Bródy

György Lajos Vilmos

Bródy György Budapesten született 1908. július 21-én. Édesapja, Bródy Ernő országgyűlési képviselő volt. A család középiskolás korában egy svájci internátusba küldte, ott kezdett sportolni. Így mesélte: „Svájcban is túráztam már évekkel ezelőtt egy svájci egyesület színeiben. A Cercles Nageurs Lausanne volt az az egyesület, amelynek vezetője felfedezett, amikor a Genfi-tóban úszkáltam és miután akkor egy svájci internátusban laktam, a szülők távirati engedélyével túrázni vittek a lausanne-iak. Különben most, amikor az olimpiászra mentünk, meg is látogattam svájci barátaimat. Svájcban eveztem is, egy négyesnek voltam a tagja. Idehaza is szoktam evezni, de csak augusztustól kezdve, amikor már nincsen úszószezon. Azon kívül teniszezem is. Svájcban többször megnyertem az említett internátus házi bajnokságát. Foglalkoztam már gyephokival is, de ott sosem szerettem kapusnak lenni, mert az ellenfél csatárai a kemény ütővel bizony többször vágtak belém, mint a labdába. Futballkapus viszont szívesen voltam és pedig akkor, amikor még a Reáltanoda utcai Eötvös reálgimnázium válogatottjában játszottam. Én voltam a kapus, Homonnay pedig, aki egy osztállyal járt feljebb, mint én, a hátvéd. Tetszik látni, szerepeinket megtartottuk azzal a különbséggel, hogy akkor a szárazon labdáztunk, most pedig a vízben. Ez az iskola különben most a KISOK vízipólóbajnoka. Az idén télen a fiúk boksztréningjén nem vettem részt, mert egész napos elfoglaltságom volt hét közben. Vasárnap viszont, amikor szabad időhöz jutottam, vagy kirándulásra mentem, vagy korcsolyáztam. Az idén valószínűleg csatárt játszom majd és bizony kell, hogy vigyem valamire, már csak az édesapám miatt is, aki talán még nálam is jobban ambicionálja a dolgot.” A képviselő úr nagyon örvendezett a fia sportsikerei láttán: „Olvastátok? Nem, nem az én beszédem! A vizipoló meccsről, a tudósítást… Jól véd a gyerek, egy gólt sem kapott… Mindennap lehet olvasni róla! Híresebb, mint én, aki csaknem húsz éve vagyok képviselő.”

Bródy György tizenkét éves korában kezdett el úszni. Hamar a vízilabda felé fordult a figyelme. A hazatérése után, 1928-ban igazolt a III. Kerületi Torna és Vívó Egyletbe, ott játszott egészen 1939-ig, élvonalbeli játékos-pályafutása végéig. Utána már csupán rövid időt töltött, levezetésképpen, az FTC-ben. Az 1928-as amszterdami ötkarikás játékok idején második számú kapus volt a válogatottnál, így egyetlen mérkőzésen sem játszott – viszont ugyanebben az évben magyar bajnokságot nyert klubjával. Ezt követően a válogatottban is egyre inkább alapemberré vált, mígnem az 1932-es Los Angeles-i olimpián oroszlánrészt vállalt az aranyérem megszerzésében. Nemzeti együttesünk rögtön az első mérkőzésen a címvédő németek ellen kezdett, s a végeredményt tekintve fölényesen győztünk, 6:2-re. Bródy a mérkőzés elején három óriási bravúrt mutatott be – mondják, a meccs ezen részében ő volt az egyetlen higgadt ember a magyar válogatott környékén. A következő két találkozónkon a japánokat (18:0, Bródy nem játszott) és az amerikaiakat (7:0) is alaposan elpáholtuk. A brazilok elleni összecsapást pedig nem kellett lejátszanunk az ellenfél kizárása miatt. Ilyen fölénnyel ritkán nyer együttes olimpiát.

A berlini olimpián, 1936-ban – ahol öt könnyednek mondható győzelemmel kezdett válogatottunk –Bródy négyszer védett, s mindössze két gólt kapott – ismét a németek átkozhatták hálóőrünk nevét. A 2:2-es döntetlennel végződő, kőkemény találkozón két alkalommal is elképesztő bravúrral védte az egyik legjobb hazai játékos, Schultze lövéseit. A döntetlen még így is németeknek kedvezhetett volna a végelszámolásnál, mert úgy alakult, hogy az utolsó fordulóban legalább 3:0-ra, vagy – ha gólt kapunk – 6:1-re kellett legyőznünk a franciákat az olimpiai elsőséghez. Akkoriban ugyanis azonos pontszám esetén még gólarány, és nem gólkülönbség döntött a csapatok között. A franciák ellen Bródy György újra hozta kiváló formáját, együttesünk 5:0-ra diadalmaskodott és megvédte olimpiai elsőségét. Bródy az 1931-es párizsi és az 1934-es magdeburgi Európa-bajnokságról is aranyéremmel tért haza, emellett a III. Kerület csapatával az említett magyar bajnoki elsőség mellett további három ezüstöt és négy bronzérmet szerzett. Összesen 75 alkalommal védett a magyar válogatottban, ezekből egy sem volt elveszített! Utoljára 1938-ban, a csehszlovákok ellen őrizte a kapunkat. Mondani sem kell, hogy az ellenfél nem tudta bevenni a hálóját (9:0).

A második világháborúban a kétszeres olimpiai bajnok Bródyt munkaszolgálatra vezényelték a keleti frontra. Sokakkal ellentétben azonban túlélte a megpróbáltatásokat, visszatért, majd 1945-től a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) alelnökeként dolgozott. 1948-ban kereskedelmi attaséként Hollandiába ment, ahonnan nem tért haza, Dél-Afrikában telepedett le, ahol fonalgyárat alapított. Az 1960-as évek első felében előbb Görögországban, Spanyolországban, majd „otthon” Dél-Afrikában is edzősködött. 1967-ben egy labdarúgó-mérkőzésen szívinfarktust kapott, s már nem tudták megmenteni az életét.

Sportélet, 1929. április 4. Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink Népsport, heti retró sportmagazin, 2018. július 25.