Kóródy

Keresztély Imre

18 éves korában került Budapestre. Pénzügyi tisztviselő volt, egészen haláláig a Főváros szolgálatában és a sakkban maradt. A mesteri címet 1932-ben szerezte meg. Egyéni versenyeken keveset versenyző, erős sakkozónk volt. A csapatbajnokságban azonban rendszeresen játszott, és a gyorsversenyeken kitűnő eredményei voltak. Az 1940-ben összeállított aktív versenyzőink erősorrendjében igen magasra helyezték a magyar versenyzők közt: a 4. helyre. Ez a csúcs az életében - és sajátságos, hogy alig van utána egyéni versenyeredménye, bár ekkor csak 35 éves. Versenyek nélkül természetesen nem tudta ezt az értékelést megtartani. A sakkozók közt nagyon népszerű volt, nemcsak készséges, baráti lénye, de vonzó játékstílusa miatt is. A sivár tologatás távol állt tőle, jobban kedvelte a nehézveretű, feszültséggel teli játékot, amelyben kiváló taktikai érzékkel tudta sokszor erősen kétséges helyzetekben is túlkombinálni ellenfeleit. Tagja volt a müncheni, 1936 évi soron kívüli sakkolimpián aranyérmes magyar csapatnak, 13-szoros válogatottsággal. A Magyar Sakkszövetség bővebb vezetőségében többször is tisztségeket viselt. 1935-36-ban a két főtitkár egyike volt.

• 1929 BST versenye 3. • 1930 Budapest, Szász Lajos emlékv. 3-4. • 1932 Budapest, mesterjelöltek versenye 2-3., Nemzeti mesterverseny (Magyar bajnokság) 6., Szolnok 4-6., Párosmérkőzés Boros Sándor ellen 2:2 (félbeszakadt), • 1933 Budapest, Olimpiai előkészítő verseny: 4-5. • 1934 Nemzeti mesterverseny 8. • 1935 Kempelen emlékv. 4-5., olimpiai előkészítő verseny 3-4. • 1937 Szolnok 5-6. • 1939 Budapest, Erkel-emlékv. 1-2. • 1951 Budapest, a Honvéd SE II. Rákóczi Ferenc emlékv. 3-4. • 1949 Budapest, a Közalkalmazottak vegyes mesterversenye 1-2. • 1952 Budapest, a Petőfi SE versenye 1.

Szívesen foglalkozott a fiatalokkal, legsikeresebb tanítványa Csom István olimpiai aranyérmes nemzetközi sakkmester. Szakoktatói minősítéssel bírt. A Budai Sakkozó Társaság tagjaként, 1950 után pedig a Városi Tanács SK keretében edzői tevékenységet is folytatott. Ahogy azt a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum által Imre emlékére írt posztban olvasható, ebből az időszakból fennmaradt róla néhány jellemző anekdota. Ha Kóródy azt kérdezte egy tanítványától, miért húzott egy bizonyos lépést, a válasz pedig úgy hangzott, mert valamit lépni kellett, a mester arca „vérbe borult” – emlékezett egyik régi tanítványa. „Csak úgy nem lépünk soha! Lehet rosszat lépni, persze, de csak úgy lépni egyet, ez bűn! Takarodj a szemem elől! Egy másik alkalommal említettük neki, hogy a Népszabadságban megjelent egy Pacsay-parti, valami szép, áldozatos vezércseles parti lehetett. Mire Kóródy: „Engem a Népszabadság ne tanítson sakkozni!” (Magyar Sakkvilág, 2015/5.)" Kóródy Keresztély Imre, aki 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója elismerést is átvehette. Budapesten, 1969. január 27-én halt meg, a Farkasréti temetőben nyugszik. Nevét a Pakson létesített, Pauer Gyula által készített Sakkolimpiai Emlékmű őrzi.