Garay

János

A budapesti református főgimnáziumban érettségizett (1906), kereskedelmi akadémiát végzett (1909). Tanulmányai befejezése után édesapja cégében, a Garay Samu és Társa műszerkészítő üzemben dolgozott (1909–1929), apja halála után átvette a cég vezetését (1929–1933), annak felszámolása után a Magyar Külkereskedelmi Hivatal tisztviselője (1933–1939). Az ország német megszállása után deportálták, röviddel az európai háború vége előtt a mauthauseni koncentrációs táborban 56 évesen vesztette életét. Gyermekei: Garai Mária és Garai János úszó, Gyenge Valéria olimpiai bajnok úszó férje.

A Nemzeti Vívó Club (1906–1924), a Tisza István Vívó Club kardvívója (1924–1930). A Tisza István Vívó Club egyik alapító tagja (1924). Az 1936. évi berlini olimpián mindhárom fegyvernemben a versenybíróság tagja.

Garay János gimnáziumi tanulmányai idején kezdett el vívni, Fodor Károly tanítványaként. 1907-ben Pécsett vett részt először nyilvános versenyen, Lichteneckert András mögött a 2. helyen végzett. Két évvel később, 1909-ben megnyerte a Nemzeti Vívó Club (NVC) ún. kizárásos versenyét. Hamburgban, 1911-ben megszerezte első nemzetközi győzelmét. Ez évben meglepetésre bekerült a magyar bajnokság döntőjébe, ahol csak dr. Tóth Péter tudta legyőzni. Az utolsó békeévben, a Nagy Béla-emlékversenyen második lett, majd az „első békeévben”, 1920-ban megnyerte a MAFC előnyversenyét. Garay 1923-ban a bajnoki döntőben az első két mérkőzését elvesztette, ekkor megnyugodott s egy kivétellel az összes hátralévő mérkőzését megnyerte, közülük különösen izgalmasan alakult a Posta Sándor elleni asszó (4:3-ra győzött Garay). Végül mind Garay János, mind Posta Sándor 7-7 győzelemmel zárt, az 1. helyért ismét megmérkőztek, s Garay ismét nyerni tudott (ezúttal 4:2-re). Az 1923. évi bajnokság különlegessége, hogy az első három helyen nem katonatiszt, hanem polgári foglalkozású vívó végzett: Garay kereskedő, Posta orvos, Széchy László gépészmérnök volt.

Az 1924. évi párizsi olimpiai játékokat a hazai közönség felfokozott izgalommal várta: Magyarország tizenkét év után tért vissza az olimpiára. A kard küzdelmei a csapatversennyel kezdődtek. Magyarország (Posta, Berti, Schenker és Garay)15:1-gyel melegített Anglia ellen, majd az Egyesült Államok és Belgium is elvérzett (ezen a két mérkőzésen Garay nem vívott). A hármas döntőbe jutásért a házigazda Franciaország került sorra, a kegyelemdöfést Garay vitte be: Perrodont 4:2-re verte. A döntőbe Magyarország mellett Hollandia (Garay nem vívott ellenük) és Olaszország került, akinek még sohasem sikerült győzni Magyarország ellen! Az olaszok ellen az első meccsen Garay 4:1-re veszített Pulititől. 5:2-es magyar vezetésnél az indiszponáltan vívó Garay megint kikapott, Moriccától 4:3-ra. Az első két kör után a legerősebbnek tartott Garay még nem nyert mérkőzést. Bár Garay a hátralévő két mérkőzését hozta, az olaszok 7:6-ra vezettek, sőt a 8:8-as végeredmény az olasz bajnoki címet jelentette. Magyarország tusaránnyal elvesztette a kardcsapat-uralmát.

Az egyéni döntőbe három magyar és négy olasz került. Az azonos nemzetiségűek kezdték el a döntőt, a magyarok körbe verték egymást, az olaszok azonban egymás után adták le csörtéiket Pulitinek. A magyarok tiltakoztak a nyilvánvaló sportszerűtlenség ellen, Puliti életveszélyesen megfenyegette a versenybíróság magyar tagját, dr. Kovács Györgyöt. A versenybíróság a zsűri megsértése miatt kizárta az olaszt, erre honfitársai visszaléptek a döntőtől. A rendezőség a maradék nyolc vívónak másnap újravívást rendelt el. Minden kezdődött elölről – ugyanúgy. Garay legyőzte Postát, aki megverte Schenkert, aki legyőzte Garayt. Végül Garay, Posta és a francia Roger Ducret egyaránt 5-5 győzelemmel fejezte be a versenyt. Következett az újabb újravívás közöttük az első helyért. Posta ezúttal 4:1-re megverte Garayt, aki teljesen elfáradt és Ducret-től is kikapott, igen szoros meccsen, 4:3-ra. Így ő végzett a 3. helyen. Posta aztán 4:0-ra elintézte Ducret-t, így a kard egyéniben ismét magyar vívó végzett az első helyen.

