Forintos

Győző

Forintos Győző 1947 és 2018 közötti, egészen hosszú ideig tartó versenyzői időtartamot mondhatott magáénak. Ebben magyar bajnoki címet, sakkolimpiai és Európa-csapatbajnokságokon megszerzett ezüst- és bronzérmeket, magyar és nemzetközi egyéni versenyeken elért jelentős sikereket, nemzetközi nagymesteri címet, jeles edzői, szakvezetői és sakkírói munkásságot mondhat magáénak. A budapesti Közgazdasági Egyetem Külkereskedelmi szakán diplomát szerzett, 12 évig ezen a területen dolgozott, aztán lett profi sportoló. Mindkét területen hasznosította gazdag nyelvtudását: kiváló német, orosz, angol, és jó francia, szerb-horvát, spanyol nyelvismeretét. Sakkozó család vette körül, ha nem is az ő extraklasszis szintjén: apja, bátyja, apósa, felesége és lánya is versenysakkozóként játszottak. Szerény, derűs, sportszerű személyiségéért is széles körben tisztelték és szerették.

Forintos József órásmester és Pala Anna varrónő gyermekeként született 1935. július 30-án. Korai versenyzői indulása abban az időben, amikor az iskolai sakkozás és a gyerek sakkoktatása ritkaságnak számított, csakis annak volt köszönhető, hogy édesapja sakkozó volt, és a bátyja is sakkozott. 5-6 évesen tanult meg apjától és bátyjától sakkozni. Az első sikerekről részben csak szóbeli emlékek maradtak: a nehéz, háború utáni időkben például egy tárgydíjas versenyen egy pár cipőt nyert. Első egyesülete a pestlőrinci Akarat volt 1936-ban. 1947-ben már játszott a csapatbajnokságban. Az 1949/50. évi csapatbajnokságban, az NB II-ben a 2. táblán szerepel. 1953-ban érettségizett, 1957-ben a Közgazdasági Egyetem Külkereskedelmi szakán végzett, és dolgozott is a szakmában. 1957 és 1958 között Hungarotex Textilkiviteli Vállalatnál gyakornokként, 1959 és 1962 között üzletkötőkén, 1963-tól piackutatóként dolgozott. 1969-ban lett profi sakkozó.

1953-ban Budapest ifjúsági bajnoka. 1955-ben Budapesten megnyerte a Vörös Lobogó versenyét és ezzel mester lett. Szintén 1955-ben, a Főiskolás Európa-csapatbajnokságon a magyar csapattal bronzérmes. A főiskolás csapatversenyen összesen 7 alkalommal játszott, 1955 és 1961 között, és nyert a csapattal 1 ezüstérmet (1956) és 2 bronzérmet (1955 és 1959), saját tábláján pedig volt 1. helyezett (1959). 68-szor volt a főiskolai világbajnoki válogatott tagja. A nemzetközi mesteri címet 1963-ban, a nemzetközi nagymesterit pedig 1974-ben kapta meg.

17 magyar bajnokság döntőjében vett részt 1954 és 1984 között. 1968/69-ben megnyerte a bajnokságot, nagy fölénnyel - 2 pont előny a 2. helyezett előtt, 78,6%-os teljesítménnyel, erős mezőnyben. Ez volt élete egyik legjobb teljesítménye. 1969-ben 2. lett (a bajnokságok esetenként átcsúsztak a következő évre), és még hat alkalommal volt az első 6 helyezett közt (kétszer holtversenyben).1954 és 1986 között 18 alkalommal jutott be az országos döntőbe. A Budapesti Vörös Meteor csapatával az országos csapatbajnokságban 13-szor győzött. Tíznél több első díjat nyert nemzetközi versenyeken, és legalább ilyen értékesek világversenyeken elért magas helyezései. Legfontosabb egyéni versenyei közé tartozik 1973-ban Vrnjacska Banja-ban a 2., 1974-ben Reykjavikban a 2., 1975-ben Vancouverben a 2-4., 1976-ban Lone Pine-ban a 2-10., és 1978-ban Szarajevóban a 2. helyezése.

Sakkolimpiákon szereplései: 1958 (a 6. táblán 10,5/13, 80,8%, Petroszjannal együtt a legjobb tábla-eredmény), 1966, 1966 (bronzérem), 1970 (ezüstérem), 1972 (ezüstérem), 1976 (6. hely) Európa-csapatbajnokságokon: 1961 (bronzérem), 1965 (bronzérem; 7,5/10, 75%, 6. tábla 1. hely), 1970 (ezüstérem), 1973 (bronzérem; 6/6,66,7%, 6. tábla 2. hely). Főiskolás csapat Európa-bajnokságokon: 1955 (bronzérem) 1956 (ezüstérem), 1957, 1958, 1959 (bronzérem; 9,5/12, 79,2%, 3. tábla 1. hely), 1960,1961.

Sportvezetőként 1983-1984 közt a sakkválogatott szövetségi kapitánya. 1986-ban a kuvaiti csapat trénere. Két világbajnokjelölti ciklusban (1976-1980) szekundánsa volt Portisch Lajosnak, aki ekkor a legjobb 4 közé jutott. Edzője volt az MTK-nál Kállai Gábornak és Végh Endrének. Az angol Daniel King nagymesternek is mestere volt. Női versenyzőink közül Gara Anita és Ticia tartoztak a tanítványai közé.

Sakkíróként a könyvei • Többekkel: Magyarok a dobogón, Budapest 1972. • Haág Ervinnel: Petroff's Defence, London 1983. (2. kiadás ugyanott 1991., német nyelven Mannheim 1991.) • Haág Ervinnel: Easy Guide to • Nge2 King's Indian: Winning with the Hungarian attack 2000. Cikkei: Magyar Sakkélet 1955-1984, Sakkélet 1985-1995., valamint külföldi sakkfolyóiratokban alkalmanként. Kitüntetése: Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem ezüst fokozat (1972). 2018. december 5-én, Budapesten halt meg. A Farkasréti temetőben nyugszik.