Kásás

Zoltán

Kásás Zoltán 1946. szeptember 15-én született Alpáron. A mai Tiszaalpárról került a fővárosba, a margitszigeti uszodában vette észre az Újpesti Dózsa ismert szakembere, Técsőy Henrik. El is járt a lila-fehérek foglalkozásaira eredetileg úszóként, de édesanyja a Ferencváros elkötelezett híve volt, ezért sokáig nem lehetett maradása eredeti egyesületében. Az FTC-vel 1968-ban bajnoki címet ünnepelhetett. Igaz, már két esztendővel korábban bemutatkozhatott a válogatottban is. Gallov Rezső, a kiváló újságíró, s nem kevésbé kitűnő vízilabda-szakember írta róla és Görgényi Istvánról 1969-ben: "1962–1963-ban ismerkedtek meg közelebbről a vízilabdázással. Kásás Vízvári Károly, Görgényi Brandy Jenő tanítványa. Az erős felépítés mellett jellemzőjük a kitűnő úszókészség, gyorsak, s egyaránt még egy kissé bajban vannak, ha történetesen rájuk marad egy-egy indított támadásuk befejezése is. 1964–1965-ben már az OB I-ben szerepeltek, együtt kerültek be az ifjúsági válogatottba is. A Görgényi–Kásás hátvéd kettőst azóta még szorosabb szálak fűzik egymáshoz, a két rokonszenves fiú jó barátságot kötött, megértette egymást a vízben és a parton is. A kettős pályafutásának későbbi állomásai már ismertebbek: 1965-ben a 100 százalékos teljesítményt nyújtott ifjúsági válogatott – ebben játszott Molnár, Sárosi, Szívós is – erősségei, együtt kerültek be az utánpótlás-, majd a B-válogatottba. Tavaly mindketten remekül játszottak Budapesten, a magyar utánpótlás-válogatottban, a jugoszlávok később olimpiai bajnokságot nyert együttese ellen győztek 3:2-re. 1966-ban egyébként egyszer-egyszer már helyet kaptak a nagyválogatottban is, Görgényi Londonban az angolok, Kásás Magdeburgban a svédek ellen nyert csapatunkban szerepelt."

Münchenben, az ötkarikás játékokon mind a nyolc találkozón játéklehetőséget kapott Rajki Béla szövetségi kapitánytól. Ötször kezdőként játszott, háromszor csereként ugorhatott vízbe. Két gólt szerzett, egyet a Szovjetunió ellen, az utolsó játéknapon, 1974. szeptember 4-én. Azonban a végső sikerhez az is kevésnek bizonyult, a 3–3-as végeredmény az ellenfélnek kedvezett. Kásás úgynevezett kiszolgáló, előkészítő embernek számított, a hálókat ritkábban zörgette meg. Gyűjteményében szépen csillog az az arany, amit 1973-ban, Belgrádban nyert el a világbajnokságon. Az Eb-k közül 1970-ben második, 1974-ben első lett. 1966-tól 1975-ig 91 esetben képviselhette Magyarországot válogatott játékosként.

A Ferencváros csapatának tagjaként 1968-ban magyar bajnok, az 1974–1975-ös szezonban KEK-győztes volt. 1977-ben Tatabányára igazolt, ahol 1984-ig játszott. A magyar bajnokságban további három ezüst, no meg hét bronz került a gyűjteményébe. A gyakran maximalista Kásás edzőként sem tehette alacsonyabbra a mércét, mint amikor még maga harcolt az ellenfelekkel. Szöulban, 1988-ban, az olimpián az ötödik helyezésig kormányozta csapata hajóját. A szerb Becsej, illetve a görög Olympiakosz Pireusz alakulatával a Bajnokok Ligája győztese is lett. A hazai csapatok közül edzőként 2009-ben a Szegeddel LEN-kupát nyert. Karrierje során Ausztráliában is vállalt munkát. A magyar nemzeti válogatottban, dr. Kemény Dénes mellett, két olimpiai győzelemből vette ki nagyon aktívan a részét. Előbb 2004-ban, Athénban, majd 2008-ban, Pekingben is segítette a kapitányt. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet 2004-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét 2008-ban vehette át. Emellett 2005-ben a mesteredzői címre is érdemesnek találták. Kásás Zoltán fia, Kásás Tamás 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is olimpiai bajnok lett, minden idők egyik legjobb víziplósává nőtte ki magát.

• Népsport, 1969. január 26. • Nemzeti Sport, 2021. szeptember 18. • Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink