Egy bajnoki cím a Ferencvárossal, egy a Vasassal
1913. január 5-én született Galántán. Előbb 1932-től a Ferencvárosban, majd 1945-től a Vasasban vízilabdázott. Mindkét klubbal nyert bajnoki címet. A Ferencvárossal 1944-ben, a Vasassal 1947-ben. Az 1947-es bajnoki cím után visszavonult az aktív játéktól. 1934-től a Nemzeti Sportuszoda titkáraként dolgozott, majd a második világháború után az országos sportfőhatóság, az OTSB előadója lett. Eredetileg labdarúgónak készült, egy bokasérülés miatt azonban szülei eltiltották a focitól, a sportot szenvedélyesen kedvelő fiatalember így találta magát a medencében, az úszók és a vízilabdások között. Az 1930-as évek elején, első felében már a Ferencváros színeiben pólózott, s ott is maradt egészen a második világháború végéig. Ezt követően, 1945 és 1947 között a Vasas sportolója volt.
Olimpiai és Európa-bajnok
A válogatottban összesen 10 alkalommal jutott szerephez, miután Beleznay László szövetségi kapitány is felfigyelt a játékára. Meghívta az 1936-os berlini olimpiára induló magyar csapat keretébe, amelyet többek olyan korabeli szupersztárok alkottak, mint a gólvágó Németh „Jamesz”, Halassy Olivér és a kapus Bródy György. Igaz, csupán tartalékként volt jelen, de egy mérkőzésen szerephez jutott, a második összecsapáson, Málta ellen. Az ütközet, amelyet 12:0-ra nyertünk meg, arról vált nevezetessé, hogy egy máltai játékos súlyos sérülését követően – cserére ekkor még nem volt lehetőség – kapitányunk sportszerűségből kihívta a medencéből Németh Jánost, hogy egyenlő létszámban folytatódhasson a mérkőzés. Molnár nem dobott gólt, de szereplése révén neki is járt az olimpiai arany, miként másik két, csak ezen a mérkőzésen szereplő társának, Tarics Sándornak és Kutasi Györgynek. Molnár a berlini sikert követően tagja lett az 1938-as londoni Európa-bajnokságon induló magyar csapatnak is, amellyel szintúgy aranyérmet szerzett.
A Népstadion hangja
Jellegzetes orgánumát százezrek, vagy talán milliók ismerték meg 1953 után. Őt nevezték ki ugyanis a Népstadion műsorközlőjének, s ebben a feladatkörében felejthetetlen labdarúgó-mérkőzéseken sorolta többek között a csapatok összeállítását, illetve a fontosabb történéseket a mikrofonba. Saját visszaemlékezése szerint a stadion megnyitásától kezdve egészen 1983-ig minden mérkőzésen jelen volt, beleértve válogatott és bajnoki találkozókat is. Mindemellett az 1960-as évek elejétől az MTK vízilabda-szakoktatójaként, illetve a Fővárosi Elektromos Művek munkatársaként is dolgozott.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól Z-ig (1896–1936)
Ország-Világ, 1961. október 18.
Béke és Szabadság, 1953. október 21.