Steiner

Lajos

A sakkozó család volt az övék, hiszen apjuk, Steiner Bernát - iskolai tanár - ismert sakkozó volt. Őt és bátyját, a két évvel idősebb Endrét atyjuk, a pesti sakkélet felejthetetlen „Tanár ura” korán megtanította sakkozni. Húguk, Steiner Piroska felnőve politikai pályán tevékenykedett, és írt a családról is, Döme Piroska írói néven. A két fiú tanítvány hamarosan elhagyta mesterét. Egy levelezési sakk versenyen 1905-ben még nagyváradi lakosként indul, de már az 1906-os győri versenyen, ami valójában az első magyar bajnokság volt, Budapestről vett részt, szerény eredménnyel. 1911-ben az Újpesti Sakk-kör elnöke lett. Bátyja, Steiner Endre kiváló sakkozó, szintén olimpiai aranyérmes lett, mint Lajos. (Nem rokona viszont a neves sakkozó Steiner Hermann, a dunaszerdahelyi születésű, magyar származású, az Egyesült Államokba áttelepült nemzetközi mester, aki az USA-val nyert olimpiai arany és ezüstérmet.)

Az Újpesti Sakk-Kör tagjaként kezdett és huzamosan ott is maradt. 1936-ban, már az Elektromos játékosa volt. Már fiatal éveiben is versenyzett 1917-től, egy „fiatalok versenyén” indult el először, ezen bátyja mögött, a később szintén mesterré nőtt Zinner Sándorral együtt a II—III. helyen végzett. Budapesten a Markó utcai Berzsenyi reálgimnáziumban érettségizett, majd Németországban, Mittweida műszaki főiskoláját végezte el, közben több nemzetközi versenyen játszott. 1921-ben megnyerte a Magyar Sakk Egyesület versenyét Steiner Endre előtt, 1922-ben az amatőrbajnokságon 1-2. (a holtversenyt eldöntő meccset Négyesy nyerte), az országos főtornán pedig első helyezett lett, amivel elnyerte a mesteri címet. Amikor 1924-ben Meissenben első lett, a német lapok valamennyi győzelmét leközölték, mert „Mindnek volt valami egyéni íze a támadás erőteljes keresztülvitelében.” Nevét 1927-ben kapta szárnyára a világhír, amikor Kecskeméten Aljechin mögött, 16 játszmából 11,5 ponttal, Nimzoviccsal holtversenyben, de őt legyőzve lett II—III. helyezett. 1917 és 1938 között élversenyzőink közül ő és testvére, Endre játszottak a legtöbb versenyen.

Magyarországi pályafutásában kiemelt fontosságú az olimpiai szereplése. 1931-ben, Prágában a magyar csapat a két világháború közti leggyengébb, 10. helyezését érte el, ő azonban a 2. táblán a 3. legeredményesebb versenyző lett. 1933-ban Folkestone-ban (Anglia) a csapat 5. helyezését hozta. 1935-ben Varsóban 4. a válogatott, és ő az 1. táblás. 1936-ban, a soron kívüli olimpián Magyarország aranyérmet nyert Münchenben, a csapat élén, az 1. és 2. táblán játszva, a 21 fős mezőnyben a második legjobb eredményt érte el. A hivatalos sakkolimpiákon 49 játszmát váltott, a soron kívüli olimpián (1936) további 20 alkalommal volt válogatott, és a csapattal együtt olimpiai aranyérmes. A Budapesti csapatbajnokságban az Újpesti Sakk-kör versenyzője volt, majd az Elektromoshoz ment át. Magyarországon húsznál több 1. helyezést szerzett (közte két országos bajnokságot is: 1931-ben és 1936-ban, utóbbit a vendégként meghívott lengyel Najdorffal holtversenyben, de a legjobb magyar versenyző ő lett), és külföldön is nyert versenyeket. Az 1936-os olimpiai sikere mellett komoly eredménye, hogy többször is nagyon erős nemzetközi versenyeken elért magas helyezéseket ért el. Kecskeméten 1927-ben Aljechin mögött (aki innen utazott a világbajnoki párosmérkőzést megnyerni Capablanca ellen) mindössze fél ponttal elmaradva, a világklasszis Nimzovics társaságában 2-3. lett a kitűnő mezőnyben.

