Bilek

István

Bilek István kárpitosmester és Mágó Jolán szövőnő fiaként született. 1949-ben a budapesti Fazekas Mihály (1948-ig Bencés) Gimnáziumba járt, azonban mivel édesapja megbetegedett, 17 évesen már dolgoznia kellett, így nem fejezhette be tanulményait. Később a Cső- és Szerelvényértékesítő Vállalatnál dolgozott mint gyakornok. Mindig is a könnyed sakkozásnak volt a híve. Sokan úgy vélték, hogy az elért szép eredményeinél többre is képes lett volna, ám ő sohasem munkának tekintette a sakkot, nem elemzett önállóan napi tíz órákat. Vérbeli társasági emberként inkább anekdotákkal szerette fűszerezni a játékot, minduntalan a szépséget kereste benne. Korunk sakkozását folyamatosan bírálta, nem kedvelte a számítógépekre alapozott „változatgyártást”, inkább a régi nagyok, Capablanca, Aljechin, Botvinnik korát sírta vissza. Pályafutása így is bővelkedett a sikerekben. A mesteri címet 1952-ben, az edzői oklevelet 1953-ban szerezte meg, a nemzetközi mesteri címet 1957-ben, a nagymesterit 1962-ben kiérdemlő sakkozó kilencszer képviselte Magyarországot sakkolimpián, amelyen a csapat tagjaként 2 ezüst- és 1 bronzérmet szerzett. Négyszer szerepelt Európa-Bajnokságon (1 ezüst, 3 bronz), háromszor nyert magyar bajnokságot (1962, 1965, 1970), és kétszer volt a férfi olimpiai sakkcsapat szövetségi kapitánya: 1978-ban, amikor a magyar válogatott olimpiai bajnok lett, és 1980-ban.

A sakk mellett több folyóiratnál vezette a sakkrovatot, szakkönyveket is írt. A sakk népszerűsítését legalább olyan fontos hivatásának tekintette, mint a versenyszerű játékot, így a magyar sakk-kultúra képviselőjeként a televízióban és előadásokban igyekezett népszerűsíteni a sportágat. 1976-tól 1988-ig a Magyar Televízió Sakk-matt című műsorát szerkesztette. Sakk-kommentátorként 1992-ig működött.

Széles körben ismert szakírója volt a sportágnak, legutóbb a Magyar Nemzet sakkrovatát vezette. Volán Hírlap (1975-1984), Vasas (1984-1998), Pesti Hírlap (1991-1994), Esti Hírlap (1994-1995), Napi Magyarország (1998-2000), Magyar Nemzet (2000-2010). További újságokban, folyóiratokban is jelentek meg esetenként cikkei. Ezek mellett a Magyar Sakkélet, majd Sakkélet rendszeres cikkírója, játszmaelemzője (1951-2000), külföldi sakkfolyóiratnak is dolgozott (Deutsche Schachzeitung, 1965-1985). Örökös sakkban című, önéletrajzi ihletésű könyve kötelező olvasmány a sakkozók körében, írásai mindenkor igazodási pontokként szolgáltak. Önálló sakk-könyvei: Örökös sakkban I. (1987, második kiadás 2004), Örökös sakkban II. (1993). Társszerzőként, szerkesztőként írt kötetei: Győzelmünk a sakkolimpián (1978), Versenyfutás az aranyérmekért (1980), Barcza Gedeon élete és játszmái (1990), Utazás sakkországba (1987), Magyar sakktörténet 4. kötet (1996), Örökös sakkban III. (1998).

1949-től 1952-ig a Cső- és Szerelvényértékesítő Vállalatnál gyakornok, majd 1952-től 1955-ig katona volt. 1956-tól 1960-ig az OFOTÉRT munkatársa, 1960-tól 1974-ig pedig a Centrál Vendéglátó Vállalatnál ellenőr volt.

Munkahelye mellett 1953-1956 között a Vasas, 1956-1970 között a Budapesti Vörös Meteor, 1971-1974 között pedig a VM Egyetértés edzője is volt. Ezután fő foglalkozásként 1974-től 1982-ig a Volán SC edzője (itt Csonkics Tünde, Horváth József és Horváth Csaba későbbi nagymesterek edzője is volt). 1978-1982 között a magyar férfi válogatott szövetségi kapitánya, vezetőedzője is. Ezalatt a magyar sakkolimpiai válogatott 1978-ban Buenos Airesben aranyérmes lett, 1980-ban Máltán pedig ezüstérmes a sakkolimpiákon. 1981-ben edzői pályafutásának elismeréseként megkapta a mesteredzői díjat.

