Lékó

Péter

Lékó Péter a határmenti Szabadkán született, ami akkor Jugoszláviához tartozott. Másfél éves kora óta él Magyarországon, amikor Szegedre költözött a család egy része, és meglehetősen szűkös körülmények között laktak két szobában Péter 17 éves koráig. Édesapja, Károly - aki Szabadkán maradt - tanította meg sakkozni 6-7 évesen. Miután látta, hogy egy horvát tengerparti nyaralás során a fia milyen könnyen elbánik a sakkozó öregurakkal, úgy döntött beíratja egy sakk-klubba. A kis Peti kitűnt a nála idősebbek közül logikai képességeivel a társasjátékok terén is.

1987-ben került Herpai József szegedi sakktanár kezei alá, aki másfél évig oktatta. Az apró növendék az edzők álma volt. Fiatal korát megcáfolva már akkor is óriási szorgalommal dolgozott. Minden feladatot elvégzett, amit nevelőedzője kért, ez a tulajdonsága később is egyik erőssége maradt. Hamarosan kevésnek érezték számára a hazai sakk-küzdőteret, noha ekkor még a profi futball-karrier szándékával kacérkodott - szintén nagyobbak közt harcolva. Kilencévesen magántanuló lett, így folyamatosan a sakkal tudott foglalkozni (1989-ben bekerült lakhelye NB II-es felnőtt csapatába és a legjobb pontszerző lett!), melynek eredményeként korosztályos világversenyeken is asztalhoz ült a magyar színekben.

A nemzetközi megmérettetések során is gyorsan eljutott az ifjúsági sikerekig: 1991-ben megnyerte a 12 éves fiúk Európa-bajnokságát, és a világbajnokságon (1.)-2. lett. 1992-ben (évhátránnyal) a 14 évesek között ismét kontinenselső, míg a vb-n négyes holtverseny során pont neki nem jutott érem, de ez további munkára sarkallta. Egy évvel később a világbajnokságon ismét a dobogó második fokára állhatott, a holtverseny eldöntése ezúttal sem neki kedvezett. 1994-ben sikerült a 16 évesek vb-címét begyűjtenie Szegeden, de ami ennél is sokkal fontosabb volt: megszerezte a nagymesteri titulust (FIDE-mester 1991-ben, nemzetközi mester 1992-ben lett) 14 év 4 hónap és 22 naposan. Ezzel Polgár Judit rekordját adta át a múltnak, és bekerült a Guinness Rekordok könyvébe. A szenzációs eredményhez vezető úton előbb Máthé Gáspár nemzetközi mester vette szárnyai alá, majd hamarosan ifj. Károlyi Tibor nemzetközi mester is a felkészítő csapat tagjává vált, és hosszú éveken keresztül dolgozott Péterrel. 1993-tól Adorján András nagymester irányította a munkát, és akkor a nagyra nőtt Péter már napi 6-8 órát sakkozott.

Péter még tíz esztendős sem volt, amikor a közvélemény számára is megfogalmazta, hogy világelső szeretne lenni. A fejlődési ütemét és elhivatottságát figyelembe véve ez nem tűnt álomnak, és ennek érdekében orvos édesanyja és edzői segítségével mindent meg is tett (például áttért a vegetáriánus étrendre). A kis világutazót jól menedzselte a környezete, és később ő is önmagát. Már 9 évesen Ausztriában és NSZK-ban rendkívül ismert volt (ismertebb mint Magyarországon), tévéműsorokba hívták, magazinokban szerepelt, szimultánokat adott. Tőkeerős cégek támogatták külföldön és belföldön egyaránt, ami a fejlődését gyorsította. A tudatos karrierépítés részeként nagy hangsúlyt fektetett a megjelenésre, az öltözködésre, a jó modorra és a fizikális erőnlétre. Rengeteget olvasott, négy nyelven beszélt, a sportok közül a focit (hátvédként), a kerékpározást és a teniszt űzte és űzi ma is. Sportközvetítésekkel kapcsolódott ki, kedvenc csapata a Bayern München. A fenti tényezők és az elvégzett munka következtében a versenyeredményei a nagymesteri cím birtokában is lenyűgözőek voltak. A számtalan tornagyőzelme és magas helyezése közül érdemes kiemelni, hogy a dortmundi nagymesterversenyek állandó résztvevője volt negyedszázadon keresztül, és három alkalommal (1999, 2002, 2008) megnyerte a viadalt. 2002-es sikere világbajnoki döntőt ért. A linaresi szupertornán 2003-ban érte el élete legjelentősebb győzelmét, négy világbajnokot maga mögé utasított, pedig ekkor még 24 éves sem volt. Két évig Anand szekundánsaként tevékenykedett, ám amikor 1999-ben belépett a 2700-as nagymesterek sorába, nem dolgozhattak együtt tovább. A világ első 10 sakkozója között volt a XXI. század első évtizedében. 2005 áprilisában érte el a legmagasabb értékszámát (2763). 2000-ben házasodott, feleségül vette Arshak Petroszjan örmény nagymester lányát. Ezután apósa az edzője is lett egyben (addig a kubai Amado Rodriguez szekundált neki), aki nagyszerűen motiválta és készítette fel a nagy feladatokra, meg-megújuló repertoárral.

