Tersztyánszky

Ödön

Terstyánszky vezetéknévvel született 1890. március 6-án, Csákváron, ahol édesapja, Terstyánszky Károly gyógyszerész volt. Több mint négy évtizedes tevékenysége során az ország számos településén volt patikájuk. Tersztyánszky a Pécsi Hadapródiskola elvégzését követően, 1908-ban Debrecenbe került, ott kezdett el versenyszerűen vívni. Tersztyánszky Ödön 1919-ben elvette a kiterjedt család másik ágából származó Tersztyánszky Jolánt, akitől egy lánya és egy fia született. Harmincegy esztendős volt, amikor belügyminisztériumi engedéllyel felvehette a család ősi Tersztyánszky nevét. Világraszóló sikereit már ezen a néven érte el. 1908 és 1909 között zászlósi rendfokozatban a debreceni magyar királyi 3. honvéd gyalogezrednél teljesített szolgálatot, ahol arra nevelte katonáit, hogy az ellenségben is meglássák az embert. Az első világháborúban a jobb karját átlőtték, később tüdőlövést is kapott. Sebesülése után az orosz fronton fogságba esett, szibériai hadifogolytáborba került, ahonnan megszökött, és kalandos úton érkezett haza. Bátor helytállását elismerve soron kívül kinevezték századossá. Szívós akarattal, 32 éves korában megtanult bal kézzel is vívni. 1927. november 1-jén előléptették alezredessé.

Az 1924. évi párizsi olimpián előbb a tőrversenyek zajlottak le. A selejtezőben meglepetésre Tersztyánszky a négyből csak egy győzelmet szerzett a három balkezessel felállt spanyolok ellen (9:7), majd a negyeddöntőben Svájc ellen (9:7) nem vívott. Az olaszok örvendezhettek, mert a magyar – egyébként - kardvívók egytől egyig minden asszójukat elvesztették ellenük, s így alakult ki a demonstratív 0:16-os állás. A Nemzeti Sport szerint a magyarok a részrehajló zsűri döntéseire így reagálva „ellazsálták” a mérkőzést, már csak azért is, mert a továbbjutás szempontjából az Ausztria elleni találkozó volt a fontosabb, ahol 13:3-ra „ütötték ki” az ősi riválist és továbbléptek. Tersztyánszky, akárcsak Berti veretlenül zárta azt a mérkőzést. Miután a végső győztes Franciaország 14:2-re átsuhant a magyarokon - Gaudin minden magyart 5:0-ra vert -, csak Tersztyánszky volt képes egy tusra ellene. A döntőbe jutásért Argentínával „élet-halál” mérkőzés következett. A csapatkapitány Berti ismét legyőzte mind a négy ellenfelét, majd 7:8-nál Tersztyánszkynak kellett megmenteni a becsületet, s ő győztesen is jött ki az utolsó asszóból. 8:8 lett a vége, a tusarány a magyaroknak kedvezett (58:57). Tersztyánszkyból rendszerint valami primer nyugalom sugárzott. Akármi folyt is körülötte és akárhogy is állt a verseny, az idegei a helyükön voltak. A döntőben az olaszok franciák elleni kizárása után a Belgiumtól elszenvedett (7:9) vereség ellenére is bronzérmet nyert a csapat. Az utolsó asszó előtt még nyílt esély, mert 7:8-nál jobb volt a magyarok találataránya. Ismét Tersztyánszkynak kellett volna hozni a győzelmet, de az ellen a Beaurian ellen, aki nyeretlenül állt ki, 3:5-re vesztett. Az olimpiai játékok történetében először indult magyar tőrcsapat, s rögtön bronzérmes lett: Berti László, dr. Lichteneckert István, dr. Posta Sándor, Schenker Zoltán, Tersztyánszky Ödön!

A magyar sportszerető közvélemény arra számított, hogy a tizenkét év után az olimpiára visszatért magyaroknak sikerül visszaszerezni a kard világelsőséget. A csapat 15:1-el kezdett Anglia ellen, Tersztyánszky nélkül. Az Egyesült Államok ellen (14:2) mind a négyszer győztesnek hirdették, miként Rádyt és dr. Uhlyárikot is. Belgium már nehezebben ment: 10:6 lett a vége, Tersztyánszky kettőt nyert és kettőt vesztett. A döntőbe jutásért a házigazda Franciaország következett, 9:7-re nyertek a magyarok, Tersztyánszky nélkül. A döntőben 11:5-re jutottak túl a csehszlovákokon, Tersztyánszky tarolt, mind a négy ellenfele elbukott ellene (4 x 1:4). Az olaszok ellen is csak Pulititól kapott ki (3:4). Az ismét katasztrofálisan elfogult bíráskodás mellett lefolyt mérkőzésen 7:8-nál megint Tersztyánszkyé volt az utolsó szó, de a gyenge tusarány miatt nem tehetett csodát. Az addig veretlen Moriccát mindenesetre „iskoláztatta” (4:2). A 8:8-as végeredmény olasz bajnoki címet jelentett a 46:50-es tusarány miatt. Zárszóként Magyarország 14:2-re „átlépett” a hollandokon, a tusarány 62:30. Érthető, hogy Tersztyánszky nem vívott. Ezüstérmes a kardcsapat (Berti László, Garay János, dr. Pósta Sándor, Rády József, Schenker Zoltán, Széchy László, Tersztyánszky Ödön, dr. Uhlyárik Jenő); Tersztyánszky kard egyéniben az elődöntőben kiesett, 4 győzelem és 4 vereség mellett.

