Játékosként és kapitányként is olimpiai dobogóig jutott
Märcz Tamás játékosként olimpiai bajnok, szövetségi kapitányként olimpiai bronzérmes vízilabdázó Budapesten született, 1974. július 17-én. Mindkét kezével egyformán jól lőtt, a szövetségi kapitány dzsókerként használta minden poszton bevethető játékosát. Magyar/olasz kettős állampolgár és válogatott; 186 centi magas, center. Nős, két lánya (Mira Csenge, 2004 és Lora, 2010) közül az idősebb a Vasas Óbuda extraligás röplabdázója. Kezdjük a nevével: édesapja után eredetileg „tz”-vel írta (Märtz), amit a sportsajtó is átvett, majd a nagyapai változathoz visszatérve módosított „cz”re (Märcz). A kis Märtz tehát a KSI-ban kezdett pólózni, tehetsége a Kemény „Fecsó” Ferenc-féle korosztályos csapatokban bontakozott ki; a ’92-es, soproni junior kontinenstornáról arany-, a ’93-as kairói vb-ről bronzmedáliával térhetett haza.
Profi pályafutása Sydney előtt
1993-ban, az érettségi után került a BVSC-hez, ahol 7 évet töltött; ezalatt négy magyar bajnoki címet, két Magyar Kupa győzelmet és egy BL-3. helyet szerzett. 1995 elején, egy edzésen lábtörést szenvedett, de gyógyulását hamarosan Magyar Kupa-győzelemmel ünnepelhette.
Ebben az évben mutatkozott be a felnőtt válogatottban, rögtön a bécsi Eb-n egy ezüstéremmel. A Világkupára induló csapatba ennek ellenére nem került be, csak Atlanta után tudott állandó helyet követelni magának a keretben. A BVSC-ben egy elvesztett KEK-döntővel búcsúztatták az esztendőt.
1997-ben, majd két év múlva az első, bécsi bronzot aranyra váltotta az Európa-bajnokságon. 1998-ban, a Perth-i vb-n pedig ő is tagja volt a dobogó második fokára álló, a sydney-i Világkupán pedig az egész mezőnyt „kupán vágó” csapatnak.
A sydney-i győzelem, majd légióskodás az olasz élvonalban
A 2000-es, Sydney-ben rendezett olimpián hat mérkőzésen, mindig csereként jutott szóhoz a végén olimpiai bajnok csapatban; gólt nem szerzett, mégis igen hasznos csapatemberként vette ki a részét a győzelemből. A 2001-es Európa-bajnokságon még bronzéremnek örülhetett, ám Kemény Dénes ekkor vette utoljára számításba a válogatottban. Még 2000-ben külföldre szerződött, az olasz RN Savona játékosaként kétszer bajnoki trófeát nyert, emellett a LEN-kupát is elhódította. Utolsó itáliai évére a Chiavari Nuotóhoz szegődött, onnan tért haza 2006-ban Egerbe. De csak egy évre, amelyet bajnoki bronzzal zárt. 2007-ben visszatért Olaszországba, előbb a Sportiva Nervinél járt átutazóban, a következő szezon azonban már a Pro Reccóban találta, amellyel viszont rögvest bajnokságot , olasz kupát, Szuper Kupát nyert,, az Euroligában pedig a döntőig meneteltek, ahol a Primorac Kotorral szemben maradtak alul.
Sikerek férfi szövetségi kapitányként
2009-től a másodosztályú Acquachiarához vándorolt tovább a „Csizmában”, és még ebben az évben megkapta az olasz állampolgárságot is. Két év alatt felküzdötték magukat az első osztályba. 2012-ben az olimpiára készülő olasz válogatottba is meghívták, de az utolsó keretszűkítéskor mégis kimaradt a legjobbak közül. 2013 nyarán befejezte játékos-pályafutását, és – a Napoli tréneri ajánlatát visszautasítva – a BVSC vezetőedzője lett. Irányításával a zuglói kiscsapat, akkoriban meglepetésre, a bajnokságban az 5. helyig, a LEN Eurokupában pedig egészen a negyeddöntőig masírozott. 2014 októberében felkérték a női válogatott másodedzőjének, posztját Merész András lemondásáig töltötte be. 2016 decemberében kinevezték a férfiválogatott szövetségi kapitányának. Irányításával 2017-ben világbajnoki ezüstérmet, 2018-ban világliga ezüstérmet szerzett, megnyerte a Világkupát, egy évvel később 2019-ben Európa Kupát nyert a csapat. 2020-ban 21 év után, ráadásul a Duna Arénában, hazai közönség előtt Európa-bajnok, majd 2021-ben (a covid miatt elhalasztott 2020-as tokiói játékokon) olimpiai bronzérmes lett a válogatott, így három évvel meghosszabbították megbízatását. A 2022-es budapesti világbajnokságon ugyanakkor csalódást jelentő 7. helyen végzett a válogatott, ezért néhány héttel később közös megegyezéssel távozott a kapitányi posztról.
Kitüntetései, elismerései
Játékos- és edzői pályafutását több kitüntetéssel is díjazták, így a Széchenyi-emlékéremmel (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (2000), A Vasút Szolgálatáért kitüntetés arany fokozatával (2000), Csanádi-díjjal (2001). 2000-ben Az év magyar sportcsapatának tagja. 2018-ban a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) az év edzőjének választotta. 2021-ben megkapta a mesteredző címet, egyben a Magyar Érdemrend középkeresztjét is.