Biros-fehér-zöld aranyérem”
Miskolcon született, 1976. április 5-én. Eleinte úszott, majd kézilabdázott, utóbbit kiemelkedő tehetséggel, 17 évesen a Veszprém kézilabda csapatához került. Akkor rövid időre hűtlen lett a vízilabdázáshoz. Másfél évvel később visszatért a medencébe, egykori nevelőedzője, Kelemen Zsolt unszolására Egerbe költözött és véglegesen a pólót választotta. Maga is rájött, hogy elképesztő erejű, gyors lövései a vízben jobban érvényesülnek, és páratlan lábtempójának köszönhetően jobban úszik, mint fut. Huszonegy esztendősen, már az UTE – többek között LEN-kupát nyerő – csapatában hívta fel magára a figyelmet, Kemény Dénes szövetségi kapitány a válogatottba is meghívta: 1999-ben Sydney-ben Világkupát nyert, a firenzei Eb-n pedig újonc létére a csapat egyik meghatározó játékosaként ünnepelhetett. A horvátok elleni döntőben négy góllal járult hozzá a győzelemhez – a Nemzeti Sport másnapi címlapcíme egyenesen így szólt: „Biros-fehér-zöld aranyérem”!
Halmozta a bajnoki címeket
Közben légiósként egy-egy idényt a horvát Primorje Rijekánál és a szerb VK Becsejnél töltött. Előbbitől 184 találattal gólkirályként búcsúzott, utóbbitól pedig egy bajnoki és kupagyőzelemmel gazdagodva 2001-ben a Domino-BHSE-be tért haza. Az ott töltött hat év alatt öt magyar bajnoki cím, egy magyar és egy európai Szuperkupa-trófea mellett a LEN-kupában a végjátékban maradtak alul, a BL-ben pedig vesztett el és nyert is meg egy-egy döntőt. A válogatottal honvédos korszakában két Eb-bronz és egy -ezüst, illetve két-két Világkupa- és vb-etüstig jutott. Utóbbiak közül a 2005-ös montreali viadalon az All Star csapatba is beválogatták. A sok 2-3. hely mellett 2003-ban, majd rá egy évre a Világligában a dobogó tetejére is felállhatott. 2007-ben Egerbe szerződött, amellyel két MK-siker mellett, csapatkapitányként, megszerezte 7. és 8. bajnoki címét is.
Arany Sydney-ből, Athénből és Pekingből
Négy olimpián három aranyérmet nyert. 2000-ben, Sydney-ben, mondhatnánk, még ismerkedett az ötkarikás közeggel; a 8 magyar meccs mindegyikén csereként küldte vízbe Kemény Dénes szövetségi kapitány, négyen egy-egy találattal járult hozzá a végső sikerhez. Négy esztendő múltán, Athénben már a csapat egyik meghatározó egyéniségévé lépett elő, mind a 7 mérkőzésen kezdett, és 7 góllal – ebből a horvátok ellen 10–8-as győzelemmel végződő csoportmeccsen hárommal – járult hozzá a bajnoki cím megvédéséhez. 2008-ban, az első kínai olimpia előtt itthon, a fogadalomtétel során Igaly Dianával együtt ő mondhatta az eskü szövegét., Pekingben úgy nyerte meg harmadik olimpiai aranyérmét, hogy sokáig még a részvétele is veszélyben volt: júniusban, a szerbek elleni egyik edzőmeccsen ütést kapott a mellére, s amikor elment kivizsgáltatni, derült ki, hogy a szíve mellett egy nagy ciszta nőtt. Orvosai műtéti beavatkozást tartottak szükségesnek, szerencsére úgy találták, hogy várhat vele az olimpia utánig; ez meg is történt, gyorsan fel is gyógyult belőle – az ilyen egészségi állapotban is vállalt játékát abban az évben az UNESCO fair play díjjal honorálta. A játékokon 13 gólt szerzett (ebből a görögök ellen négyet) a csapat egyik legjobbjaként brillírozott. Az esztendő végén a világ legjobb játékosának választották.
Még a londoni olimpiát is vállalta
A háromszoros bajnok mezőnyjátékosok közül Peking után egyedül ő nem kért pihenőt, továbbra is vállalta a válogatottságot. Londonba már csapatkapitányként utazott ki 2012-ben, és ezúttal ő vihette a megnyitón a magyar zászlót. Az olaszok elleni negyeddöntőt elveszítve – saját későbbi szavaival – már csak a becsületükért játszottak; a válogatott javára legyen mondva, az 5. helyet meg is szerezték. Biros egymaga 16 találatot jegyzett, három meccsen is triplázva. Ettől az évtől már csak klubjában szerepelt. Pályafutása utolsó éveiben, nyaranta, Máltán játszott. Ott is nyert három bajnoki címet… 2016-ban vonult vissza a játéktól. 2016 őszétől az Eger női csapatának vezetőedzője lett. Nős, két fia (a 2004-es Samu Domokos, és a 2007-es Vince Kolos) közül az idősebb a 16. születésnapja előestéjén már a vízilabda OB I-ben is bemutatkozott az Eger színeiben. Pályafutását számtalan díjjal is elismertek: ötször volt Az év magyar vízilabdázója, Az év európai és a világ legjobb férfi vízilabdázója; megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, középkeresztjét és középkeresztjét a csillaggal; Budapest, Eger és Miskolc is díszpolgárává választotta; 2015 óta Az Úszósportok Hírességek Csarnoka tagja.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Nemzeti Sport, 2008. szeptember 20.
Nemzeti Sport, 2016. június 2.