Pályafutása során tizennégyszeres magyar bajnok (3-3 alkalommal kard és tőr egyéni, 4-4 alkalommal kard- és tőrcsapat) és Eb. ezüstérmes volt dr. Gombos Sándor mögött kard egyéniben, Vichyben (1927). 1928-ban Amszterdamban a csapatversenyek során - egyedüliként nyújtva 100 százalékos teljesítményt - Petschauer Attila mind a húsz asszóját győzelemmel zárta. A hat mérkőzésből Tersztyánszky csak háromszor kapott feladatot. A britek ellen (13:3) három, a németek ellen 12:4) négy győzelmet jegyzett. Az olaszok ellen viszont mélypontra jutott, csak azt a Pulitit verte 5:0-ra, aki négy évvel korábban legyőzte az olimpián. Az aranyérmet eldöntő legutolsó asszót a 24 éves Petschauer vívta, mint a magyar válogatott legfiatalabb tagja a 37 éves, címvédő olasz Anselmi ellen. Az ifjú titán bevitte a mindent eldöntő találatot, ami 5:3-as győzelmét jelentette, egyben a 9:7-es magyar sikert. 16 év után úgy látszott helyre állt a „világ rendje”, ismét a magyaroké lett a kardcsapat arany. Ettől kezdve 1964-ig 45 olimpiai mérkőzésen át nem talált legyőzőre a magyar válogatott! Az amszterdami győztes csapat: Garay János (39 éves), Glykais Gyula (35), Gombos Sándor dr. (33), Petschauer Attila (24,) Rády József (44), Tersztyánszky Ödön (38). Az átlagéletkor 35 és fél év!

A 12 fős döntőbe Tersztyánszky mellett Petschauer és dr. Gombos került. Katonaként Tersztyánszky haditervvel készült a versenyeire, az asszója előtt a soron következő ellenfeléről elolvasta a korábban készített jegyzeteit. Tersztyánszky és Petschauer 9-9 győzelmet szerzett a döntőben (Tersztyánszky 5:3-ra verte Petschauert, akire a francia Ducret mérte a másik vereségét. A francia Tersztyánkyt is legyőzte, miként, ahogy rajta kívül ezzel az olasz Marzi büszkélkedhetett még) köztük dőlt el az arany, szétvívással. Petschauer villámgyorsan mozgott ide-oda, vele szemben Tersztyánszky rendkívül takarékosan mozgással, a hátrálását is magától értetődően csinálta, mintha csak egy kicsit más állásba helyezkedne, ez a stratégiája része volt. Petschauer improvizált, Tersztyánszkynál az akaraterő és a jellem dominált. Ez tette ezt a játszmát olyan érdekfeszítővé. Két tökéletesen más világ. Tersztyánszky bal kézzel vívott, ez külön színt vitt az asszóba. Az olimpiai bajnok Gerevich Aladár: „Petschauernek ugyan ragyogó technikája volt, de közismerten alkaros vívó volt, kiemelte az alsó karját. Tersztyánszky így tudott egy asszóban három elővágást is bevinni neki.” Tersztyánszky 5:2-re felülmúlta ifjú ellenfelét és ezzel olimpiai bajnok lett. Mint a legeredményesebb amszterdami magyar sportoló két arannyal tért haza és tagja volt az 5. helyezett tőrcsapatnak is (Kalniczky, Piller, Rády, dr. Rozgonyi, Tersztyánszky, dr. Tóth). Ezután a sporttól visszavonult, katonaként élte az életét. Sajnos nem sokáig.

Klubjai: Hungária Vívó Club, MAC. Igazi polihisztor volt. Nagyszerűen lovagolt, díjugrató versenyeken is szép eredményeket ért el. Nagy műveltségű, franciául és németül jól beszélő, művészi szinten fotózó és rajzoló, figyelmes, udvarias, családcentrikus embernek ismerték, elöljárói is elismerték. 1929-ben, 10 hónappal az olimpiai sikere után az 1. honvéd gyalogezred parancsnok helyetteseként, szolgálati útján motorkerékpár-balesetet szenvedett Solymáron, a bécsi országúton, és néhány nappal később, 1929. június 21-én hunyt el egy budapesti kórházban. Horthy Miklós kormányzó ezredessé léptette elő. Sírja a Farkasréti temetőben található. Az olimpiai bajnok Renato Anselmi, az olasz vívók nevében Budapestre küldte legbecsesebb kardját azzal a kéréssel, hogy helyezzék azt a bajnok sírjára. A piros-fehér-zöld szalaggal átkötött kardra erősített emlékplaketten ez állt: "Tersztyánszky Ödön olimpiai és világbajnoknak Olaszország vívói a csodálat és részvét zálogául felajánlják az 1924. évi olimpián aratott győzelmüknek ezt a szimbólumát, 1929. év júniusán.” Csákváron és Szarvason emléktábla, Csákváron sportcsarnok, Solymáron utca, emlékoszlop, Budapesten a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán és a Farkasréti temetőben elhelyezett központi emléktábla őrzi nevét, miként a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar aulájában és az Olimpiai Parkban levő márványtáblán is. A Fejér megyei önkormányzat 1991-ben a nevét viselő díjat alapított. Várpalotán 2003-ban sportbélyeg kiállítást rendeztek, ahol borítékot és bélyeget adtak ki a tiszteletére.

Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992), Győr Béla-Klész László: Katonaolimpikonok (2012), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), dr. Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014), Syposs Zoltán: Villanó pengék (1975), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, arcanum.com, https://www.magyarhirlap.hu/hetvegi-melleklet/20200418-trsztye.