Szily

József

A Budapesti II. ker. Királyi Katolikus reálgimnáziumba járt, ahol szép eredményeket ért el. Jegyeinek többsége mindig „jeles” volt, néhány „jó” osztályzat került csak melléjük, a Nyolcadik osztályban pedig már kizárólag jelesek díszítették a bizonyítványát, és ugyanilyen volt az érettségi bizonyítványa is: kitüntetéssel érettségizett 1932-ben. Nem érte be a szellemi gyarapodással. Harmadikosként megnyerte az alsósok (1-4. osztályok) asztalitenisz-bajnokságát, a vívást pedig a magasabb évfolyamokban rendkívüli tárgyként vette fel. Hetedik és nyolcadik osztályos tanulóként bekerült az Önképzőkör vezetőségébe, ami szintén azt jelzi, hogy kiemelkedett társai közül. Sakkozni 12-13 éves korában tanult meg. 1928-ban az alsósok bajnokságát nyerte meg, majd meccset játszott a felsősök bajnokával, Dobrovszky Istvánnal (aki később Tasnádi István néven lett I. osztályú sakkozó és műegyetemi adjunktus) és legyőzte azt +2 -0 -1 arányban. 1929-ben az országos középiskolás bajnokságon 4. lett, a budapesti bajnokságon 6-8. 1930-ban megnyerte a középiskolás országos bajnokságot Bély és László Deli előtt.

Joghallgató volt a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1932-1936 közt; a doktorátust 1942- ben szerezte meg. Egész életében amatőr sakkozó volt, azaz tényleges munkát végzett, hozzáértést igénylő, felelős munkakörökben. 1945 után azonban kikérést, rendkívüli szabadságot kaptak a játékosok a fontos eseményekre: a magyar bajnokságokra, nemzetközi egyéni és csapatversenyekre, sőt más tornákra is, így nem az éves szabadságuk egy részét kellett a versenyekre fordítaniuk, mint az első sakkolimpiákon dr. Vajda Árpádnak és dr. Nagy Gézának. Tény, hogy már akkor is előfordult olyan eset, hogy külföldi versenyre rendkívüli szabadságot adtak, Szily is így vett részt 1941-ben a trencsénteplici nemzetközi tornán. Viszont a hazai versenyeken munkaidő után játszottak, és amint Barcza nagymester megírta, néha olyan későn ért véget a játszma, hogy a villamosközlekedés már leállt, gyalog kellett hazamenniük. Szily 1935-1941 közt a Pénzügyminiszteri számvevőség központi csoportjánál díjnok, majd számlaellenőr volt, 1942-1946 közt a Központi Statisztikai Hivatalnál miniszteri fogalmazó, 1947. szeptember 1-től 1948. április 10-ig a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége (MADOS) irodavezetője. 1948-ban lett a diósgyőri DIMÁVAG osztályvezetője, majd főosztályvezetője, 1964- től pedig a budapesti Telefongyár főosztályvezetője. 1973 decemberében vonult nyugdíjba.

Versenyző volt 1928-1976 közt, 48 éven át. Címei: mester (1938), nemzetközi mester (1950), mesteredző (1952), kiváló sportoló (1950). A Sport érdemérem ezüst fokozatát 1962-ben, az aranyat 1973-ban kapta meg. 3 nemzeti mesterverseny résztvevője 1939-1942 közt (1939-ben negyedik) és 14 magyar bajnokságé 1947-1967 között (1947: 2-3., 1948: 4., 1951: 4-5.), azaz 17 országos döntőben szerepelt. Egyéb magyar tornái közül különösen értékes a Charousek-emlékversenyen, 14 mester közt 1953-ban elért 1-2. helye, mivel ott Szabó és Benkő kivételével mindenki játszott. Emellett sok vegyes mesterversenyen szerepelt eredményesen, többek közt az országos bajnokságok középdöntőin is, ami döntőbejutásainak feltétele volt. A magyar válogatott biztos tagja volt két évtizeden át. Kiemelkedő teljesítménye az 1952-es sakkolimpia. 3. táblán 9/14, azaz 64,3 százalékos - az elődöntőben 4/6, a döntőben 5/8 pontos eredményt ért el.

Csapatvezetői tevékenysége: olimpiai kapitány: 1962, 1966, 1968, Európa-csapatbajnokságon kapitány: 1961, 1965, 1970, a Főiskolai Csapat-világbajnokságon kapitány: 1964. Nemzetközi versenybíró is volt és szekundáns is. Edzőként Diósgyőrben és Budapesten is sok tanítványa volt, köztük címviselők: Adorján, Bárczay, Sax, Verődi nagymesterek, és vagy 10 későbbi mester. Szakíróként is maradandót alkotott. Könyvei: A müncheni sakkmesterverseny Európa bajnokságáért (többekkel, 1942), Országos magyar sakkbajnokság 1947 (Barczával, 1948), Marianské-láznei sakkvilágbajnoki elődöntő (Köberllel és Sándorral, 1952), Maróczy Géza nemzetközi emlékverseny (1954), Maróczy Géza élete és pályafutása (1957). A Magyar Sakkélet szerkesztőbizottságának tagja volt, rendszeres cikkírója, játszmaelemzője. 1950-ig a Magyar Sakkvilágban is publikált. Külföldi sakklapokban szintén jelentek meg cikkei. Az 1964-es havannai sakkolimpiáról folyamatosan tudósította a Népsportot. Egyesületei: a Budai Sakk Egylet, Hangya, Vasas SC, Diósgyőr, Vasútépítők voltak.

A jelentős levelezési sakkozóról sem feledkezhetünk meg! 194344- ben szerepelt a nagyon erős mezőnyű jubileumi versenyen: itt 6-7., a II. magyar bajnokságon (1947-49) 4-5. volt. A Városok Levelezési Versenyén 1953-tól, Miskolc csapatának az 1. tábláján, magyar-olasz csapatmeccsen 1956-tól a 2. táblán játszott. A levelezési sakkolimpiákon: III. olimpia elődöntő (1955-58) 1. tábla 2,5/4, döntő (1958-61), 2. tábla 4,5/9, IV. olimpia döntő (1961-64), 3. tábla 3,5/8. Ez utóbbi verseny alkalmából írta meg a csapatkapitány, dr. Négyesy György, hogy Szily nem tudott elegendő időt fordítani a partik elemzésére (amit nem csodálhatunk!).