Az öttusa is csábította, de a párbajtőr lett a befutó
Eleinte öttusázott, egyéniben és csapatban is országos középiskolai bajnok lett. Majd sportágat váltott, párbajtőrben versenyzett tovább. „A piarista gimnáziumban ugyan csak alapképzést kaptam vívásból, de így is harmadik lettem az első versenyemen 1948-ban, a csapat pedig első 1949-ben” – idézte fel a kezdeteket. A BEAC, a Bp. Haladás, az Újpesti Dózsa és a Vörös Meteor sportolója volt. Ganzmann Ferenc 1948/49-ben foglalkozott vele a BEAC-ban. Az akkor már 83 éves mester néhány kulcsakcióra készítette fel Bárányt, tőrrel. Sikeres is volt a KISOK bajnokságon. Szabó László következett a BEAC-ban, aki párizsi tanulmányútjáról hazatérve adta át a frissen tanultakat tanítványainak, szintén tőrrel. Bárány állítása szerint ő tanította meg vívni, erőssége volt a finom pengevezetés. Mivel nem úgy jöttek az eredmények, ahogy Bárány tervezte, kétéves szünetet tartott, ami után az öttusázók csábították. Felcsillant a szeme, amikor valódi párbajtőr felszerelést helyeztek kilátásba a számára 1955-ben. Ekkor Hennyei Imre lett az edzője, aki elsősorban nem a technikai fogyatékosságai eltüntetésére törekedett, hanem arra, hogy növelje a gyorsaságot, megtanítsa a nagy távolságról való indítást, a lábszúrást, egyszóval az úgynevezett trükkös vívást. Bárány elindult egy csapatversenyen és húsz asszóból tizenhetet megnyert. Erre figyelt fel Vass Imre és a kezébe vette. 1957-ben Vass szervezte a Vörös Meteor szakosztályát, ekkor került hozzá Bárány és innentől végig együtt dolgoztak.
Vb-ezüstökkel robbant be
Csapatban háromszoros országos bajnok
Mint a párbajtőrt felettébb jól forgató újpesti öttusázót, 1956 nyarán már Bárány Árpádot is meghívták Tatára, az olimpiára készülő akkori nagy öregek mellé edzőpartnernek. 1956 után a változások eredményeként hirtelen nagy teret kaptak a fiatalok, így már 1957-ben válogatott lett, ekkor igazolta le a Bp. Vörös Meteor, melynek 1968-ig tagja volt. 1957-ben hosszú ideig kérdéses volt, hogy egyáltalán beválogatják-e a vb-re utazók közé. A párizsi világbajnokságon egyéniben 130 induló között, élete első nemzetközi versenyén másodikként végzett, csapatban is ezüstérmet szereztek (Balthazár Lajos, Berzsenyi Barna, Czvikovszky Ferenc, Gábor Tamás, Kausz István). Gátlások és lámpaláz nélkül vívott, az olasz Bertinetti felett aratott 5:2 arányú győzelmét komoly fegyvertényként könyvelte el a szakma. „Azt mondták rám, hogy a mozgásom nem klasszikus, naturalista módon vívok és nincs technikám. Ez mind igaz. Van viszont taktikám és akaraterőm, és ha kell, kiteszem a szívemet a pástra. Most bebizonyítottam, hogy ez néha ér annyit, mint a technika és a klasszikus mozgás” - nyilatkozta. A világszínvonalú magyar bajnokságban 1958-ban sikerült egyéni bajnoki címet szereznie. Két-két veresége volt Báránynak és Kausznak is, amikor a döntő utolsó csörtéjére felálltak. Az 5:4 arányban győztes Báránynak újra kellett vívnia Berzsenyivel. Ekkor a már fáradt Berzsenyi nem tudott ellenállni Bárány rohamainak és 5:0 arányban alul maradt. A vert mezőnyben a már említetteken túl olyan nevek szerepeltek, mint Gábor, Ferdinándy, Móna. Csapatban háromszoros országos bajnok (1957-1959). Az 1958. évi philadelphiai csapatvilágbajnokság ismét ezüstöt hozott (Balthazár Lajos, Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István). A szovjetek elleni elődöntőben Bárány parádésan vívott, mind a négy ellenfelét térdre kényszerítette. Az olaszok elleni vesztett döntőben is kitett magáért, mert Gábor Tamással együtt ők ketten nyertek 2-2 asszót és ezzel alakult ki a 4:9-es végeredmény.
A világbajnoki és olimpiai bajnoki arany
1959-ben csúcsra ért a csapat, világbajnokok lettek (Gábor Tamás, Kausz István, Marosi József, Sákovics József) Budapesten. A franciák elleni elődöntőről írta a Népsport: Egy pillanatig sem volt vitás a magyar csapat győzelme. 8:4 után Bárány állt fel Bourguard ellen, végig kezdeményezett és főleg lerohanó támadások, egyenes akcióival szerzett találatokat. Első találatát is lerohanó támadással végrehajtott egyenes kézszúrással érte el. Ezután ismét támadást indított, de Bourquard még jó időben szúrt közbe és így együtt esett a két találat. 2:1. Bárány támadását hárította a francia versenyző, visszaszúrt, 2:2. Bárány megismételte első akcióját, egyenes kezet szúrt felül. 3:2. Majd mindketten támadást indítottak, Bourquardé elment, Bárányé talált. 4:2. Ezután még Bourquard lábszúrása ült. 4:3. Majd Bárány lerohanó támadással végrehajtott kívül csel, 5:4 és ezzel megnyílt az út a fináléba. A szovjetek elleni döntőben Bárány háromszor nyert és csak egyszer vesztett. Az egyéni világbajnok Habarovot is legyőzte (5:4). Történelmi siker volt, a magyar párbajtőrvívás első világbajnoki címe. A csapattársak között kitűnő volt a csapatszellem, egyesek közt a barátság. Bárány Árpád volt például Gábor Tamás esküvői tanúja. A római olimpia nem különösebben sikerült, a szovjetek elleni vereséggel (5:9) negyedik hely a csapatban, (Bárány csak Mexikó és Luxemburg ellen zárt pozitív mérleggel, Japán és Nagy-Britannia ellen negatívval), ettől kezdve csendesebb évek következtek, de szerencsére nem a hét szűk esztendő várt a magyar párbajtőrözőkre. 1963-ra kialakult a Gábor Tamás, Kausz István, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Bárány Árpád összetételű új válogatott, amely a gdanski vb-bronzérmét követően 1964-ben, Tokióban, ugyanebben az összeállításban a dobogó legfelső fokára állhattak fel. „Engem már ki akartak hagyni a csapatból. Sákovics József szövetségi kapitány karakán kiállásának köszönhettem, hogy utazhattam. A legfőbb érv a gyorsaságom volt, és hogy az oroszok ellen nekem mindig jól ment. Odakinn azután megszolgáltam a bizalmat, hozzájárultam hozzá a sikerhez.
Új hullám a régi motorosok társaságában
Iskolát teremtettek a magyarok
Az egyéni verseny sikertelensége nem sok jót ígért a csapatnak, de az élet mindenre rácáfolt. Kulcsár olyan káprázatos napot fogott ki, hogy a húsz ellenfele közül húsz mehetett neki gratulálni a csörték után. Kezdetben Japán (Bárány 1 győzelem, 2 vereség, 1 kettős vereség), Irán (Bárány 3 győzelem, 1 vereség), Ausztria (Bárány 3 győzelem) segített a bemelegítésben, de a fontos dolgok ezután kezdődtek. A világbajnok szovjetek ellen csak Nemere nem tudott kellően ráhangolódni a feladatra, aznap szívesen vívott ellene a legtöbb szovjet. A csapat azonban volt annyira kiegyensúlyozott és erős, hogy ezt könnyen kiheverte. Bárány mérlege 2 győzelem, 1 vereség, 1 kettős vereség. A szovjetek 8:4 után kényszerültek a búcsúra. A franciák elleni elődöntőben és az olaszok elleni döntőben Bárány nem kapott szerepet. A döntőbe jutásért jobban szokás megizzadni, itt ez elmaradt, franciás könnyedséggel léptek át a gallokon (9:3). A finálé ránk nézve kellemetlenül kezdődött, mert 2:0-ra elmentek az olaszok. Nemere és Kulcsár visszahozták „x”-re a meccset. Majd két kettős vereség és utána újra Kulcsár lépett pástra, a legszorosabb mérkőzését vívta aznap (5:4), de megalapozta a vezetést, ami attól kezdve már mindvégig a magyarok kezében is maradt. 7:3-nál az utolsó csörte is Kulcsáré volt, aki Saccaro ellen úgy fejezte be a döntőt, ahogy azt illik (5:2). Ezzel a sikerrel iskolát teremtettek a magyarok, hiszen a következő két olimpia (1968, Mexikóváros; 1972, München) teljes sikert hozott párbajtőrben (négy arany).
Válogatott sportolók a családban
Visszavonulás után
1965-ben Bárány lemondott a válogatottságról, majd 1968-ban befejezte a versenyszerű sportolást. Budapesten testnevelő tanári, majd vívó szakedzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után két évig az iráni vívóválogatott edzője (1968-1970), majd a Budapesti Vörös Meteor (1971-1974), később az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) utánpótlásedzője lett (1975-1990). A-kategóriás versenybíró volt 1994-ig. Testvére Bokorné Bárány Mária Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes, világbajnokságon is szerepelt kosárlabdázó, sógora, Bokor György Európa-bajnoki ezüstérmes kosárlabdázó, olimpiai résztvevő (1952).
Elismerései
• Belváros-Lipótváros Érdemkeresztje (2002)
• A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2021)
• Papp László Budapest-sportdíj (2021)
Forrás
• Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974),
• Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992),
• Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006),
• Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések (2012),
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995),
• Vívó Híradó,
• Nemzeti Sport, Népsport,
• index.hu, Alapvonal,
• olimpia.hu,
• nevpont.hu,
• hmse.hu,
• hunfencing.hu,
• eurofencing.info,
• fie.org,
• arcanum.com.
