A vízipólót is felírta neki az orvos
Székely Bulcsú Budapesten született 1976. június 2-án. Gerincferdülésére neki is az úszást írta fel az orvos, amint korosztályában sokaknak, ám ő is hamar a pólósok közé igazolt. Az OSC-ben kezdett, majd a KSI-be igazolt, hamarosan Kemény Ferenc, azaz „Fecsó mester” csapataiban tűnt fel. Tagja volt az 1993 és 1995 között az ifi és junior Eb-n, majd a junior vb-n a kontinens után a világ pólósfiataljait végigverő alakulatoknak. 1994-től két idényt a Tungsram SC és annak jogutódja, a Kordax BSC színeiben játszott. 1996-ban a Ferencvároshoz igazolt, amellyel meglepetésre rögtön Magyar Kupát (1996), bajnokságot és Szuperkupát (2000) is nyert – úgy, hogy a Nemzeti Sport évértékelő cikkének szalagcíme szerint „aranyat ért a keze”. 1997-ben a LEN-kupában a döntőig jutottak, egy évre rá a KEK-ben már a csúcsra értek. Közben, 22 évesen, egy ártatlannak tűnő vetélkedés – ki tud többet úszni a víz alatt – majdnem az életébe került, mert 80 méter körül elájult, társai mentették ki a medencéből.
Görögországban is légiós volt
Egy szezonnyi Vasas-kitérő után – amelybe egy Magyar Kupa- és egy KEK-döntő megnyerése is belefért – visszatért a Népligetbe; a Fradival a bajnoki ezüstig jutott. 2004-ben légiósnak állt, ám legtöbb akkori társától eltérően ő nem Olaszország, hanem Görögország felé vette az irányt. A Panioniosztól az idény végén az Újpesthez tért vissza, amely sérülésére hivatkozva idény közben szerződést bontott vele. A következő évadtól négy idényt a Domino BHSE-nél húzott le, amellyel magyar Szuperkupát nyert. 2011-ben visszatért a Fradihoz, az idény végén a zöld-fehérektől búcsúzott játékos-pályafutásától.
Lehetetlen helyzetből lőtt gólt az olimpián
Válogatottként az első győzelmét az 1997-es sevillai Eb-n könyvelhette el. A sikerek ellenére kikerült az A-keretből, viszont az 1999-es palmai Universiadén bronzérmes lett. A firenzei Európa-bajnokságra utazók sorába Benedek Tibor eltiltása miatt került be, és a győzelem után tagja maradt az olimpiára készülő gárdának. Sydney-ben mind a hét meccsen csereként állította be Kemény Dénes, összesen két gólt lőtt. Az amerikaiak elleni vesztésre álló, végül 10–9-re hozott csoportmérkőzést ő fordította meg lehetetlen helyzetből lőtt góljával. Ez az olimpia jelentette pályafutása csúcspontját. A Sydney utáni csatavesztéseknek még részese volt (2001-ben az Európa-bajnokságon és a Világligában is bronzérmet szerzett, a vb-n 5. lett), de a 2003. évi sikerek során már kimaradt a legjobbak közül. Gyógyírként, egyben 87 válogatottságot számláló nemzetközi pályafutása utolsó jeles állomásán újra Universiade-győztes lett.
Korosztályos csapatokat irányított
2007-ben Vári Attilával együtt szakmai vezetőként irányította a budai Sportmax sportközpontot; 2010-ben kinevezték a magyar juniorválogatott szövetségi kapitányának, amellyel a vb-n 8. helyet ért el. Egy évre rá már az Universiade-válogatottat is ő irányította, amellyel egy 9. helyig jutottak. Ezt követően lemondott a posztjáról. 2012-től rövid időn keresztül a Ferencváros vízilabda-szakosztályának elnökeként tevékenykedett. 2022-ben a szövetségnél az utánpótlással foglalkozó bizottság elnöke, a KSI vízilabda-szakosztályának vezetője, a budaörsi városi sportcsarnok és uszoda létesítményvezetője lett. Díjai, elismerései: Kiváló Ifjúsági Sportoló (1995); a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000); Az év magyar sportcsapatának tagja (2000), Csanádi-díj (2001).
Forrás
Nemzeti Sport, 2006. február 2.
A Színes Sport, 2000. december 30.
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink