választotta a matematika-fizika szakos tanári helyett. Az akkori korban nagyon fiatalon, 1970-ben lett mester, 1972-ben nemzetközi mester, 1974-ben pedig nagymester.
A hazai iskolai és ifjúsági sikerek után a nemzetközi kiugrás sem váratott magára sokáig: 1971/72 fordulóján az ifjúsági Európa-bajnokságon győzött Groningenben, és ezzel berobbant az élvonalba.
Világklasszis születik
A felnőttek mezőnyében sem kellett sokat várni az első sikereire. 1971-ben lett válogatott, s 1972-ben már az első sakkolimpiáján ezüstérmes gárda tagjává vált. Ezt a szereplését még további kilenc követte, amit összesítésben 1 arany- és 2 ezüstmedáliával zárt, miközben 1992-ben éltáblás volt. Csapatvilágbajnokságon kétszer vett részt (1989-ben az első táblán), és 1985-ben a dobogó második fokára állhatott. A hat Európa-bajnoki részvétele is hasonlóan sikeres volt: két ezüstérem és két bronzérem a termés. 1999-ben a győztes magyar válogatott második táblása volt a Mitropa Kupán is.
Természetesen az összes csapat világesemény közül neki is az 1978-as Buenos Aires-i olimpiai győzelem volt a legkiemelkedőbb sikere, ahol a 3. táblán 70% feletti eredménnyel, veretlenül járult hozzá a diadalhoz. Emlékezetes volt a sorsdöntő utolsó fordulóban Matanovics elleni szép győzelme sötéttel.
Támadó és taktikai elemekkel tarkított stílusa az egyéni versenyeken is érvényesült, mindenkire veszélyes volt. Az első nemzetközi felnőtt sikere 1972-ben az amszterdami holtversenyes 1. hely volt, amit aztán több tucat követett. Néhány körversenyt kiemelhetünk: 1975 Rovinj-Zágráb, 1976 Vinkovci (holtversenyben), 1978 Las Palmas (holtversenyben), 1979 Amszterdam (holtversenyben), 1982 Smederevska Palanka, 1989 Wijk aan Zee (holtversenyben). A svájci rendszerű tornákat is nagyon kedvelte, nemhiába nevezték a "nyílt versenyek királyának". 1984-ben Luganoban győzött, míg 1986-ban New Yorkban lett holtversenyes első. A több mint félszáz tornasikere közül a világbajnokjelöltségeire volt a legbüszkébb, bár 1988-ban Short, 1991-ben Korcsnoj ellen alul maradt nagy küzdelemben.
Hússzor játszott magyar bajnoki döntőben és kétszer győzött: 1976-ban egyedül, 1977-ben Riblivel holtversenyben.
Az utolsó évek
Élete utolsó évtizedében Kecskemétre költözött, s edzőként is dolgozott. Többek között Balogh Csaba, Héra Imre és Csonka Balázs is tanítványának mondhatja magát. Szakíróként is tevékenykedett az aktív versenyzés és a gyermekei nevelése mellett. Ekkor már több ideje jutott a művészetekre, kedvenc költője József Attila, filmrendezője Kuroszawa volt, gyakran idézett Madách: Az ember tragédiájából. Szeretett autót vezetni, kedvelte a labdarúgást és a teniszt.
Érdekesség, hogy első felesége, Kováts Beatrix is sakkozó volt.
Nem hosszú élete 2014. január 25-én Kecskeméten ért véget, ahol az utolsó útjára több százan kísérték el minden idők egyik legcsillogóbb magyar támadójátékosát...
Legjelentősebb kitüntetései:
Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata (1972)
Érdemes Sportoló cím (1975)
A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1978)