Somodi

Lajos

Fia: ifj. Somodi Lajos, 1976-ban Montrealban az olimpián a 7. helyen végzett tőrválogatott tagja, Németországban letelepedett vívó edző. A budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségizett (1947), tűzoltótiszti iskolát végzett (1959), a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői oklevelet szerzett (1965). A Budapesti Tűzoltóság tűzoltótisztje (1951–1968), az Újpesti Dózsa sporttisztje (1969–1982), a Tűzoltókiképző Központ sporttisztje (1982–1984).

Az UTE (1946–1949), a Budapesti Dózsa (1950–1956), az Újpesti Dózsa (1957–1958), a Budapesti Honvéd (1958–1959) vívója, tőr- és párbajtőrvívó. Mesterei Gellér Alfréd (1946-1950) és Hátszegi Hatz József (1953-1968). Visszavonulása után a Csepel SC (1959–1960), az Újpesti Dózsa edzője (1960–1965), vezetőedzője (1965–1984), 1969-ben lett mesteredző. A Budapesti Honvéd (1984–1987), a Vasas (1987–1994) tőr szakágvezető edzője. Tanítványai közül Rejtő Ildikó, Bujdosó Imre olimpiai bajnokok, Stefanek Gertrúd, Jánosi Zsuzsa, Székely Zoltán világbajnokok.

Somodi Lajos a gimnáziumban kezdett el vívni, s középiskolai tanulmányai alatt már rendszeres szereplője volt a Kőbányai Ifjúsági Sportegyesület (KISE) országos versenyeinek – igaz, különösebb eredmény nélkül. Az 1950. évi ifjúsági bajnokságon az 5. helyet szerezte meg, majd tagja volt az ifjúsági bajnokságon a 2. helyen végzett Budapesti Dózsa tőrcsapatának. 1951-ben már I. osztályú vívóként először jutott be egy országos válogatóverseny döntőjébe. A döntőig veretlenül menetelt, ott azonban megilletődötten vívott és nyeretlenül a 9. helyen végzett. A következő években a feltörekvő fiatal magyar tőrgárda figyelemmel kísért tagja volt, a szűkebb élgárdát (Tilli Endre, Fülöp Mihály, Gyuricza József) követő elit meghatározó szereplője, országos versenyek döntőse. A kiugró nagy eredménnyel azonban még sokáig adós maradt. 1953-ban a Vasas versenyén a 3. helyen végzett, a döntőben a győztes Tilly Jánost is megverte, talán ekkor figyeltek fel igazán robbanékony stílusára, elegáns, sportszerű viselkedésére. Azon kevés versenyzők közé tartozott, aki mindig bemondta, ha találatot kapott. Ezekben az években Somodi kardversenyeken is elindult, sőt nagy meglepetésre 1953-ban egy kardválogatón a döntőbe is bejutott, ahol egy győzelemmel a 8. helyen zárt.

Somodi Lajos 1954-től 1956-ig a tőrvívó mezőny egyik legjobbja volt. Első országos versenyét egy másik fiatal tehetség, Pacséri Kázmér előtt nyerte 1954-ben Pécsett. 1954-ben tagja volt a budapesti főiskolai világbajnokságon győztes tőrcsapatnak (Gyuricza József, Marosi József, PacsérI Kázmér, Somodi Lajos, Szőcs Bertalan), egyéniben is döntőt vívott, ott a 8. helyet foglalta el. Bekerült a magyar válogatottba, a luxemburgi vb-re azonban még nem utazhatott. Egy évvel később, 1955-ben megnyerte a Budapesti Dózsa versenyét, ismét győzött a pécsi viadalon és bekerült az országos bajnokság döntőjébe, ott azonban nyeretlenül a 9. hely jutott neki. A budapesti nemzetközi versenyen a 8. lett. Az eredmény közel sem lebecsülendő, hiszen a közel százfős mezőnyben a világ legjobbjai képviseltették magukat. A döntőt szenzációs vívással nyerte meg a magyar vívók nagy ellenfele, a későbbi négyszeres olimpiai bajnok, a francia Christian d’Oriola. Somodi azon kevesek közé tartozott, aki 5:3-ra legyőzte d’Oriolát. A verseny másik különlegessége a Magyarországon bemutatkozott találatjelző gép volt…