• 1951: Budapest ifjúsági bajnokságán 1-2., • 1952: Salgótarján 3., • 1953: Néphadsereg egyéni bajnoksága 1., Budapest, Charousek emlékv. 1., • 1954: Budapest, Szikra v. 2/3., Budapest, Gecsey emlékv. 1-2., országos bajnokság döntője 5., • 1954/55: Hastings B-verseny 1., • 1955: Zágráb ifjúsági v. 3., országos bajnokság döntője 8-9., • 1956: Uppsalában a Főiskolás csapatvilágbajnokságon az ezüstérmes magyar együttes 1. táblása, • 1956/57: Budapest, mesterv. 3., • 1957: országos bajnokság döntője (1956-ról átkerülve) 2-3., Székesfehérvár jubileumi v. 1., Gotha 4-6., • 1958: országos magyar bajnokság döntője (1957-ről átkerülve) 5., Balatonfüred, Asztalos emlékv. 3-4., országos magyar bajnokság döntője 4-5., • 1958/59: Budapest, UVATERV versenye 1., • 1959: országos magyar bajnokság döntője 4., Balatonfüred, Asztalos emlékv. 3-5.

• Balatonfüred, Asztalos emlékv. 1-2., • Budapest, zónav. 2-5., Berg en Dahl 1., • 1961: országos magyar bajnokság 5-7., Dortmund 4., Bukarest 2., • 1962: Stockholm, zónaközi v. 14-15., országos magyar bajnokság 4-5., Kecskemét, Asztalos-emlékv. 4-5., • 1963: országos magyar bajnokság 1., Miskolc, Asztalos emlékv. 3., • 1964: országos magyar bajnokság 7-8., Kecskemét zónav. 2-3., Amszterdam, zónaközi v. 17-19., Várna 3-4., • 1964/65: Reggio Emilia 1-4., • 1965: országos magyar bajnokság 1., Havanna, Capablanca emlékv. 9., • 1966: Kecskemét, Tóth László emlékv. 3., Beverwijk 3., Hága zónav. 2. • 1967: Salgótarján, Asztalos emlékv. 1-3., Nyíregyháza 1-2., Sousse, zónaközi v. 16., • 1968: országos magyar bajnokság 3-5., Bukarest 2-3., • 1969: Zalaegerszeg, Asztalos emlékv. 2-4., országos magyar bajnokság 6-10. 1970: Budapest-bajnokság 1-2., Debrecen, Maróczy-emlékv. 1-2., országos magyar bajnokság 1., • 1970/71: Stockholm 2-3., • 1971: országos magyar bajnokság 3-5., Versec 4-8., • 1973: Budapest, Centenáriumi v. 7-8., országos magyar bajnokság 7-8., Stockholm 3-5., • 1974: Stockholm 1-5., Eksjö 1-5., • 1975: Szolnok 4-6., Albena 4-5., • 1976: Albena 3-4., • 1976/77: Reggio Emilia 2-4., • 1977: Athén 2-4., • 1978: Helsinki 1-2., • 1979: Verbász 2-4., Temesvár 5-6., • 1982. Fermo 3-5., • 1983: Gausdal 4-7., • 1984: Toulon 1-7., Champigny sur Marne 1-8., Bagneaux 2-8., • 1985: Lille: 6., • 1986: Metz 5-10., • 1992: Zala Kupa 2-4.

A sakkolimpiákon: 1958: München 11 szereplés, 1960: Lipcse 15 szereplés, 1962: Várna 14 szereplés, 1964: Tel-Aviv 13 szereplés, 1966: Havanna 15 szereplés, a csapattal bronzérem, 1968: Lugano 11 szereplés, 1970: Siegen 11 szereplés, a csapattal ezüstérem, 1972: Szkopje 16 szereplés, a csapattal ezüstérem, 1974: Nizza 14 szereplés. Összesen 2 ezüst- és 1 bronzéremet szerzett 120 meccset játszott. Európa-sakkcsapatbajnokságok döntőiben: 1961: Oberhausen 10 szereplés, a csapattal bronzérem, 1965: Hamburg 9 szereplés, csapat 2-3. hely, bronzérem, 1970: Kapfenberg 7 szereplés, a csapattal ezüstérem, 1973: Bath 7 szereplés, bronzérem. Csapattal 1 ezüst- és 3 bronzérem, összesen 33 válogatottság. Az Európa-csapatbajnokságok elődöntőiben további 4 + 5 + 6 + 3 = 18 válogatottság. Egyéb nemzetközi csapatmérkőzéseken további 83 szereplés: összesen 254-szeres válogatott.

• Szocialista Munkáért Érdemérem 1960 (Lipcsei sakkolimpia) • Sport Érdemérem Ezüst fokozat 1972 (Szkopjei sakkolimpia) • Sport Érdemérem Arany fokozat 1978 (Buenos Aires-i sakkolimpia) • Mesteredző 1981 • Maróczy Géza díj 1994.

• https://index.hu/sport/sakk/2010/03/21/elhunyt_bilek_istvan/ • https://www.blikk.hu/sport/elhunyt-bilek-istvan/0npn545 • https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2010/03/a-sakk-neki-nem-volt-munka-elhunyt-bilek-istvan-nagymester • Arcanum • Facebook • Kozák Péter, Rochy Zoltán és Bottlik Iván: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságíók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet A-H (Szekszárd, 1994)Ki kicsoda • https://www.olimpbase.org/players/4cw2qacd.html