A szlovák válogatottal lépett ki a nemzetközi porondra
Gergely István Dunaszerdahelyen született 1976. augusztus 20-án. Testvérével együtt nyolcéves korában, a vízbiztosság elsajátítása érdekében kopogtatott be velük édesanyjuk a révkomáromi uszodába. Ám mert mindketten jóval magasabbak voltak kortársaiknál, az invitálásnak engedve hamarosan mindketten vízilabdára váltottak. István 1994-ben a pozsonyi Slávia UK élvonalbeli játékosa lett, egy évvel később még a junior vb-n is erősíthette a szlovák válogatottat. Az elődöntőben éppen a végső győztes magyar fiatalok kerekedtek föléjük (17–6), így ők a bronzmeccs megnyerésével (Ausztrália ellen 12–11) vigasztalódtak. Korosztályában Európa és a világ legjobb kapusának is megválasztották. Klubjával kétszer nyert szlovák bajnokságot, majd 1997-ben az NCHZ Novákyhoz igazolt. Stabil helyet vívott ki magának a válogatottban is. Szlovák színekben az 1997-es és az 1999-es kontinensviadalon 8., majd 9. lett, a 2000-es, Sydney-ben rendezett olimpián a 12., az azt követő vb-n 11. helyet lett. Mindezt kudarcként élte meg, ekkor érlelődött meg benne a gondolat, hogy ha többre akarja vinni, a magyar válogatottságba kell bekerülnie.
A Honvéddal érte el legnagyobb klubsikereit
Az ezredforduló éveiben Olasz- és Spanyolországban légióskodott: előbb az RN Cagliari, majd a CN Terrassa kapuját védte. Százharmincszoros szlovák válogatottként, spanyol klubját elhagyva érkezett meg a Domino-Honvédhoz 2002-ben. Magyarországi játékos-pályafutását a Domino-Honvédnál kezdte – és négyszeres bajnokként, Magyar Kupa- és BL-győztesként 2014-ben itt is fejezte be a pályafutását. 2012 nyarát a máltai pontvadászatban töltötte, ahol a bajnoki 2. helyet szerezte meg a Sliema gárdájával. 2003-ban megkapta a magyar állampolgárságot, így már abban az esztendőben tagja lehetett a világbajnokságot és Világligát is nyerő magyar nemzeti együttesnek; 2005-ben mindkét sorozatban az ezüstéremig jutott. A Sydney-ben rendezett olimpia után Kemény Dénes elsőként őt szemelte ki a visszavonuló Kósz Zoltán utódjául, ám végül mégis Szécsi Zoltán jutott több lehetőséghez. Ezzel együtt, többször egymást váltva és vállvetve harcolták ki Athén és Peking olimpiai bajnoki címeit is. 2004-ben a csoportmeccsek során csak egyszer, a kazahok elleni 14–4-es győztes meccsen kapott szerepet, majd a Szerbia elleni fináléban cserekét küldte még egyszer a medencébe a kapitány.
Élete legjobb mérkőzését a pekingi olimpiára időzítette”
A következő olimpiai ciklusban Gergelynek Nagy Viktorral kellett megvívnia a csapatba kerülésért. Nem adta fel, és a malagai Eb után visszakerült az együttesbe. Pekingre is mindketten készültek, ahogy Gergely egy későbbi interjúban visszaemlékezett, mellette bizonyosan a rengeteg befektetett energia – plusz edzések, sportpszichológiai és dietetikai tanácsadás, sőt, még agykontroll is – döntött. Kínában remekelt. „A Montenegró elleni elődöntő második negyedében, amikor 6–3-ra vezetett az ellenfél, Kemény Dénes beküldött Szécsi Zoltán helyére. Abban a pillanatban talán csak én voltam biztos a győzelmünkben, de én nagyon hittem benne. Egyszerűen vonzottam a labdákat, szinte mindent kivédtem, legyen az büntető vagy ziccer, a csapat pedig, mint egy nagy dízel, elindult és hengerelt. Nem volt megállás az olimpiai aranyig. Peking egy csoda volt, amit együtt éltünk meg. Én pedig ismét konstatáltam magamban, hogy ha mindent megteszek azért, amit szeretnék elérni, akkor csak az idő a kérdéses, nem pedig az, hogy sikerül-e vagy sem” – emlékezett vissza sport- és életfilozófiának is beillő zárómondattal a 45. születésnapján a Magyar Nemzetnek adott interjúban.
Sportvezetőként
Tudatosan készült a civil életre is, így sportmenedzser (MSc) végzettséget szerzett; a magyar és a szlovák mellett pedig megtanult angolul, olaszul és spanyolul is. 2012 decemberében megpályázta a Magyar Vízilabda Szövetség elnöki posztját, de Kemény Dénessel szemben alulmaradt. Ugyanekkor négy évre az elnökség tagjai sorába választották. 2013-tól Benedek Tibor szövetségi kapitány mellett a válogatott kapusedzője lett, majd Benedek 2016-os lemondásakor ő is távozott a kispadról. 2017 januárjában megválasztották a Budapesti Honvéd Sportegyesület ügyvezető elnökének. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (2004) és középkeresztjét (2008), a Honvédelemért I. osztályú kitüntetést, 2016 óta Komárom díszpolgára.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Magyar Nemzet, 2021. augusztus 28.
Nemzeti Sport, 2011. június 15.