Székely Éva szárnyai alatt
Kenéz György 1956. június 23-án született. A BVSC-ben kezdett úszni, az olimpiai bajnok Székely Évánál. Természetesen a sportág alapjait jól elsajátította, de nagy rabja nem lett. Ellenben csatlakozott a Központi Sportiskola vízilabdázóihoz. 1974-ben, a korhatárt elérve, Faragó Tamás ajánlásával, átlépett a Vasashoz. Ott kapta egyébként a becenevét: Dzsaja. Budavári Imre volt a „keresztapja”. Mivel a csapattársaival sokat fociztak együtt, Imre úgy vélte, hogy György közel olyan technikás, mint a brazil labdarúgó, Jairzinho. Ennek kissé elferdített változata a Dzsaja. Amúgy Kenéz kedvenc focistája! A piros-kékekkel egyébként halmozta a sikereket, mint a pályán a cseleket: , a Vasas csapatával kilencszeres magyar bajnok (1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984), kétszeres BEK-győztes (1979, 1984), egyszeres KEK-győztes (1985) volt.
Olimpiai bajnok lett Montrealban
A válogatottal a montreali olimpia lett az első nagy tornája, azt rögtön meg is nyerte. Gyarmati Dezsőnek döntenie kellett arról, kiket visz magával a montreali nyári olimpiára. Horkai György, a balkezes legendás támadó egyszer megsérült. A helyettese egy holland tornán Kenéz György lett. Akkor figyeltek fel rá a szakmai irányítók. Ott is ragadt a legjobbak között. Kanadában a nyolc meccsből hármon játszott. Gól nem fűződött a nevéhez.
Három Eb, háromféle érem
Járt volna neki legalább még egy olimpia, de az politikai okokból elmaradt. A szocialista tábor jelentős hányada ugyanis az 1984-es, Los Angelesben megtartott sportseregszemlére nem ment el. Helyette Kuba fővárosában, Havannában egy béketábori versenyt rendeztek meg, afféle „pótolimpiát”. Az akkori kapitány, Rusorán Péter jól ismerte Kenéz erényeit, még a Vasasból. Bevette a csapatába, amely a második helyen végzett. Ötből akkor három találkozón játszott, egyszer, Kuba B együttese ellen be is talált a kapuba. (Igaz, az a 19–7-es siker nem számított bele a végelszámolásba.) A további tornákat tekintve részese lehetett két világbajnoki ezüstnek, Nyugat-Berlinben, majd Guayaquill városában (1978, 1982). Utóbbi pár másodpercig aranynak tűnt, de az utolsó magyar gólt a zsűri elvette, mert lejárt a támadásra szánt időnk – szerintük. A 8–7 helyett 7–7 lett a dolog vége, a döntetlen meg a Szovjetunió végső diadalát jelentette. Három érmet vitt haza Európa-bajnokságokról. Az aranyat Jönköping (1977) adta meg neki, az ezüstnél Róma (1983) volt a helyszín. Bronzig 1981-ben, Splitben jutott.
Légiósélet Dél-Olaszországban
1986-ban az olasz Poseidon Catania csapatához igazolt, ott fejezte be sportolói pályafutását. 1988-től 1990-ig a Vasas csapatának edzője, 1989-ben bajnoki címig vezette a csapatot. 1990-től 1992-ig a Poseidon Catania, majd itthon előbb a Tungsram SC, utána a Bp. Spartacus edzője egészen 1998-ig. 1999-től kuvaiti szövetségi kapitány volt. Majd 2005-ös hazatérése után a Vasas utánpótlás edzőjeként dolgozott egészen 2012-ig. Azóta az Angyalföldi Sportiskola DSE felnőtt csapatának edzője. Nemcsak a vízben volt kiemelkedő a tudása, az iskolapadban sem vallott szégyent. A Testnevelési Főiskolán 1983-ban vízilabdaedzői oklevelet vehetett át. Azt később, szakmai vezetőként jól tudta kamatoztatni. Természetesen a gyakorlati ismeretei mellett.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
https://www.utanpotlassport.hu/2024/03/27/csaladban-marad-kenez-gyorgy-es-kenez-kincso
Nemzeti Sport, 2016. június 23.