Havasi

Kornél

Havasi Kornél Budapesten érettségizett. Utána a posta tisztviselője lett, elérte a postaszámvevőségi tanácsosi rangot. A sakkjáték alapismereteit testvérétől tanulta meg. Tehetségével nagyon gyorsan kiemelkedett. Szülei elvitték hivatalos klubokba is, ahol megfelelő tanításban részesült az idősebb mesterektől. Fejlődése ettől az időponttól kezdve töretlen. Színes, érdekes egyéniségét sosem felejtik el azok, akik személyesen ismerték. Szerette a társaséletet és a társaság is őt, mert megnyerő modorával, szellemes csevegésével, sziporkázó élcelődésével bármikor, bármilyen összejövetelnek központjává tudott válni. „Kornélka" néven szólították az idősebbek, amikor érettségije után kilépett az életbe, és ez a név sakkozók és nemsakkozók részéről élete végéig elkísérte.

Sakkozóként a Budapest Sakk-Kör (BSK) tagja volt. Főleg budapesti versenyeken játszott; ő is ledolgozott munkanapjai után. Éves szabadsága terhére utazott a sakkolimpiákra és kevés külföldi és vidéki versenyére. Még az is előfordult az 1927-es londoni, aranyérmes(!) sakkolimpiánkon, hogy az utolsó forduló előtt hazautazott, mert a szabadsága lejárt. Természetesen a csapat ki tudott állni, mert maradt ott 4 versenyzőnk. 1911-ben a Budapesten rendezett I. Szövetségi mesterverseny (akkor így nevezték el a magyar bajnokságot) mellett két hat fős mellékversenyt is szervezte. Az egyik csoportban Havasi az első helyen végzett. Ennek köszönhette, hogy 1912-ben, a Temesváron sorra került II. Szövetségi mesterversenyen már a főversenyben játszhatott, az első bajnokságán szerzett 9. helye jó eredménynek számított. 1913-ban, Debrecenben a Nemzeti sakkversenyt (akkor ez volt a magyar bajnokság neve) csak 6 kiváló játékossal rendezték meg, a többiek a főtorna 3 elődöntőjében játszottak. A döntőbe jutottak közt Havasi fél ponttal, a minimális különbséggel maradt el az 1-2. helyezettek mögött. A világháború éveiben néhány jó, de nem kiváló versenyeredménye volt Budapesten.

1921-ben Budapest amatőrbajnokságán 1-2 lett, majd 1922-ben ugyanitt megnyerte a Nemzeti mesterversenyt, és megkapta a sakkmesteri címet. 1923-ban Egerlövőben 3. lett. 1924-ben Budapesten két olimpiai válogató versenyt is rendeztek: a egyiken 2., a másikon 1-3. helyezett lett. Ezek, és korábbi eredményei alapján ő is a kiutazó 4 fős csapat tagja volt. 1924-ben Párizsban a sportok olimpiájával azonos helyen és időben, sakkolimpiász elnevezéssel, de attól függetlenül tartottak országok közti versenyt. A Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE ezt nem sorolja be a hivatalos sakkolimpiák közé, egyrészt mert nem a szervezet rendezte (nem is tehette, mert csak a verseny végén alakult meg a FIDE), másrészt egyéni versenyek összegzésével döntötte el a helyezéseket, ami nem vált be, többet nem is alkalmazták. Előolimpiaként tartjuk számon.

