Legendás sportcsaládba született
Sárosi László 1946. október 12-én, Budapesten született. Az ugyancsak a László keresztnevet viselő (de még Stefancsics családnéven született) édesapja az MTK és az FTC vízilabda-csapatának kapusa volt, majd Görögországban ért el jelentős edzői sikereket. Édesanyja, Murányi Mária gyorsúszó volt. Nagybátyjai közül György minden idők egyik legjobb magyar játékosa, világbajnoki ezüstérmes, Béla 25-szörös magyar válogatott. Az ifjabb László 1958-ban az Újpesti Dózsa vízilabdázója lett, nem is váltott aztán klubot, egészen 1980-ig meg is maradt a lila-fehér kötelékben. Pályafutása során egy bajnoki címet nyert a Dózsával (1967), második helyezésből hat jutott neki, egyszer harmadik lett. A Magyar Népköztársasági Kupát (MNK) kétszer nyerte el (1963, 1975).
Bronzérmes lett az első olimpiáján
Első olimpiáján, 1968-ban, Mexikóvárosban Markovits Kálmán volt a magyar válogatott kapitánya. Végig bízott Sárosiban, mind a nyolc mérkőzésen jutott neki szerep, többnyire a kezdők között. Az 54 magyar gólból 8 fűződött a nevéhez. A végelszámolásnál bronz jutott a magyaroknak. „„Volt egy nagy dilemmánk, megverjük-e a szovjeteket a csoportban, vagy sem. Ha ugyanis kikapunk, pontosabban nem teszünk meg mindent a sikerért, elkerülhetjük a jugókat. Aztán győztünk, mert kérdés volt, nem esünk-e össze, ha visszaveszünk a lendületből” – mesélte egy interjúban Malonyai Péternek. Nyertek, de aztán kikaptak a „jugóktól” az elődöntőben.
Különedzéseket tartottak München előtt
Négy évvel később, Münchenben, Rajki Béla kapitány irányításával második lett a magyar csapat, Sárosi ismét mind a nyolc mérkőzésen szerepelt kapott, ismét 8 gólt lőtt. Szerinte ott a szovjetek ellen a román Marculescu, a bíró, „elintézte”, hogy ne nyerjenek. „A szovjeteket is megzavarta az erős támogatás, pocsékul játszottak. De az ezüst reális, sokat tudtunk, de annyit nem, hogy Rajki Bélával nyerhessünk" – mondta a már idézett interjúban, majd szolgált egy érdekes anekdotával: „„Béla bácsi hozzánk már kissé idős volt, már nem tanított, csak összerakta a csapatot. A csapatkapitány, Bodnár Andris összehívott bennünket, hogy ha csak annyit dolgozunk, amennyit Béla bácsi megkövetel, esélyünk sem lesz Münchenben, így aztán mindennap egy órával korábban ott voltunk az uszodában, be a tornaterembe, és gyúrtunk keményen. Lehet, hogy Béla bácsi tudta, mi van, de bölcsen hallgatott. Néha ez a legjobb edzői húzás, bár nem divatos".
Montrealban bearanyozta az olimpiai pályafutását
Bronzérem után ezüstérmes lett az ötkarikás tornákon. Következne ebből, hogy 1976-ban pedig aranyérmes – s valóban így is történt. Ismét mind a nyolc mérkőzésen játszott, Montrealban három gólt szerzett Gyarmati Dezső irányításával. Szerinte 1970 és 1974 között játszott a legjobb formában, legendás szerénységével még hozzátette: nem akkor lett bajnok, amikor a legjobban ment neki.
Állatorvosként dolgozott
1973-ban világbajnok lett Belgrádban, majd 1975-ben, Caliban ezüstérmes. Az 1970-es Európa-bajnokságról ezüst-, az 1974-es bécsiről aranyérmet vitt haza. 2000-ben beválasztották egy újságírói szavazáson az évszázad magyar vízilabdacsapatába. 1975-ben állatorvosi oklevelet szerzett. 1980-tól az Állatorvostudományi Egyetem adjunktusa volt, majd 1995-ben állatorvosi magánrendelőt nyitott Óbudán. Szakterülete lett az állatok fogászata.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben?
Nemzeti Sport, 2016. október 10.