Olimpiai ezüstérmet nyert Münchenben
Dr. Görgényi István 1946. november 2-án született, Budapesten. Úszóként indult a sportpályafutása, a Budapesti Honvédban. Bár 1961-tól már pólózott, még az 1968-as mexikói olimpia előtt, a kiutazó úszócsapat összeállításánál is felvetődött a neve. Titkon mégis a vízilabdázásra vágyott, amit hamarosan meg is valósított. A Vasasban 1970-től 1977-ig volt aktív, utána a Tatabányai Bányászt erősítette. A ráúszásoknál rendre megszerezte a labdát, aztán máris lehetett támadni. Játékosként csupán egy olimpián vehetett részt, 1972-ben. A magyar csapat mutatta a leglátványosabb játékot a tornán, de az is kevés volt a dobogó legfelsőbb fokához. Mivel szeptember 4-én, egy sorsdöntő csatában a Szovjetunió ellen 3–3-as döntetlenre végzett Rajki Béla csapata, szép, de fájdalmas ezüst lett a kaland vége. Görgényi István nyolc találkozón játszott, egy gól fűződött a nevéhez, Görögországgal szemben (6–1).
Belgrádban világbajnoki címet szerzett 1973-ban
A müncheni ezüstérmet, mint „balsikert” még képes volt feldolgozni a jogász és vízilabda-szakedzői végzettséggel is rendelkező sportember. Az már sokkal jobban bántotta, amikor kiderült, hogy. Gyarmati Dezső nem számolt vele a következő ötkarikás világeseményen, 1976-ban, Montrealban. Az 1973-as belgrádi világbajnokságon viszont a nyertes gárdával felállhatott a dobogó tetejére. Két évvel később, Caliban második helyezett lett. Az 1970-es barcelonai Eb ezüstjét négy évvel később, Bécsben, kontinensbajnoki arany követte.
Ausztrál női kapitányként a csúcson
Edzőként 1984-től az Újpesti Dózsát irányította, 1986-ban bajnok is lett. 1985-ben könyve jelent meg, Itt a piros, hol a piros címmel. majd miután két szavazattal lemaradt a hazai szövetségi kapitányi választáson, Franciaországba, Nizzába vezetett az útja. A klubja anyagilag összeomlott, így igent mondott egy ausztráliai ajánlatra. Melbourne junior edzőképző központjába szerződött, de akadt egy merészebb terve, ami bejött neki. Kinevezték ugyanis a női együttes szövetségi kapitányának. Sydney, az ausztrálok számára hazai rendezésű olimpia hozta meg neki az áhított ötkarikás elsőséget. A döntőben az Amerikai Egyesült Államok ellen nyertek. A lelátón 17 000 ember foglalt helyet, közöttük az ország miniszterelnöke. Magával ragadó hangulatban, utolsó másodperces góllal győztek 4–3-ra.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Nemzeti Sport, 2000. szeptember 24.
Nemzeti Sport, 2005. december 3.