Három Eb-aranyat nyert
Dr. Bozsi Mihály 1911. március 2-án született Budapesten, Bozsiderácz Mihály néven. Nevelőegyesülete a Nemzeti Sport Club (NSC) volt, innen került 1927-ben a Magyar Úszó Egylethez (MUE), ahol már vízpólózott is. 1928-ban az Újpesti Torna Egylethez igazolt. A lila-fehérek színeiben egészen 1942-ig játszott – illetve úszott is, mert a vízilabdázás mellett ez utóbbi sportágban is jeleskedett. Az 1930-as években a magyar vízilabda-válogatottal három Európa-bajnoki aranyat is zsebre vághatott, nemzeti csapatunk ugyanis az 1931-es párizsi, az 1934-es magdeburgi és az 1938-as londoni kontinensviadalon is a legjobbnak bizonyult.
Izgalmak a berlini olimpián
Bozsi legemlékezetesebb tornájának azonban minden kétséget kizáróan az 1936-os berlini olimpia számít, amelyről szintúgy aranyéremmel tért haza. A lejátszott hét mérkőzésünkből haton medencébe szállt a német fővárosban, s ezeken ötször volt eredményes. Az első találkozón, a jugoszlávoknak, két gólt dobott, a simának tűnő, 4:1-es győzelem ellenére a válogatott nem lehetett maradéktalanul elégedett a mutatott teljesítménnyel, a játékosok már-már csalódottak voltak a „szimpla” győzelem miatt. A Málta elleni találkozót kihagyta (12:0), majd Nagy-Britanniának (10:1), Belgiumnak (3:0) és Hollandiának (8:0) egyaránt egyszer vette be a kapuját. Az eredménylistából látható, hogy az említett csapatok még edzőpartnereknek is haloványak voltak a magyar válogatott számára – azonban még hátra volt a házigazdák elleni mérkőzés. A 2:2-es döntetlen azt jelentette, hogy az utolsó forduló határozott az aranyérem sorsáról.
Mivel a német válogatott időközben 4:1-re legyőzte a belgákat, minimum 3:0-ás, vagy kapott gól esetén 6:1-es magyar győzelem szükségeltetett az aranyhoz. Bozsi rendkívül aktívan játszott a sorsdöntő mérkőzésen, s bár nem lőtt gólt – több helyzete is kimaradt –, két gólpasszal vette ki a részét az 5:0-ás sikerből. A franciák elleni győzelem egy pillanatig sem lehetett kérdéses, egy kiállítás miatt azonban az ellenfél nagyon közel került ahhoz, hogy gólt érjen el – amivel könnyen lehet, hogy elúszott volna az aranyérem. Csapatunk azonban kivédekezte a nehéz időszakot. Válogatottunk így nyerte meg a tornát.
Mesteredzői címmel tüntették ki
Bozsi Mihály az UTE színeiben 1930 és 1942 között 12-szer nyert magyar bajnokságot, s három alkalommal (1933, 1935, 1937) főiskolás-világbajnokságon is a dobogó tetejére állhatott. A válogatottban 62 alkalommal játszott. Játékospályafutása befejezése után, a Vasas edzőjeként háromszor (1947, 1949, 1953) bajnoki címet, egyszer Magyar Népköztársasági Kupát (1962) nyert. Mesteredzői címmel tüntették ki. Nemzetközi játékvezetőként is számítottak munkájára. Mindemellett 1933-ban a 4x200 méteres gyorsúszó váltó tagjaként is magyar bajnoki címet ünnepelhetett. 1938-ban jogi diplomát szerzett.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Peterdi Pál: Ó, póló…! Vallomások labdáról, vízről, játékról (Dr. Bozsi Mihály: Találmányom: a pöckölés!)
Képes Sport, 1989. augusztus–december (Németh János: Komjádi aranycsapata)