Eltiltották a sporttól, de bajnok lett
I. osztályú tőr- és párbajtőr vívó lett, de fegyvernemet kellett választania
Gyermekkorában súlyos mellhártyagyulladáson és annak szövődményein esett át, tizenötéves koráig minden sporttevékenységtől eltiltották. Mivel édesapja postaigazgató volt, 1936-ban a Postásban kezdett el vívni – mindhárom fegyvernemben. Első mestere Krúdy Péter, Krúdy Gyula író testvére volt, majd néhány hónap múlva Duronelly László kezdett foglalkozni vele. Alig egy éve vívott, amikor bekerült a KISOK (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) budapesti kerületi bajnoki döntőjébe, majd elsőéves joghallgatóként megnyerte a tudományegyetemi gólya versenyt (1939). 1941-ben húszévesen megszerezte az I. osztályú tőrvívó minősítést, 1942-ben ugyanezt párbajtőrben is. Első sikerét 1941-ben a Honvéd Tiszti Vívó Club országos versenyén tőrben érte el. Idővel el kellett döntenie a fegyvernemét és ő a párbajtőr mellett voksolt.
Párbajtőrben megnyerte az olimpiai válogatókat
Dr. Balthazár számára 1947 hozott nagy sikereket. Tőrben megnyerte a főiskolai bajnokságot és mindhárom fegyvernemben tagja volt a főiskolai bajnokcsapatnak. A luxemburgi párbajtőrversenyen Berzsenyi mögött, mint a második legjobb magyar a 7. helyen végzett. Az olimpiai tőr válogatóversenyeken általában a 3., 4. helyeket csípte el, párbajtőrben viszont megnyerte az olimpiai válogatókat, és a bajnokságon elért 4. helyével biztos utazó lett. A párbajtőrcsapat tagjaként három olimpián vett részt (1948, 1952, 1956). Rajta kívül ez csak Rerrich Béláról mondható el. Londonban Görögország ellen (9:1) kezdődött, majd Norvégiát 7:7-tel, jobb tusaránnyal sikerült legyőzni. Dr. Balthazár szereplése Lengyelország (10:6) ellen egy győzelemmel ért véget. Az elődöntőben Svédország 15:0-ra, Olaszország 8:1-re verte Magyarországot. A londoni olimpia különlegessége, hogy az olaszok ellen dr. Bay Béla is pástra lépett, ami a folytonosságot jelentette a berlini és a londoni „alakulat” között. A csapat négyes holtversenyben az 5. helyen végzett.
Két olimpia között (1949)
A két olimpia között 1949-ben a budapesti főiskolai világbajnokságon megnyerte a párbajtőr egyénit és ezüstérmes lett a csapattal tőrben és párbajtőrben is. 1952-ben Helsinkiben Magyarország Brazília ellen egy 14:1-es „rohammal” melegített be, négy győztes meccset hozott, Luxemburg ellen (10:4) pedig hármat. A finneket 12:3-ra kiiktatták, dr. Balthazár szokásos hármas sikerével. Magyarország izgalmas meccsen 9:5-re verte Franciaországot, a bajnoki cím védői még az elődöntőbe se jutottak! A magyaroknak a döntőbe jutás nem sikerült, hiába győzték le 9:6-ra Svédországot (dr. Balthazár akkor csak egyszer örülhetett), a Svájctól elszenvedett 12:4-es vereség (dr. Balthazár egy győzelem) azt jelentette, hogy jobb tusarányával a Svájcot 8:6-ra legyőző Svédország kvalifikálta magát a négyes döntőbe. Magyarország holtversenyben újra az 5. lett.
Az olimpiai ezüstérem
1956-ban Melbourne-ben a St. Kilda Town Hallban lebonyolított párbajtőrversenyen a selejtezőben a magyar csapat 14:2-re verte Kolumbiát, Balthazár nélkül. Svédország volt a következő áldozat (9:5), dr. Balthazár kétszer tette le a névjegyét. Az elődöntőben Magyarország 11:5-re verte Belgiumot, többek közt dr. Balthazár két sikerével. Olaszország 9:3-ra győzött a magyarok ellen, ekkor Balthazár nyeretlen maradt, de a továbbjutás így sem forgott veszélyben. A döntő első mérkőzésén végletekig kiélezett küzdelemben Franciaország elbukott (9:7), dr. Balthazár két győzelemmel jelentkezett. Az angolok elleni siker (10:6) azt jelentette, hogy a válogatott a sportág történetében először az aranyéremért vívhatott az olaszokkal. A döntőben megismétlődött a 3:9, Balthazár nem vívott, de a válogatott a történelmi ezüstérméből kivette a részét. Az egyéniben legjobb magyarként az ötödik helyet vívta ki.
