Rerrich

Béla

Szülei: id. Rerrich Béla (1881–1932) építész, kertépítőművész, a Kertészeti Tanintézet igazgatója, a tájépítészet magyarországi úttörője, seleti Horváth Gizella (1887-1970). A magyar kegyes tanító rend budapesti gimnáziumában érettségizett (1935), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen állam- (1940) és jogtudományi doktori oklevelet szerzett (1942). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium testnevelésügyi segédelőadója (1942. júl. 1.–1943. dec. 31.), 1944-től a tanügyi segédfogalmazója, majd fogalmazója. A II. világháború után MÁV-alkalmazottként dolgozott.

A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC, 1937–1945), a Toldi Miklós SE (1946–1947), a Hitelbank (1948–1949), a Budapesti Lokomotív (1950–1954), a Budapesti Törekvés (1955–1956) párbajtőr- és tőrvívója. Mesterei Gerentsér László és dr. Bay Béla voltak. A melbourne-i olimpia után nem tért haza. Részt vett a Sport Illustrated magazin amerikai turnéján (1956. dec.–1957. márc.), majd Svédországban telepedett le, ahol lerakta a korszerű párbajtőrvívás alapjait. A stockholmi Djurgården vívómestere, egyúttal a svéd vívó- és öttusa válogatott vezetőedzője. Tanítványai (Carl von Essen, Hans Jacobson, Rolf Edling, Leif Högström, Göran Flodström) 1976-ban, a montreali olimpián megnyerték a párbajtőr csapatbajnokságot, Rolf Edling pedig ötszörös világbajnok lett. Ő volt továbbá a mestere Björn Ferm öttusázónak, aki 1968-ban épp Balczó András előtt nyerte meg az olimpiai bajnokságot. A svédekkel hét olimpián volt jelen.

Rerrich 1934-ben a KISOK (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) országos bajnokságán az 1. helyet szerezte meg tőrrel. 1936-ban kardvívásban döntőbe került az országos főiskolai bajnokságon és a 9. lett. 1937-től elsősorban párbajtőrversenyeken indult. A BEAC országos versenyén a 4. helyen végzett, először verekedte be magát a bajnoki döntőbe, ahol a 9. lett, sőt a párizsi világbajnokság előtt a magyar párbajtőr-ranglista 3. helyére került. A Magyar Vívószövetség (MVSZ) nem javasolta a vb-re. A húsz éves joghallgató azonban vállalta, hogy saját költségén tart a csapattal… A válogatott sajnos gyengén teljesített: Monacótól 4:12-es, majd Olaszországtól 2:9-es vereség. Rerrich viszont bemutatkozott, sőt Carlo Agostini, az amszterdami olimpiai bajnok párbajtőrcsapat tagja ellen egy győzelmet is elkönyvelhetett. Az országos párbajtőrbajnokságot 1939-ben Dunay, Hennyei, Gerevich (a kard és a tőr mellett csak „szórakozásból” a párbajtőrben is el-el indult) váratlan kiesése után Rerrich nyerte meg az öttusázó Balás előtt. Néhány héttel később a bécsi (utólagosan nem hivatalos) főiskolai világbajnokságon az egyéni verseny nem várt magyar sikereket hozott. Hennyei Imre megnyerte az egyéni világbajnokságot, Rerrich pedig a 4. helyen végzett.

Rerrich a párbajtőrcsapat tagjaként három olimpián vett részt (1948, 1952, 1956). Rajta kívül csak dr. Balthazár Lajos volt képes ezeken az olimpiákon helyet szerezni a csapatban. Londonban a selejtezőben Görögország 9:1-es „eltángálása” (Rerrich 2 győzelmével) után a 2. fordulóban Norvégiát 7:7-tel, csak jobb tusaránnyal (35:34) sikerült legyőzni, Rerrich két sikerével. Lengyelország 10:6-os vereséget szenvedett, Rerrich szokásos két győzelmével. Az elődöntőben viszont már csak vereségek következtek: Svédország 15:0-ra, Olaszország 8:1-re verte Magyarországot, Rerrich nyeretlen maradt. A csapat négyes holtversenyben az 5. helyen végzett. A londoni olimpia különlegessége, hogy az olaszok ellen dr. Bay Béla is pástra lépett, amivel érezhető volt a folytonosság a berlini és a londoni „alakulat” között.

