Homonnai

Márton

Homonnai Márton 1906. február 5-én született Budapesten, Hlavacsek Márton néven. Nyolcévesen majdnem belefulladt a Dunába, egy ismeretlen kutyája húzta a partra. Utána lehatározta, hogy megtanul úszni. 1915-ben igazolt az MTK-ba, ahol néhány évvel később már Komjádi Béla volt az edzője. Amikor a neves újságíró és edző átment a III. kerületi TVE-hez, Homonnait is vitte magával. Már 1922-ben, 16 évesen nagyon tehetséges pólósnak számított, de a korhatár miatt akkor még nem szerepelhetett a bajnokságban. Úszóként is kiváló eredményeket ért el, folyamúszásban és 4x1000 méteres váltóban egyaránt magyar bajnoki címet szerzett. Pályafutása elején, 1923-ban és 1924-ben bajnoki aranyérmert szerzett a III. kerületi TVE vízilabdacsapatával, majd bátyjával, Lajossal egyetemben beválogatták az 1924-es párizsi olimpiára utazó válogatott keretbe. Ott mind a négy mérkőzésünkön játszott. A tornán Nagy-Britannia csapatát 7:6-ra legyőztük – Homonnai II két találatot szerzett –, de a belgák elleni 7:2-es vereséggel elszálltak az aranyremények. A csehszlovákok elleni 7:0 után újabb vereség következett, a svédek elleni 1:4 után ötödik lett a magyar csapat.

Az 1928-as amszterdami játékokra a magyar válogatott már kétszeres Európa-bajnokként érkezett, mivel időközben az 1926-os budapesti és az 1927-es párizsi kontinensviadalt is megnyerte, természetesen Homonnaival a hátvédsorban. Ezúttal is négy mérkőzést vívott a gárda, mindvégig azonos összeállításban. Homonnai az argentinok elleni „edzőmeccsen” két gólt vállalt (14:0), majd az Egyesült Államok csapatát (5:0) és a franciákat is sikerült legyőzni (5:3). A döntőben viszont hosszabbítás után vereséget szenvedett a válogatott a németektől (2:5), így ezüstérmes lett. Négy évvel később, Los Angelesben nemzeti csapatunk – amely időközben, 1931-ben Párizsban újfent Európa-bajnoki címet ünnepelhetett – hihetetlen fölénnyel nyerte meg az olimpiát. Homonnai az 1932-es játékokon két mérkőzésen játszott a háromból. A Németország elleni 6:2-es siker után a japánok elleni találkozót kihagyta (nyertünk 18:0-ra), az Egyesült Államok elleni 7:0-s győzelem során azonban már ismét a vízben volt – nem is dobott gólt az ellenfél. A Komjádi-féle alakulat célba ért, a magyar fiúk aranyéremmel térhettek haza a tengerentúlról.

Az 1924 és 1932 közötti három olimpián Komjádi Béla dirigálta csapatunkat, aki erősen favorizálta a valóban kitűnő Homonnait, sőt, még terjesztette is, hogy ő a kedvence. Ez persze feszültségeket szült, mivel a játékos nem volt rest éreztetni „nélkülözhetetlenségét” a többiekkel. Emellett persze akadtak egyéb összezördülések is – például a két korabeli szupersztár, Halassy Olivér és Németh „Jamesz” között. De bárhogyan is, e korai magyar vízilabda-aranycsapat tagjai, amikor az ellenfelekkel kellett csatázniuk, félretették egymás közötti sérelmeiket, s kizárólag a mérkőzésre koncentráltak. Az 1936-os berlini ötkarikás játékokon Beleznay László szövetségi kapitány irányításával szállt harcba a csapat, amely közben, 1934-ben a magdeburgi Eb-t is megnyerte. Beleznay mind a hét mérkőzésünkön számított Homonnai játékára. Aki ezúttal a belgákat szomorította egy góllal (3:0-ra győztünk), azon a találkozón, amelyen éppen 100. mérkőzését játszotta a nemzeti csapatban. Ott volt a németek elleni kőkemény, 2:2-es döntetlennél is, amely után úgy tűnt, oda az olimpiai cím. S persze játszott a franciák elleni utolsó találkozón is, ahol gyakorlatilag nem kaphattunk gólt, ha meg akartuk nyerni a tornát. Győztünk 5:0-ra, Homonnai pedig utána boldogan nyilatkozta: „Megvédtük a bajnokságunkat! [...] A legnehezebb olimpiai torna volt ez, de végül mégis győzött a magyar akarat!” Homonnai végül 110 válogatottságig jutott, a válogatottságtól a berlini olimpia évében, a játéktól 1939-ben vonult vissza. Pályafutása második felében dolgozott az ifjúsági válogatott kapitányaként, újságírással is foglalkozott, s könyvet írt a vízilabdázásról.

A második világháború alatt a szovjet fronton szolgált, majd fegyelmok okok miatt leszerelték. 1944 októberében a Nyilaskeresztes Párt tagjaként részt vett a Szálasi-féle hatalomátvételben, utána a Fegyveres Nemzetszolgálat országos főparancsnok-helyetteseként ténykedett. Németországban érte a harcok vége, onnan távozott Argentínába. Távollétében halálra ítélték, élete hátralévő részét a dél-amerikai országban töltötte, többek között a River Plate vízilabdacsapatának edzőjeként. Lánya, Homonnai Kató, aki 1948 után később édesanyja családnevén, Szőke Katóként versenyzett kétszeres olimpiai bajnok úszónő. Ő lett az első magyar olimpiai bajnok, akinek valamelyik szülője maga is nyert korábban. Fényképek bizonyítják, hogy a váltóval való célba érkezés után két Novák lány, Éva és Ilonka, valamint Temes Judit hagyományos úszósapkát viselt, Szőke Kató ellenben egy 2-es számú vízipólós sapkában úszott. Nem a vőlegénye, Markovits Kálmán kedvéért, sokkal inkább az édesapja emlékére.

Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól-Zig (1896–1936) Vadas Gyula (szerk.): 100-ak könyve. Száz magyar versenyző írásban és képben Délibáb, 1928. január 21.