Barcza

Gedeon

Kisújszálláson született, 1916-ban a család Debrecenbe költözött. Iskolai tanulmányait ott végezte; 1934-ben matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Debrecenben vagy Budapesten nem kapott rögtön állást, viszont nem akart olyan helyre kerülni, ahol sakk-pályafutása nem teljesedhet ki. Két évig Debrecenben maradt, a város legjobb sakkozója lett. Magánórákat adott, ez volt a kereseti forrása. 1929-ben az országos középiskolai bajnokságon ötödik. 1930-ban Debrecen városbajnokságán 1-2., 1931 és 1935 közt pedig minden évben első helyezett. 1935-ben Tatán megnyerte a főtornát, ezzel bejutott az 1936-os nemzeti mesterverseny (országos bajnokság) döntőjébe, ahol 5-7. helyezett lett és elnyerte a mesteri címet, emellett bekerült az 1936-os, soron kívüli Sakkolimpián (München) részt vevő, kivételesen 8 fős (plusz két tartalékot is tartalmazó) magyar válogatottba. (Máskor 4 fős, plusz 1-2 tartalékos csapatok játszottak.) A csapattal aranyérmet nyert, ő pedig budapesti tanári állást kapott. Feleségül vette Bányai Erzsébet tanítónőt. Négy gyermekük született.

Tanári munkája 1945-ig tartott, akkor a Fővárosi Tanács Oktatási osztályára helyezték. 1951-ben a Magyar Sakkélet című sakk havi folyóirat egyik szerkesztője lett, és maradt nyugdíjba vonulásáig főállású sakk-újságíró, sakkíró. Ez nem volt sportállás, mert a szerkesztői munkát teljes munkaidőben végezte, kivéve, ha versenyekre utazott - de ilyen alkalmakra akkoriban, bármely munkahelyről elengedték volna. Nyolc magyar bajnokságot nyert: 1942, 1943 (ezekben az években Nemzeti mesterverseny volt a bajnokság elnevezése), 1947, 1950, 1951, 1955, 1957, 1966. Ezek mellett négy második helyet is szerzett. Fontosabb eredményei még. Első helyezett: 1943: Budapest, cégliga verseny, 1945: Kecskemét, Berkovits emlékverseny, 1946: Budapest Diachemia verseny, Szentes, Győr Exner-emlékverseny, Budapest MÁVAG verseny, Szeged 1947: Budapest Magánalkalmazottak versenye, Budapest MÁVAG verseny, 1966: Tipográfia verseny.

Az 1936-os, müncheni, soron kívüli sakkolimpián 16-szor volt válogatott, és a csapattal aranyérmes lett. A továbbiakban a sakkolimpiákon a válogatottságai száma: 1952 Helsiniki 14 , 1954 Amszterdam 16 (és a 3. táblán a teljes mezőnyben az övé volt a legjobb eredmény!), 1956 Moszkva 16 (és a csapattal bronzérem!, ő pedig a 2. táblán a 2. legjobb eredményt érte el), 1958 München 15, 1960 Lipcse 16, 1962 Várna 13, 1968 Lugano 14 (és a saját tábláján a 3. legjobb): összesen 120 olimpiai válogatottság. A csapattal egy arany- és egy bronzérmet nyert.

2. Európa-csapatbajnokság elődöntő: 4 játszma; döntő: 1961 Oberhausen 10 játszma (a csapattal bronzérem), 3. Európa-csapatbajnokság elődöntő: 5 játszma; döntő: 1965 Hamburg 10 játszma (a csapattal bronzérem, egyénileg a saját tábláján az aranyérem hely), 4. Európa-csapatbajnokság elődöntő: 6 játszma, döntő: 1970 Kapfenberg 6 játszma (a csapattal ezüstérem). Összesen 41 válogatottság az Európa-csapatbajnokságban. A csapattal 1 ezüst és 2 bronzérem. Egyéb szereplései a válogatott csapatokban: Magyarország, illetve Budapest válogattjaiban, országok közti csapatmérkőzéseken (például Magyarország - Ausztria, Budapest - Moszkva) 110 további válogatott szereplés. Összesen: 120 + 41 + 110 = 271 válogatottság.

1948. Karlovy-Vary 2., Velence 2-3. 1950. Szczawno-Zdroj 2-4. 1951. Marianské Lazné 3-4. 1957. San Benedetto 1. 1960. Budapest, zónaverseny 1. 1962. Moszkva 3-6. 1964. Leningrád 3-4. 1968. Debrecen 2-3. 1975 Bern 4-8. Legmagasabb helyezése a történeti értékszámok szerint a világranglista 16. helye, 1951-ben.

A levelezési sakkozásban az I. magyar bajnokságot megnyerte (1941-42). Az unevezett Távolimpiászon (az európai országok csapat Európa-bajnokságán) aranyérmes magyar csapat tagja volt (1937-38). Az I. levelezési sakkolimpián (1949-1952) az aranyérmes magyar válogatottban is játszott. A legjobb és legtermékenyebb sakkíróink egyike volt. Az újabb kiadásokat és a fordításokat is beszámítva a harmincat közelíti sakk-könyvei vagy füzetei száma, amelyek nagyobb részét társszerzővel, társszerzőkkel írta. Óriási munkát végzett a Magyar Sakkélet szerkesztőjeként, ahol nagyon sok írása megjelent. Korábban, 1940-1950 között, a Magyar Sakkvilág főmunkatársa volt, de ez nem volt a foglalkozása, csak intenzív publikációs tevékenységet jelentett. A Népsportnak alkalmi cikkírója volt, a Képes Újságban pedig sakkrovata volt az 1960-as években. 1986. február 27-én hunyt el Budapesten. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben van eltemetve, a sakk-parcellába.

• 1936: mester • 1950: nemzetközi mester • 1954: nemzetközi nagymester • 1951: Mesteroktató • 1961: Mesteredző • 1951: Magyar Népköztársasági Sportérdemrend, ezüst fokozat (a testnevelés és sport terén kifejtett kiváló munkájáért) • 1961: Szocialista Munkáért Érdemérem (a lipcsei sakkolimpián elért sikerünkért) • 1971: Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (a testnevelési és sportmozgalomban szerzett kiemelkedő érdemei elismeréséül) • 1981: Munka Érdemrend arany fokozata (70. születésnapjára, a hazai és nemzetközi sakkéletben kifejtett sok irányú, eredményes munkásságáért)