Három világbajnokság - három érem
A sportágban „Leó”-ként ismert dr. Balthazár a párbajtőrcsapat tagjaként három világbajnokságon három érmet szerzett. A római vb-n 1955-ben óriási formában volt, 18 mérkőzést nyert és csak kettőt vesztett. A magyar csapat szoros küzdelemben 9:6-ra verte Monacot (dr. Balthazár 3 sikerével), majd 10:6-ra Jugoszláviát (dr. Balthazár nélkül). A nyolc között Magyarország előbb 10:6-ra legyőzte Svájcot dr. Balthazár vezetésével, 4 győzelmével, majd 11:3-ra az NSZK-t, ekkor is veretlenül teljesített. Olaszország a négyes döntőben 11:5-re nyert a magyarok ellen, Franciaországot is (9:7-re) és Svédországot is megverte (10:6-ra). Dr. Balthazár előbb három, utóbb négy győzelmet ünnepelhetett. Mivel a svédeket mindhárom válogatott legyőzte, a végső sorrendet a tusarány állapította meg – így lett Magyarország a 3., amivel először szerzett érmet világbajnokságon! Úgy tűnt, hogy a csapatküzdelmekben a magyarok elfáradtak. A középdöntőben dr. Balthazárnak 3 győzelemmel és 3 vereséggel újra kellett vívnia a lengyel Lachkowski ellen, akit nagy küzdelemben 6:5-re vert meg. Az elődöntőben szintén rosszul kezdett, ám két vereség után megtáltosodott és négy győzelmet ért el, ezzel biztosan beverekedte magát a nyolcas döntőbe. Ott 4 győzelemmel és 3 vereséggel a 4. helyet szerezte meg. Külön érdekesség, hogy valamennyi győztes asszóját egy tussal nyerte, 5:4-re „pipálta ki” Dagailler-t (francia), 2:4-ről Rydz-et (lengyel) és Bertinettit (olasz), Per Carlesont (svéd) 6:5-re (0:4-ről!).
1957-ben pástra lépett a világbajnoki ezüstérmes csapatban is, előbb az angolokat lépték le (12:4), majd az olaszok ellen megint csak alul maradtak (3:9) és ezzel Párizsban a második hely jutott. Zárszóként még 1958-ban is vívott az újra 2. helyen végzett válogatottban a philadelphiai világbajnokságon. A döntőben a franciákon léptek túl nagyvonalúan (11:5), dr. Balthazár vezényletével és három sikerével, többek közt az előző évi világbajnok Mouyal ellen (6:5) is győzve. A szovjeteket is „elrendezték” (9:5), majd a legvégén az olaszok ellen 4:9 és így ismét ezüstérem. Ezen a mérkőzésen maga alatt teljesített, nyeretlen maradt. 1948-tól 1961-ig szerepelt a magyar válogatottban, a tizenhárom év alatt a hazai ranglistán mindig a legjobb öt közé tartozott, s csak háromszor nem szerepelt a bajnoki döntőben, igaz, egyéni bajnoki címet, egyet sem szerzett.
Tisztségei, elismerése
A Nemzetközi Vívószövetség (FIE) tagja (1964–1983), örökös tiszteletbeli tagja (1983-tól). Nemzetközi versenybíró. 1974-ben jelent meg a Vívás verseny- és játékszabályok c., Székely Tiborral közösen összeállított munkája. Elismerése: Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1949)
Felhasznált irodalom
• Kozák Péter https://nevpont.hu/palyakep/balthazar-lajos-fc3cf alapján (ott a részletes forrásjegyzékkel)
• Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974)
• Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006)
• Vívó Híradó
• Nemzeti Sport, Népsport
• eurofencing.info
• fie.org
• arcanum.com