1956 februárban Somodi győzött az év első országos versenyén (a világbajnok Fülöp Mihály előtt), majd 2. lett az OTSB válogatóversenyén (Gyuricza József mögött és Marosi József előtt), a bolognai kieséses nemzetközi tőrversenyen a negyeddöntőig jutott, ott a későbbi győztes Gyuriczától szenvedett vereséget. Az 1956 júniusában lebonyolított magyar bajnokság döntőjét két páston rendezték. Somodi jobban nem is kezdhetett volna, Tillit és Gyuriczát is 5:4-re verte. Ekkor Pap Csaba kizökkentette a lendületéből (3:5), de Pacséri legyőzésével hamar magára talált (5:3). A bajnokság felénél csak Fülöp volt veretlen, de csak addig, míg Kamuti le nem győzte (5:4). Ezután Fülöp a rá végig szívósan tapadt Somodit verte (5:2). Miután Tilli és Gyuricza is elkapta Fülöpöt (5:4), az élen holtverseny alakult ki Gyuricza és Somodi közt. Az újravívást Somodi 5:2-re nyerte a szakág első világbajnoka ellen és így életében először és utoljára magyar bajnok lett.

A melbourne-i olimpián, 1956-ban a magyar férfi tőrcsapat már éremesélyesnek számított, hisz egy évvel korábban a római vb-n a franciákat d’Oriolával együtt „zavarta le” a pástról a fiatal magyar válogatott (9:1). A csapatküzdelmek első fordulójában azonban kellemetlen meglepetés érte a magyarokat. A házigazda Ausztrália derekasan végigversenyezte az olimpiász valamennyi világbajnokságát a legcsekélyebb eredmény nélkül, aztán Magyarország ellen hősies küzdelemben kiharcolta a 8:8-at (Somodi Lajos 3, Gyuricza József 2, Tilli Endre 2, Marosi József 1 győzelem). A tusarány a magyaroknak kedvezett, s mivel az Egyesült Államok nagy arányban verte a rendezőket, Ausztrália kiesett. A középdöntőben kétszer három csapat küzdött a négyes döntőért. Magyarország a régi ismerős Franciaország mellett egy új riválissal, a Szovjetunióval találkozott. 1956 decemberben különös íze volt minden szovjet–magyar mérkőzésnek a melbourne-i olimpián. Minden helyi néző természetesen Magyarországért szorított. A történelmi első magyar–szovjet tőrvívó olimpiai mérkőzés fölényes 10:5-ös magyar győzelemmel zárult (Fülöp Mihály, Gyuricza József 4-4, Sákovics József 2, Somodi Lajos 1 győzelem). Mivel Franciaország is simán hozta a kötelezőt, 9:4-re intézték el a szovjeteket, ők is bekerültek a négyes döntőbe. A finálé 1. fordulójában Olaszország óriási küzdelemben 8:8-ra végzett Magyarországgal (Sákovics József 3, Somodi Lajos, Gyuricza József 2-2, Fülöp Mihály 1 győzelem), a tusarány azonban az olaszoknak kedvezett. A 2. fordulóban Franciaország ellen már jóval kisebb ellenállást sikerült kifejteni. Christian d’Oriola és társai 11:5-tel vágtak vissza az 1955. évi vereségért, Somodi ekkor nem vívott. A 3. fordulóban a 3. helyért az Egyesült Államok következett. A bronzérmet 9:5-tel sikerült is megszerezni (Marosi József 4, Fülöp Mihály, Gyuricza József 2-2, Somodi Lajos 1 győzelem). A bronz csata hőse Marosi József volt, aki valamennyi ellenfelét legyőzte (sőt a párbajtőrcsapattal még egy ezüstérmet is begyűjtött…). Magyarország az olimpiai játékok történetében harmadszor végzett (bronz)érmes helyen a férfi tőrcsapatok versenyében.

Somodi Lajos 1957-ben még versenyzett, de nem sikerült bekerülnie a párizsi vb-n világbajnoki címet szerzett magyar tőrcsapatba. Betegség és újabb sérülés miatt végül abbahagyta a versenyzést, viszont edzőként rendkívül értékes munkát végzett három budapesti egyesületnél is. id. Somodi Lajos Budapesten hunyt el, a Felsővízivárosi Szent Anna-plébánia (1011 Budapest Batthyány tér 7.) altemplomában nyugszik.

Kozák Péter https://www.nevpont.hu/palyakep/somodi-lajos-fc4ab alapján (ott forrásmegjelöléssel), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), Vívó Híradó, fie.org, arcanum.com.