Az 1924-es előolimpián 4 magyar sakkozó az ezüstérmet szerezte meg. Havasi itt 13 játszmát teljesített. 1925-ben Ausztria és Bécs, Prága Berlin ellen 5 alkalommal válogatott. 1926-ban nem játszott a budapesti FIDE-kongresszus mellett rendezett újabb előolimpiai csapatversenyen, inkább az egyik egyéni versenyen vett részt. Itt nem volt sikeres, de ebben az évben megnyerte a BST egyik versenyét.1927-ben rendezték az első hivatalos sakkolimpiát Londonban, a csapat megszerezte első aranyérmét, Havasi nyolc partit játszott. 1928-ban a hágai a sakkolimpián ismét aranyérmes, 16 szerepléssel. Válogatottságát az előző olimpiai kitűnő szereplése mellett az év Nemzeti mesterversenyén elért 2-4. helye is természetessé tette. 1929-ben Budapesten a BST versenyén 1-2., Mezőkövesden pedig egy kisebb versenyt nyert. Az 1930-as hamburgi sakkolimpián ezüstérmes, amihez Havasi a csapat legjobb teljesítményével járult hozzá. 14-szer játszott, ragyogóan. 1931 ismét olimpiai év volt: akkoriban nem volt szigorúan szabályozott, hogy évente vagy kétévenként rendezik-e meg. Prágában gyengén szerepeltünk, a 10. helyen végeztünk, összeállítási és egyéb gondok miatt. Havasi 14 játszmájában a csapatátlagnál jobban végzett. Az évi Nemzeti mesterversenyen elért 4-5. helye is jó. 1932-ben a BSK versenyén elért 2-3. helye említendő. 1933-ban az olimpiai előkészítő versennyel is alátámasztva - ahol a 3. helyen végzett - tagja lett a Folkestoneban (Anglia) sorra került újabb sakkolimpiának. A 3-5. helyen végeztünk holtversenyben, amibe az előre megadott szabály szerint a mienk az 5. hely lett. Havasi 12 mérkőzésen játszott, a csapat átlagánál eredményesebben. 1934-ben egy soproni nemzetközi versenyen 4. 1936-ban Budapesten megnyerte az igen erős Barász-emlékversenyt, majd a soron kívüli, 1936-os müncheni, soron kívüli sakkolimpián az aranyérmes magyar csapattal együtt újabb aranyérmet szerez, 16 újabb válogatottsággal. 1937-ben Stockholmban a sakkolimpiai csapat ezüstérmes. Ő egy ideig beteg is volt, ebben az esetben nem ő vitte a csapatot, hanem az első 3 tábla, ő pedig a negyediken játszott.

Az 1938-as Lipótvárosi Társaskör versenyén elért 3-4. helye nem rossz, de nem is siker. Ebben az évben nem volt olimpia, így éves szabadsága alatt külföldi versenyen vehetett részt. Milánóban a Crespi-emlékversenyen ideig vezetett is, de egyetlen veresége miatt végül a 3-4. helyen végzett. A budapesti Karinthy-emlékversenyen a verseny első harmadában vezetett, végül az 5. helyen végzett, igazán erős – és nála lényegesen fiatalabb versenyzők mögött. „A tudása talán még a régi, de figyelme és kitartása már távolról sem az” - jellemezték. Ez volt az utolsó versenye. Élete tragikusan ért véget: 1945-ben, munkaszolgálatosként, a nélkülözések következtében hunyt el Bécs közelében.

Nem tartozott a legkiemelkedőbb sakkíróink közé, de szegényebbek lennénk az ő írásai nélkül, amelyek zömmel a Pesti Napló című napilapban jelentek meg, ahol sakkrovatában és alkalmi beszámolóiban is az 1930-as évek egyik krónikása. Egy kis terjedelmű tornakönyve is meglent az 1934-es soproni versenyről, és alkalmanként a Magyar Sakkvilágban is publikált. Aránylag későn nősült meg, 40 éves volt, mikor kislánya megszületett. Katona nem volt, a posta révén kapott felmentést. Érdekesség, hogy bár a sakkozást közel négy évtizedig űzte, s benne a mesteri fokozatig emelkedett, a játék nem tudta teljesen lekötni. Szinte csak szórakozásból sakkozott, könnyed talpraesettséggel, addig, és annyit, ameddig és amíg számára érdekességet és élvezetet jelentett.

• W. A. Foldeak: Kornel Havasi and Dr. Geza Nagy (1996) • A Magyar sakktörténet 4. kötetében: • Földeák Árpád: Mestereink c. fejezetében: „Havasi Kornél” és • Földeák Árpád: Magyarország a sakkolimpiákon c. fejezet • Dr. Vajda Árpád: Steiner Endre, Magyar Sakkvilág 1944. • Földeák Árpád: 12 sakkolimpia (1958) • http://sakk-magazin.hu/adatlapok/adatlapdemo.php?user=&pwd=&oldal=550&azonosito=Havasi%20K&nev=Havasi%20Korn%E9l&playerid=h004 • Magyar Ifjúság, 1980. május-augusztus (24. évfolyam, 18-35. szám)1980-07-25 / 30. szám • Arcanum