Az örök második
Rozgonyi György első győzelmeit 15 éves korában aratta a Nemzeti Vívó Klub versenyzőjeként. Egyaránt eredményes volt tőr- és kardvívásban. 1914-ben az NVC színeiben tőrrel és karddal csapattagként szerzett magyar bajnoki aranyérmet. Az első világháború kitörése miatt vívó pályafutása megszakadt, amit csak 1925-ben folytatott, immár a Vén Fiúk Vívó Klub színeiben.
Rozgonyi volt az örök második! Tőrvívásban nyolcszor lett ezüstérmes a magyar bajnokságban. Párbajtőr egyéniben 1931-ben, 26 évvel vívópályafutása kezdete után lett magyar bajnok, úgy hogy előtte párbajtőrben csak három hónapja versenyzett.
1931-es bajnoki címét is valójában a feleségének köszönhette. Ugyanis a nyolcas döntő befejezése után holtversenyben állt az első helyen Kálnitzky Gusztávval. Félve az újabb vereségtől és az újabb ezüstéremtől már a visszalépés gondolatával foglalkozott.
De a felesége kérlelni kezdte, hogy vívja le a döntőt. Azzal bíztatta, hogy most végre győzni fog.
Olimpiai részvétel 38 évesen
1928-ban részt vett az amszterdami olimpián, ahol tőrvívásban egyedüli magyarként bejutott az egyéni döntőbe és végül a 10. helyen végzett, Ugyanott a magyar csapat tőrvívó csapat tagjaként ötödik helyezést ér el. A magyar tőrvívó csapat tagjaként 1929-ben Nápolyban Európa bajnoki bronzérmet szerzett.
Nemzetközi versenybíró
Pályafutása befejezése után sportvezetőként és nemzetközi versenybíróként tevékenykedett. Az 1936-as olimpiától kezdve hosszú időn át tagja volt a vívó világbajnokságok és olimpiai versenyek legfőbb zsűrijének, a Directoire Techniquenek.
Civil pályafutás
A jogi egyetem elvégzése után a Kereskedelmi Bank tisztviselője lett, később amerikai tanulmányútra ment, ahonnan visszatérve a Papirművek Rt.-nél kapott igazgatói állást.
Felesége Rozgonyi Györgyné, született Rózsa Vera is válogatott vívó volt. 1937-ben tagja volt az első ízben világbajnoki címet szerzett magyar női tőrcsapatnak.