Varga

Tamás

Varga Tamás Szolnokon született, 1975. július 14-én Pályafutását a Szolnoki VSC-ben kezdte, a juniorok között 1993-ban már vb-bronzérmes, egy év múlva Európa-bajnok, újabb esztendőre rá világbajnok, ezzel párhuzamosan már felnőtt Eb ezüstérmes is lett. Az utánpótlás-válogatottakban összesen 67-szer ugorhatott a medencébe. 1996-ban igazolt – először – a Vasashoz, de az idény végén máris az olasz Cataniához szegődött. Vitatott körülmények között távozott, bár eltiltották itthon, de erről nem kapott hivatalos értesítést. Olaszországban akadtak kiváló mérkőzései, például a Pescara ellen remekelt, de pályafutását megtörte egy súlyos sérülés. Kínzó fájdalmakkal járó és lassan gyógyuló gerincbetegsége miatt hosszú kihagyásra kényszerült.

2000 és 2004 között ismét a Vasast erősítette, többek között az angyalföldiek 2002-es, KEK győzelemig tartó menetelése során is. Ám még ugyanebben az évben, a Honvéd–Vasas döntő utolsó mérkőzésének a befejezése előtt két perccel, 11–9-es Honvéd-vezetésnél belekeveredett egy emlékezetes verekedésbe, amelyben Kiss Gergely kettős arccsonttörést szenvedett. Varga Tamás a szövetségi eltiltások mellett súlyos testi sértés vádjával bíróságra is került az ügy, a két év múlva meghozott ítéletében negyedmagával hároméves próbaidőre bocsátották, így végül büntetlen előéletű maradt.

Közben a válogatottal 2001-ben újra Eb bronzot szerzett, ám a nemzeti együttes legjobbjai között – részben a fent említett botrányt követő procedúra miatt – csak Athén előtt tudta állandósítani a helyét. A Nemzeti Sport visszatéréséről szóló tudósítása szerint „Sugárzik belőle az eltiporhatatlanság, lövése irgalmatlan, a leghatékonyabb átlövők egyike. Ezen túlmenően a bekkelés műfajában is elsőrangú produkcióra képes; univerzális mivoltát pedig mi sem jelzi jobban, minthogy centerpozícióban is megállja a helyét.” Így nem csoda, hogy 2003-ban újra tagja volt – három évvel fiatalabb öccsével, Varga II Zsolttal egy csapatban szerepelve – a Barcelonában világbajnoki címet, majd kétszer egymás után (2003: New York; 2004: Long Beach) Világliga-elsőséget szerző együttesnek.

Klubszínekben ismét vándorévek következtek: 2004-ben az olasz Festival Nervi, majd sorban az Újpest, az olasz Chiavari (amely jórészt az ő sorozatos kiváló teljesítményének, fontos góljainak köszönhetően maradt bent az első osztályban), a Szeged (innen az egyik emlékezetes eredménye egy LEN-kupa-győzelem), a montenegrói VA Cattaro (újabb LEN trófeával) és a Ferencváros következett. A nyári szünetekben mindeközben Máltán, a Sliema csapatában ontotta a gólokat. 2011-ben Debrecen lett számára (játékosként) a végállomás, három év múlva ott is akasztotta végleg szögre a fürdősapkát. Közben 2012 decemberében, immár csapatkapitányként, azaz még játékosként őt választották a DVSE elnökének, majd megbízott játékosedzőként, 2013-tól három éven át kinevezett vezetőedzőként irányította a szakmai munkát.

Visszatérve a válogatottakhoz: az olimpiai előtti éremeső a világversenyeken, illetve a sok befektetett munka jó ajánlólevél volt Athénre, ahová a csapat címvédőként, ő ötkarikás újoncként utazhatott. Mind a hét mérkőzésen szóhoz jutott és három góllal is hozzájárult a sikerhez. Kettőt lőtt az amerikaiak elleni csoportkörben, majd a szerbek elleni döntőben is betalált. Ennél is fontosabb, hogy az egész tornán nem lőttek gólt az ellenfelek centerei a Steinmetz, Vári, Varga hármasról. Ám 2005 márciusában fáradtságra hivatkozva – többedmagával – ideiglenesen lemondott a válogatottságról – Kemény Dénes ezt elfogadta ugyan, de a szakmában vitát gerjesztett, mint jelenség. A pihenő a tervezettnél hosszabbra sikerült, a szövetségi kaptány csak két évvel később küldött számára újra meghívót. A 2008-as Európa-bajnokságon bronz-, az olimpián ismét aranyérmes lett. Utóbbin kezdőként játszott minden mérkőzésen, gólokkal azonban nem örvendeztette meg a magyar szurkolókat. Az újabb ötkarikás ciklus végén még Londonba is kijutott, ahol hét meccsen háromszor is egy-egy találattal járult hozzá a három arany után kissé csalódást keltő 5. helyhez – ez a torna egyben számára, száz fölötti mérkőzéssel, a búcsút is jelentette a válogatottságtól.

Debrecenben még a vízben is láthattuk ezután is, de egyre inkább az edzőségre összpontosított. Az U15-ösökkel veretlenül nyerte meg Montenegróban az Európa-bajnoki selejtezőt, ám a kontinensviadalra már nem vele utazott a csapat, mert úgy döntött, inkább a női vízilabdára összpontosít. A cívisvárosból családjával Szegedre költözött, ahol 2018 nyarától az OB I-es női együttes vezetőedzője, de a klub pólósuliját is ő irányítja. Közben két leány utánpótlás-válogatott szakmai felügyeletét is ellátja. Kétszer is volt kiváló ifjúsági sportoló, háromszor az Év csapatának választott vízilabda-válogatott tagja (2003, 2004, 2008), megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (2004) és középkeresztjét (2008) is.

Nemzeti Sport, 2003. július 11. Nemzeti Sport, 1999. január 24. Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink