Gimnáziumi háziviadaltól az ob-címig
Kulcsár Győző a második világháború alatt szüleivel Németországban, majd Svédországban élt, a család 1946-ban tért vissza Magyarországra. Az első impulzust, hogy vívó lehet belőle, egy gimnáziumi háziverseny adta, egy tőrversenyen hat induló közül a harmadik helyen végzett. Az igazi megerősítést később az 1962-ben megnyert országos bajnokság jelentette – immár párbajtőrben. Mestere, Vass Imre hatására kötelezte el magát ezzel a fegyvernemmel. Az érettségi után a páros útjai egy időre szétváltak. Kulcsár a miskolci egyetemre került, de visszahúzta a szíve Budapestre, ahol az OSC-ben mestere várta. „Gyakorlatilag mindent Imre bácsinak köszönhetek. A második apám volt, erre a sportágra, s a tanításának mesterségére is ő tanított meg. Az OSC volt az akkori magyar párbajtőrvívás és öttusavívás egyik fellegvára. Úgy zajlott az edzés, hogy aki győzött, az vívhatott tovább, a vesztesnek pedig ki kellett kötnie, le kellett ülnie a kispadra a kályha mellé, és várni az újabb sorára. Tehát ha valaki nem akart egy órát, másfelet ücsörögni a kispadon, annak ott nyernie kellett”– nyilatkozta a Millenniumi Mesék tv-műsorban. Kulcsár fiatalon meglehetősen peches vívó volt, mert soha egyetlenegy ifjúsági vagy junior-világbajnokságra sem vitték ki. Ez amellett, hogy bosszantotta, egyben meg is acélozta.
Az egyik első mérföldkő, az említett 1962-es országos bajnokság párbajtőr egyéni száma egyébiránt meglepetésszámba ment: a 21 éves Kulcsár végzett az első helyen, mögötte két 19 esztendős vívó, Nemere Zoltán és Schmitt Pál állhatott a dobogóra.
1964: hibátlan tokiói csapatverseny
Tőr- és párbajtőrvívásban is versenyzett, 1962-től 1979-ig mindkét fegyvernem válogatottjában szerepelt, de kiemelkedő eredményeit párbajtőrben érte el. A csapattal 1964-től három egymást követő alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet, emellett 1968-ban az egyéni versenyben is diadalmaskodott. A világbajnokságokon kilenc érmet – köztük három aranyat – nyert. Az első, 1964-es ötkarikás menetelés során mieink a nyolc között a szovjeteket 8:4-re, a franciákat 8:3-ra, a döntőben az olaszokat ugyancsak 8:3-ra verték meg. Kulcsár a döntőben négy győzelmet szerzett. A csapatverseny selejtezője és döntője során egyetlen vereséget sem szenvedett!
A technika mindenekfelett
„Nekem az maradt, hogy a technikát, a technikát és a technikát fejleszteni. Ezt is Vass Imre oltotta belém. Ha nem volt olyan a mozdulat, amilyennek ő azt elképzelte, akkor annak még vagy százszor neki kellett állni. Ő kisebb számot, mint száz, nem nagyon ismert, én szentségeltem, de megcsináltuk. Ezzel együtt minden tanítványa a mai napig úgy hívja, hogy az »Atya«, mert gyakorlatilag ő volt a mi második apánk” – mondta a sikerek hátteréről.
1968: Paganini az iparosok között
A tokiói játékokat követő évek nem az olimpiai bajnokcsapat mindent lehengerlő eredményeiről szóltak, az 1967-es montreali vb-bronzon kívül más nem került a vívózsákba. Viszont az OSC tartotta a szintet, 1964 után 1965-ben és 1966-ban is megnyerte a BEK-et. A válogatott pedig az 1965-ös budapesti Universiadén aranyérmes lett. Az 1968-as mexikói olimpia egyéni versenyében egészségügyi problémája adódott: közvetlenül a döntő előtt furunkulussal kezelte dr. Kamuti Jenő, olimpiai ezüstérmes tőrvívó-sebész. Kulcsár a technikájával így is csodálatot keltett. „Megtanultam, hogy türelem és türelem kell. Várni, de úgy, hogy kikényszerítsek az ellenfélből valami ostobaságot […] A többi már megy[…].” Pedig kis híján elszúrta az egyéni viadalt: hármas holtversenybe sodorta magát a szovjet Krissz-szel és az olasz Saccaróval. Végül szétvívásban, a küzdeni tudását is megcsillantva szerezte meg az aranyat, és egyéni olimpiai bajnokként várhatta a csapatversenyt. Tokióhoz képest három helyen változott a válogatott: Kulcsár és Nemere mellé bekerült dr. Fenyvesi Csaba, Schmitt Pál és B. Nagy Pál. Az újoncok a döntő után akár úgy is fogalmazhattak volna: „Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyű megnyerni egy olimpiai aranyat!”. Valóban, meglehetősen izgalommentes nap volt. A döntőben a szovjetek ellen Kulcsárnak kevéssé ment, de a 7:4 arányú győzelemmel így is masírozhattak a mieink a dobogó tetejére. „Győző állandóan jó hangulatú, optimista volt, az egészet lezserül fogta föl, mert körülbelül egy egész klasszissal jobban tudott vívni, mint mi hárman együttesen. Ő egy Paganini volt, mi meg húztuk, amit megtanulhattunk iparosokként. Ő fantasztikusan tudott vívni, neki mindegy volt, hogy milyen fegyver volt a kezében, volt, hogy egyet a földről vett fel, néha az enyémmel is vívott, pedig olyan aprólékos gonddal reszeltük, hogy pontosan a kezünkre álljon a markolat vagy a „puska”, és neki mindegy, hogy mivel vívott, neki mindegy, hogy ki a következő ellenfél, ő nem nagyon melegített be, ő kész volt, ő úgy, ahogy van, kész volt, és tízszer többet tudott technikailag, mint bármelyikünk” – mondta csapattársáról Schmitt Pál, aki így folytatta:
Amikor ő iskolázott, akkor leállt a vívóteremben az élet, legyen az akár egy világbajnokság során. Leültek az emberek és nézték azt a csodát, amit Győző a Vass Imre bácsival csinált.
“„
1972: sérült kézzel, lábbal is arany
Az 1972-es müncheni olimpia előtt a tatai edzőtáborban megsérült. Dr. Kamuti szerint néhány hetes felépülés várt rá. A csapat úgy döntött, Kulcsár nélkülözhetetlen, csak épp az orvost kell meggyőzni. Kamuti Kulcsár mindkét lábáról röntgent készített, s amikor a doki egy halaszthatatlan eset után visszatért, az egészséges bokáról készült felvételt mutatták meg neki. Ahogyan Kulcsár fogalmazott, „spórolós” vívással is dobogós lett egyéniben; a csapatversenyen aztán ráesett a bal kezére, a hüvelykujját gipszbe kellett tenni. Az utolsó három találkozón hétszer nyert, az eredményhirdetés után pedig ezt mondta: „A dobogón próbáltam jó középre állni, nehogy leessek.” Ötkarikás éremkollekcióját 1976-ban, Montrealban tette teljessé: lemásolva négy évvel korábbi eredményét harmadik lett az egyéni versenyben.
Edzőként is a világ tetején
1978-ban egy csapat világbajnoki címmel befejezte pályafutását, de a víváshoz nem lett hűtlen, 1979–1980-ban a Magyar Vívószövetség főtitkára, majd 1988-ig a válogatott szövetségi kapitánya volt. 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki, 1976-ban a Testnevelési Főiskolán vívószakedzői oklevelet szerzett. 1985-ben mesteredzői címet kapott. 1988-ban külföldre távozott, az olaszországi Vercelliben telepedett le, és a helyi egyesület edzője lett. Később mesterként alkotott maradandót. Tanítványai közül Maurizio Randazzo 1996-ban és 2000-ben is olimpiai bajnoki címet szerzett csapatban. 2001-ben hazatért. Nagy Tímea már olimpiai aranyérmesként került hozzá, és Kulcsár irányításával 2004-ben, Athénban megvédte a címét. Szász Emesével 16 évig dolgoztak együtt, míg ő is olimpiai bajnok lett (2016). Unokája, Enrico Piatti olasz kadét világbajnok (2019) párbajtőröző.
Sportvezetői pályafutása
2005-től a Nemzet Sportolóinak delegáltjaként a MOB tagja, majd elnökségi tagja lett. 2009-ben újra elnökségi tagnak választották. 2005 decemberében a párbajtőr szakág szövetségi kapitányának nevezték ki. 2020-ban rendezték meg az olimpici párbajtőr Grand Prix-állomás háromnapos Kulcsár Győző-emlékversenyét, melyen négy korosztály képviselői léptek pástra. A Grand Prix 2006-ban Kulcsár kezdeményezésére jött létre, hogy motiválja és fejlessze a törpici, a gyermek, az újonc és a serdülő korosztályba tartozó fiatal vívókat. A legendás vívó és edző hosszan tartó, súlyos betegség után, 77 esztendősen hunyt el 2018. szeptember 19-én.
Elismerései, díjai
• Az év magyar vívója (1968, 1971, 1974)
• MOB olimpiai aranygyűrű (1995)
• A magyar sport halhatatlanja (2000)
• A Nemzet Sportolója (2004)
• MOB-érdemérem (2004)
• NOB-elnöki különdíj (2005)
• Az év magyar vívóedzője (2006)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010)
• Prima Primissima díj (2012)
• A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2016)
• Pro Urbe Budapest (2016)
• A MOB és az MSUSZ életműdíja
• Vercelliben emléktáblát avattak a tiszteletére 2018 novemberében.
Forrás
• Dávid Sándor: Arany évtizedek (1988)
• Hencsei Pál – Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006)
• Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések (2012)
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995)
• https://www.nemzetisport.hu/egyeb-egyeni/2020/10/zseni-a-paston-nyolcvan-esztendeje-szuletett-kulcsar-gyozo