Az 1925. évi Európa-bajnokságot Ostendében rendezték meg, a kard egyéniben nyolc magyart neveztek. Közülük csak Glykais nem került a nyolcas döntőbe, ahol a magyarok az első hat helyet szerezték meg: Garay győzött Uhlyárik és Petschauer előtt. Így Garay János a sportág történetének első magyar Európa-bajnoka. 1926-ban a rendező Magyarország ismét 8 versenyzőt indíthatott: Garay János a védő jogán került be a csapatba és végül 6. helyezett lett.

Az 1928-as amszterdami olimpiáig Magyarország négy éven át készült arra, hogy visszaszerezze a kardcsapat-dominanciát. Az előmérkőzések során a csapat győzelmei: 14:2 az Egyesült Államok, 13:3 Anglia; a középdöntőben 12:4 Németország, 12:4 Franciaország, az elődöntőben 14:2 Lengyelország ellen. Garay vívott az amerikaiak, a németek és a lengyelek ellen, kilenc győzelemmel járult hozzá az aranyéremhez. Mert hogy a döntőben, ahol Garay nem szerepelt, sikerült visszavágni az olaszoknak.

A vívó Európa-bajnokságok történetében az első kardcsapat Európa-bajnokságot 1930-ban Liège-ben rendezték meg. A Magyar Vívó Szövetség ismét nyolc vívót nevezhetett, közülük hatot a csapatküzdelmekre, Garay is közéjük tartozott. Az elődöntőben Lengyelország ellen, az első asszóban Tadeusz Friedrich átszúrta Garay öklén az ütőerét. Garay rengeteg vért vesztett, nem folytathatta a versenyt. A beugró Glykais helyt állt, a lengyeleket kiütötték (14:2). A csapat Garay nélkül szerezte meg a sporttörténeti bajnokságot. Ezzel véget is ért Garay vívókarrierje.

Garay egészen különleges helyet tölt be a magyar vívósport történetében. Ő volt az első magyar, aki Európa-bajnokságot nyert, s szerepelt az első Európa-bajnok kardcsapatban. Jóllehet csak egy magyar bajnokságot szerzett, ám kétszer végzett a 2., és háromszor a 3. helyen. Első és utolsó helyezése között pedig majdnem húsz év telt el. Berczelly Tibor későbbi olimpiai bajnok így jellemezte: „Garay szép lábtechnikával vívott. Rengeteget csinálta, hogy hátra vetette az elöl lévő lábát, és visszaállt. Ezzel készített elő, amolyan dobbantásokkal. Nagyon szépen vezette a pengét, jól védett, általában Santelli típusú vívó volt. Jobbkezes.”

Garay János utolsó éveiről nincsenek adatok. Haláláról először Szántó Gyula, a Természetbarátok Turista Egyesület (TTE) alelnöke számolt be a sportlapban. Szántó Gyula egy barakkban élt Garayval, utolsó napjainak tanújaként beszélt az olimpiai bajnok vívó haláláról. Garay „kisportolt fizikuma főleg lelki okokból nem tudott győzedelmeskedni” a rabság és a kegyetlen bánásmód felett. Leánya Garai Mária megerősítette, hogy édesapja Mauthausenben kegyetlen körülmények között halt meg. Emlékét őrzi az 1991. június 18-án a Farkasréti temetőben felállított Ismeretlen helyen nyugvó olimpiai bajnokok síremléke. A hat olimpiai bajnok: Barta István vízilabdázó, Berty László vívó, Garay János vívó, Gerde Oszkár vívó, Kabos Endre vívó és Petschauer Attila vívó.

Signum Laudis (1928)

Kozák Péter: https://nevpont.hu/palyakep/garay-janos-a01ac alapján (forrásmegjelölések ott), Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), dr. Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014), Syposs Zoltán: Villanó pengék (1975).