Konrád III.

Ferenc

Dr. Konrád III Ferenc éremsora az olimpiákról tökéletes. Az 1945. április 17-én, Budapesten született vízilabdázó aranyat, ezüstöt, meg bronzot is magáénak mondhatott. A fogorvos végzettségű csatár az Orvosegyetem SC-ben (OSC) érte el legjelentősebb sikereit. A halál 2015. április 21-én érte, szülővárosában. Volt világbajnok első és második, Európa-bajnok, illetve ezüstérmes is. Hárman voltak vízilabdázó fiútestvérek, ezért a Konrád családnévhez a sportban dukált egy római szám is. Ez Ferenc esetében a III-as lett. Így ismerte meg a sportvilág a remek csatárt. A Budapesti Lokomotív, ma ismertebb nevén a Budapesti VSC igazolt vízilabdázója lehetett Ferenc, már 1956-tól. De a tanulmányai okán, 1966-ban átigazolt az OSC csapatába, ahol 1980-ig ontotta a gólokat. Meg szerzett három olimpiai medáliát is!

Sorrendben haladva, az első ötkarikás megjelenése 1968-ban történt. Akkor a helyszín Mexikóváros volt, fenn, a magaslaton, Közép-Amerikában. A válogatott szövetségi kapitánya a kétszeres olimpiai aranyérmes Markovits Kálmán volt. Az egyik választottja Konrád III lett. Itt már nagyon indokoltnak számított a megkülönböztetés, mivel Konrád II János is gyakran felbukkant a vízben. Nemzeti csapatunk az ötkarikás elődöntőben, október 24-én a Jugoszlávokkal szemben maradt alul. A vége 8:6 lett, akkori déli szomszédaink a döntőbe verekedték magukat, a mi kárunkra. Maradt a legényeinknek a bronzcsata, két nappal később, 26-án. Az olaszokkal szemben kidomborodott a nagyobb tudásunk. Sok kétség nem akadt, a 9:4-es sikerünkkel megszereztük a harmadik helyezést. Kezdetnek egyénileg sem rossz a nyolc mérkőzésen elért 12 gól. Négy idénnyel később, Európában, a Németországi Szövetségi Köztársaságban (NSZK) jött össze a mezőny, az olimpiai helyezések eldöntése céljából. Münchenben a válogatottunknak Rajki Béla volt a szakmai vezetője. Ő is bízott Konrád III-ban. Aki egy mérkőzés kivételével, hétszer ott is lehetett az uszoda vízében. Ráadásul hétszer bizonyult eredményesnek. A hatos döntő utolsó magyar összecsapásán, a Szovjetunióval szembeni 3:3 esetében nem maradt ki a játékból. A szeptember 4-én megtartott sporteseményen nekünk a döntetlen végzetesnek számított. Mert azzal, rosszabb gólkülönbséggel lecsúsztunk a dobogó legfelsőbb fokáról. Második felvonásaként egy ezüst jutott Ferencnek, meg egy lépés felfelé.

A legfényesebb sikerre újabb négy évet még türelmesen várakoznia kellett mindenkinek. Montrealban, 1976-ban dr. Gyarmati Dezső vezetésével vágott neki a tornának Magyarország. A keretből megint nem hiányozhatott az immár fogorvos pólós. Akkor a nyolc találkozóból hétszer esett rá a választás, kétszer kezdőként. Abban a sorozatban egyszer vette be valamelyik ellenfél kapuját. Ám a lényeg már nem azon volt, hanem máson! Magyarország megnyerte a sorozatot. Harmadszorra arany került Konrád III nyakába! A világbajnokságok históriájában is felírták a nevét a fogorvos úrnak. Az első nagy világbajnoki eseményről, Belgrádból, az akkori Jugoszláviából elhozott egy aranyat. A többit meghagyta a társaknak, nehogy sértődésen legyen a dologból. Két évvel később, 1975-ben, Cali lehetett a rendező. Ott egy fokkal lejjebb ereszkedett a magyar nemzeti csapat. Európa-bajnokság során sem maradhatott medália nélkül Ferenc. Barcelona egy ezüstöt hozott számára (1970), Bécs (1974) azonban már aranyat ért neki.

Egy ilyen életpálya részleteibe nehéz lenne részletesen belemenni. De azért a nyolc hazai bajnoki cím fontos adalékot nyújthat a főszereplő képességeiről (1966, 1969–1974, 1978). A négy második helyezés (1968, 1975, 1977, 1979), meg egy bronz (1976) szintúgy. Nemzetközi klubszinten meg ott csillog a két BEK-arany (1972, 1978), ha valaki tudná még követni a dolgok menetét. Egy nagyon régi újságcikkben egyszer azt írták Konrád Ferencről, hogy ha elhagyja szertelenségét, akkor nagy játékos válhat belőle. A szertelenség elvesztésére nincsen utalás, az utóbbira viszont akad bőségesen bizonyíték. P. P.