Szintén értékesek 1927-es Hastings 2., 1929-es Bradley Beach 2., 1933-as Budapest párosmérkőzés (Steiner Lajos – G. Réthy Pál 7:3, Mährisch Ostrau) 2-4., a Budapest, olimpiai előkészítő verseny 2., 1935 Budapest, Kempelen emlékverseny 1., a Zürich, párosmérkőzés (Steiner Lajos – Henry Grob 3:1), az 1938-as Ljubljana 3-4., 1948-as Karlovy-Vary és Marianske Lazné 3. eredményei is. Élete során hosszabb utazásokat tett. 1929-ben az Egyesült Államokba utazott mérnöki tanulmányútra, de közben sakkozott is. 1936-1937-ben meghívásra, sakktúrára Ausztráliába utazott: Lengyelország-Szovjetunió-Japán útvonalon érkezett, Új-Zélandot, Jávát és Szingapurt is meglátogatta. Sakkszimultánok sorát adta, és 3 versenyen is elindult: Melbourne és Perth (ausztrál bajnokság) első helyet hozott, Sydneyben 3. lett. Hazafelé Nápolyon át érkezett. Mindig vasúton és hajón utazott. Ausztráliába aztán 1939-ben véglegesen visszatért.

1939-ben Ausztráliába települt, ott megnősült. Felesége maga is sakkversenyző volt. A költözéssel valószínűleg az életét mentette meg, hiszen bátyja, Endre 1944 végén úgy lett bombatámadás áldozata a Tattersallban, hogy a bombázó repülőgépek közeledtekor nem engedték le az óvóhelyre az ott dolgozó munkaszolgálatosokat. Steiner Lajos továbbra is rendszeresen versenyzett, eredményesen, de ott akkor még nagyon gyenge volt a sakk pénzügyi támogatása, így műszaki képzettségére épülő munkája biztosította a megélhetését – azonban a II. világháború szörnyűségeit így elkerülte. 1939 után Ausztrália- és New South Wales bajnokságokat (mivel Sydneyben élt) nyert, és a legjobb ausztrál versenyzőként 1948-ban részt vehetett a világ sakkszempontból kialakított zónáinak legjobbjait felvonultató zónaközi versenyen, Stockholmban. Ezt az utazást használta fel arra, hogy előtte Budapesten részt vegyen a Centenáris emlékversenyen. Ezután már csak 24 év múlva járt megint itthon, akkor már csak rövid látogatóban. 45 évesen, erős nemzetközi versenyen rég nem játszó versenyzőként nem tudott tartósan magas szinten játszani, de a következő csehszlovákiai versenyen jó eredménnyel lett 3. helyezett. A zónaközi verseny szupererős versenyzői ellen már nem tudott sikeres lenni. Hazatérve aztán igazolta, hogy Ausztráliában még mindig ő a legjobb, újabb két országos bajnokságot nyert. Az 1950. évi ranglistán is az első helyen volt. 1950-ben hozta létre a Nemzetközi Sakkszövetség a „nemzetközi mester” címet: ezt, korábbi eredményei elismeréseként ő is megkapta. A történelmi (visszamenőleges) világ-értékszámlistán a legmagasabb helyezése 11. volt 1937-ben, két hónapig. 1975-ben Castecragban gyógyíthatatlan betegséggel ápolt Steiner Lajos állapota válságosra fordult majd április 22-én elhunyt.

Elismert sakkíró volt. Magas színvonalú cikkeit, játszmaelemzéseit nem csupán itthon, hanem külföldön is nagy számban közölték. Heti sakkrovatot is vezetett a Magyar Hírlapban 1927. októbertől 1929. január 3-ig, amikor bejelentette, hogy a bátyja veszi át a feladatot. Rovatvezetőként azonban a neve akkor is ott marad, amikor már amerikai szerepléséről olvashattunk. Formálisan csak 1929. április 11-én jelenik meg Steiner Endre neve. Könyveket is írt. Magyarul a "Steiner Lajos: Sakkiskola (1935) című művet, angolul pedig a "Lajos Steiner: Kings of the chess board 1948: a selection of 26 games from Saltsjöbaden, Budapest, Carlsbad and London (1949)" alkotását.

• W. A. Foldeak: Lajos Steiner (1997) • Magyar Sakktörténet 4. kötetében: • Földeák Árpád: Mestereink c. fejezetében „Steiner Lajos” és • Földeák Árpád: Magyarország a sakkolimpiákon c. fejezet. • A családról szóló könyv: Döme Piroska: Asszony a viharban • Arcanum • Magyar Sakkélet, 1975 (25. évfolyam 1-12. szám)1975. június / 6. szám