Két olimpiai részvétel, két ország színeiben
Bogen Albert 1899-től a császári és királyi hadapród iskola növendéke volt, ott ismerkedett meg a vívással, de egyéb sportágakban – atlétika, labdarúgás, lövészet – is kiváló eredményeket ért el. Első vívóversenyén 1903-ban indult, 1912-ben pedig Bécsben megnyerte a XI. hadsereg kardbajnokságot, így az osztrák csapat tagjaként nevezték az 1912. év olimpiára. Az osztrák csapattal ezüstérmet nyert a magyar válogatott (Berti, Földes, Fuchs, Gerde, Mészáros, Schenker, Tóth, Werkner) mögött, a döntő összecsapáson a csapatvezetés nem szerepeltette a magyarok ellen…
A Monarchia szétesése után magyar állampolgár lett (1931. április 28-án nevét Bogáthyra változtatta), katonatisztként mint hadbiztos szolgált. 1923-ban kardcsapatban magyar bajnoki címet szerzett. 1924-ben megnyerte a hadsereg tőrbajnokságát, és 1928-ban a magyar párbajtőr csapat tagjaként részt vehetett az amszterdami olimpián. A csapat ugyan nem ért el helyezést, de az akkor már 46 éves sportolónak megadatott, hogy egy olimpián indulhatott leányával, Bogen Ernával, akinek első edzője is volt egyben. Az 1927-ben Hágában és az 1929-ben Budapesten megrendezett Katonatiszti Európa-bajnokságon a győztes magyar tiszti kardcsapat tagja volt. 1929-ben Debrecenbe vezényelték, ettől kezdve a helyi Békessy Béla Vívó Club vívókapitányaként ért el sikereket.
Bogen Albert nemcsak kitünő vívó volt, hanem csapattestének versenyein egyéb sportágban is sikerrel szerepelt. 1914-ben, mint sprinter és nehézatléta indult a helyőrségi versenyen, ugyanabban az évben a győztes labdarúgó tiszti csapat kapuját védte.
Ezután a vívószövetség elnökségi tagjaként (rövid ideig alelnökeként is) szolgálta sportágát, az 1940-es években - már nyugállományú vezérőrnagyként - a Futura SE alelnöki, az egylet vívószakosztályának elnöki posztját látta el. A második világháború után „már csak” mint lánya, veje és később unokái legnagyobb és legbüszkébb szurkolójaként vett részt a vívóéletben. Leánya, Bogáthy (Bogen) Erna a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár felesége, aki három olimpián (1928 – Amszterdam; 1932 – Los Angeles; 1936 – Berlin) vett részt a női tőrvívásban, és bronzérmet szerzett Los Angelesben. Unokái Gerevich György és Pál szintén kardvívók lettek. Pál egyéniben világbajnoki címet, csapatban pedig olimpiai bronzérmet nyert.