Helsinkiben Magyarország a selejtezőben Brazília ellen 14:1-es „rohammal” melegített be, Rerrich három győzelmet „termelt”. A 2. fordulóban Magyarország 10:4-re verte Luxemburgot, Rerrich ismét háromszor volt eredményes. A csapat 12:3-al „kiiktatta” Finnországot, Rerrich újabb triplázásával. Magyarország izgalmas meccsen 9:5-re verte Franciaországot (Rerrich csak egyszer nyert), így a bajnoki cím védői még az elődöntőbe se jutottak! A magyaroknak a döntőbejutás nem sikerült, hiába győzték le 9:6-ra Svédországot (Rerrich két sikerrel vette ki a részét az egészből), a Svájctól elszenvedett 12:4-es vereség azt jelentette, hogy jobb tusarányával a Svájcot legyőző Svédország kvalifikálta magát a négyes döntőbe. Rerrich Svájc ellen nyeretlen maradt. Sákovics József mellett Rerrich is valamennyi mérkőzésen pástra lépett. Magyarország holtversenyben az 5. lett. Rerrich az egyéniben hét győzelem és hét vereség után nem jutott a legjobb húsz közé.

Melbourne-ben, 1956-ban a St. Kilda Town Hallban a válogatott hétszer lépett pástra az ezüstig. Rerrich volt az egyedüli, aki mind a hétszer szerepet kapott. 18 mérkőzést nyert és hetet vesztett. A selejtezőben Magyarország 14:2-re verte Kolumbiát, Rerrichet négyszer is tapsolhatták. Majd Svédország volt a következő áldozat (9:5), Rerrich háromszor tette le a névjegyét. Az elődöntőben Magyarország 11:5-re verte Belgiumot, többek közt Rerrich két győzelmével. Olaszország 9:3-ra győzött a magyarok ellen, s Rerrich volt a legjobb magyar, két győzelmével. A vereség nem befolyásolta a továbbjutást. A döntő első mérkőzésén végletekig kiélezett küzdelemben Franciaország elbukott (9:7), Rerrich három győzelemmel vétette észre magát. Az angolok elleni siker (10:6), Rerrich újabb triplájával, azt jelentette, hogy a válogatott a sportág történetében először az aranyéremért vívhatott az olimpiai bajnoki címvédő olaszokkal (Rerrich egy meccset nyert). A döntőben megismétlődött a 3:9, így a válogatott a történelmi ezüstérmet vehette át. Rerrich az egyéniben a 16 közé kerülésért holtverseny után kiesett.

Rerrich a párbajtőrcsapattal öt világbajnokságon vett részt és egy bronzérmet szerzett. 1937-ben rendezték meg az első világbajnokságot Párizsban, Rerrich ekkor mutatkozott be, a csapatban és egyéniben is helyezetlen maradt. Az első vb – mint utóbb kiderült – a magyar vívósport számára egyben az utolsó is volt, 1951-ig. Önhibáján kívül – a magyar válogatott távolmaradása miatt - a következő világbajnoki szereplésére tizennégy évet kellett várnia. Az 1951., az 1953. és az 1954. évi vb-n egyéniben és a csapattal helyezetlen.

A római vb-n 1955-ben a magyar csapat először szoros küzdelemben 9:6-ra győzött Monaco (Rerrich dr. nem vívott) és 10:6-ra Jugoszlávia ellen, dr. Rerrich három sikerével. A legjobb nyolc között Magyarország előbb 10:6-ra verte Svájcot (dr. Rerrich két győzelmével), majd 11:3-ra az NSZK-t (dr. Rerrich két mérkőzést nyert). A négyes döntőben Olaszország 11:5-re legyőzte Magyarországot (dr. Rerrich nyeretlen maradt), a magyarok viszont Franciaországot 9:7-re, dr. Rerrich két sikerrel jelentkezett és Svédországot 10:6-ra, dr. Rerrich két nyert meccsével. A végső sorrendet a tusarány döntötte el, s így lett Magyarország a 3. A csapat először szerzett érmet a világbajnokságon. Dr. Rerrich egyéniben helyezetlen.

Rerrich Béla Saltsjöbadenben hunyt el, végakaratának megfelelően apjával közös sírban nyugszik a Fiumei úti Temetőben. Sírkövén a beceneve, Póci és az olimpiai öt karika.

Sven Thofelt-díj (a Sven Thofelt Alapítvány Nagydíja, elsőként, 1994), a Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) Arany Emlékérme (1999), a Svéd Sport Aranyjelvénye (a Svéd Olimpiai Bizottság elismerése, első külföldiként, 1999), Svéd Királyi aranyérem (1992). A Magyar Köztársaság tisztikeresztje (1997).

Tőr- és párbajtőrvívás. Összeáll. Bay Bélával és Tilli Endrével. (Bp., Sport Lap- és Könyvkiadó, 1953) A kardvívás. Tilli Endrével. (Bp., Sport Lap- és Könyvkiadó, 1954) A magyar vívás kézikönyve. Tilli Endrével. (Bp., Sport Lap- és Könyvkiadó, 1954).

Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), olimpia.hu, fie.org, arcanum.com.