Vári

Attila

Vári Attila 1976. február 26-án született Budapesten. Testvére, Vári László, az FTC KEK győztes vízilabdázója. Ötévesen, a Központi Sportiskolában úszóként és öttusázóként kezdte a sportpályafutását, de utált futni, így maradt az úszás; onnan pedig már egyenes út vezetett a pólósokhoz. Igaz, Pék Gyula, az első edzője, amint ránézett a magas fiúra, kicsit fanyalogva jegyezte meg, hogy túl későn érkezett. Ám amint meghallotta, hogy még csak hatéves, azonnal más lett a helyzet. Később Faragó Tamás szó szerint a fülénél fogva cipelte át a Vasasba azzal a felszólítással: neked itt kell játszanod! Legelső meccsére ő maga így emlékszik: „1988. november 6. Vasas–Fradi. Mi nyertünk. Nagy csapat volt. Azt hiszem, ez később ki is derült.”

Hamar bekerült a világot végigverő juniorválogatottba. Első jelentős nemzetközi állomásaként 17 esztendősen ifjúsági kontinensgyőztesnek (1993, Veenendaal), majd két éven belül junior Európa- (1994, Pozsony) és világbajnoknak (1995, Dunkerque) is mondhatta magát. Innen kezdve aztán nem volt megállás, klubcsapataival, a Vasassal és a Bp. Honvéddal négy magyar bajnoki címet (2003, 2004, 2005, 2006) és hat ezüstöt is szerzett; magyar (1996, 1997, 2001, 2002) és európai Szuperkupa- (2004), KEK- (1995, 2002), illetve Euroliga-győztes (2004) is lett.

A Kemény Dénes által irányított válogatott tagjaként kétszeres olimpiai bajnok (2000 Sydney, 2004 Athén), világ- (2003, Barcelona) és kétszeres kontinensbajnok (1997, Sevilla és 1999, Firenze), Világkupa-győztes (1999), kétszeres LEN Világliga győztes (2003, 2004) lett. A 2000-es olimpián a válogatott Görögországot 7–4 re és Hollandiát 16–8-ra legyőzve, Horvátországtól 8–7-es vereséget szenvedve, majd az Egyesült Államok elleni 10-9-es győzelemmel és a jugoszlávoktól elszenvedett ugyancsak 10–9-es vereséggel, a 3. helyről léphetett tovább a B-csoportból. A negyeddöntőben az Olaszország elleni 8–5-ös, majd az elődöntőben a Jugoszlávia fölötti 8–7-es sikerrel jutott az Oroszország elleni fináléba. Ott született Vári Attila emlékezetes, nyolcméteres csavargólja, ami valószínűleg a legváratlanabb és leglátványosabb gól volt, amit valaha szereztek olimpiai vízilabdatornán – és a valaha volt legnézettebb is (nemes egyszerűséggel „Best Water Polo Goal Ever” címen) az egyik nagy videomegosztó csatornán. Vári ifjoncként azt ragasztotta ki szobája falára, hogy „Bajnok leszek, ha beledöglök is!”. Persze, a válogatott legmagasabb játékosa (201 cm) sem volt mentes a zseniket megkülönböztető hóbortoktól. A Doki becenevet kapta mert évekig ő cipelte az orvosi felszerelést. Minden mérkőzés előtt megborotválkozott és beállította a haját. A rituálé Sydney-ben is bejött... Vári a 8 meccséből (négyszer kezdőként) összesen 10 találattal vette ki a részét a végső győzelemből.

2004-ben Athénba tehát címvédőként érkezett a válogatott. A hatcsapatos csoportból Szerbia és Montenegró 6–4-es, Horvátország 10–8-as, az Egyesült Államok 7–5-ös, Kazahsztán 14–4-es, végül Oroszország 7–6-os legyőzésével, azaz veretlenül lépett tovább, közvetlenül az elődöntőbe. Ott az oroszok következtek, a 7–5-ös győzelem belépőt jelentett a fináléba. Ott Szerbia és Montenegró 8–7-es legyőzése érte az újabb aranyat. Vári Attila e tornán hétszer ugorhatott medencébe (mindannyiszor csereként), és 2 góllal járult hozzá a sikerhez.

2009-ben, 33 évesen, Ambrus Tamás vezetőedző hívására érkezett Pécsre, ahol a feltörekvő PVSK-t igyekezett hatalmas rutinjával támogatni. Ott zárta le kitüntetésekben, elismerésekben is gazdag sportolói pályafutását. Mesteri ifjúsági sportoló (1995); Az év magyar csapatának tagja (1997, 1999, 2000, 2003, 2004); Az év vízilabdázója (2000); Csanádi-díjas (2001); a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének (2000) és középkeresztjének (2004) kitüntetettje. Mindig is kiemelten fontosnak tartotta a tanulást: a Testnevelési Egyetem (szakedző), majd a Rendőrtiszti Főiskola után negyvenévesen szerzett újabb diplomát a Széchenyi Egyetem sportdiplomácia szakán. Sportvezetőként a fővárosi Sportmax sportközpontban dolgozott először, majd kerek tíz esztendőn át vezérigazgatóként irányította a – nem mellesleg 1500 fiatalja között hazánk első téli olimpiai bajnokait is soraiban tudó – Pécsi Sport Nonprofit Zrt. munkáját.

2017-től 2024-ig a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja volt, 2018 szeptembere óta – Kemény Dénest váltva –, majd 2020-ban újraválasztva a Magyar Vízilabda Szövetség elnökeként dolgozott, egészen 2022 októberi lemondásáig. 2019-ben a Fidesz–KDNP–ÖPE közös jelöltjeként szállt ringbe Pécs polgármesteri székéért, győznie azonban nem sikerült. Ezt követően, 2021-es lemondásáig a pécsi közgyűlés Fidesz-frakciójának tagjaként politizált.

Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink Lakat T. Károly (szerk.): Sport 2000. (Ballai Attila és Csurka Gergely írása) A Színes Sport, 2000. december 30.