Lékó Péter pályafutásának - és talán az egész magyar sakkozás történetének - legnevezetesebb települése Brissago volt. A svájci kisvároskában rendezték ugyanis 2004 őszén azt a klasszikus férfi világbajnoki döntőt, amiben első ízben hazánkfia is részt vett. (Gunsberg Izidor az 1890-91-es Steinitz elleni fináléjában már angol színekben szerepelt.) És ez a 25 esztendős fiatalember nem kapott ki! A 14 játszmás párosmérkőzés nem indult jól Péternek, mert az első partiban világossal vesztett: Vlagyimir Kramnyik ekkor megcsillogtatta káprázatos technikáját, és a két bástyája legyőzte a vezért. A vereség nem törte le Pétert, rendezte gondolatait, és az ötödik játszmában egyenlített. Ezután két remi következett, és a félidőben még nem dőlt el semmi. A 8. ütközetben aztán Péter elővette a csodafegyverét, a Marshall-támadást, és a sakktörténelem egyik legemlékezetesebb vezérlépésével győzött: 25...Vd3!!-at még Kramnyik is megsüvegelte! Ekkor látótávolságra került a világbajnoki cím Péter, sőt öt döntetlen után - karnyújtásnyira. Nem túlzás azt állítani, hogy egész Magyarország feszülten várta az utolsó partit, kávézókban gyűltek össze az emberek, hogy kiszurkolják a megváltó fél pontot. Persze a világossal játszó Kramnyik (és csapata is) tudta, hogy csak egyetlen eredmény jó neki, és ennek szellemében, mély bölcsességgel építette állását. Türelmének eredményeként nagy pozícióelőnyre tett szert, és a végjátékban a jó huszár legyőzte a rossz futót. A vereség azt jelentette, hogy a meccs 7-7-re végződött, és a versenykiírás értelmében a világbajnok a döntetlennel megtartotta koronáját. (Ma már gyorsított játszmák döntenének.) Lékó Péter büszkén jöhetett le a színpadról, még ha fájdalmas is volt a vége. Nem volt nála akkor jobb sakkozó, mégsem lehetett világelső. A döntő után így értékelt:

A vb-döntő után Péter eredményesen folytatta pályáját, és Kaszparov 2005-ös visszavonulása után még több esélye volt arra, hogy ismét játsszon a világbajnoki trónért. A FIDE visszaállította a 8 résztvevős, kétfordulós körmérkőzéses szisztémát, ami neki jobban kedvezett, mint a kieséses rendszer (noha 2002-ben kieséses rapid Világkupa GP-t nyert és utána a világválogatott tagjaként is pluszban végzett Oroszország ellen). 2005-ben be is jutott a kandidálók közé, ahol végül 5. lett. (A bombaformában játszó Topalov hívhatta ki Kramnyikot.) 2007-ben ismét nekirugaszkodott, beverekedte magát a legjobb nyolcba, és itt egy hellyel előrébb végzett, de az üdvösséghez ez is kevés volt. (Anand és Kramnyik csatázott a címért.) Ezen sikerek mellett 2005-ben veretlenül győzött Wijk aan Zee-ban, míg 2006-ban Moszkvában megnyerte egyik kedvenc sakkozója, a Mihail Tal emlékére kiírt tornát, akitől nyolcéves korában aláírást sikerült szereznie, a szabadkai zónaközi döntőben.

A magyar sakkválogatottba először 13 éves korában került a Debrecenben megrendezett Európa-bajnokságon, igaz akkor még csak a csikócsapatba. Mivel pozitív lett a mérlege, hamarosan a férfi gárda állandó tagjává vált. 1999-től kizárólag az első táblán játszott minden világversenyen, és az extraklasszisok elleni megingathatatlan stílusával tartást adott a csapatnak. Ennek köszönhetően a férfi válogatottal sorra nyerte a medálokat: 1999-ben az Eb-ezüst, 2002-ben olimpiai ezüst, 2011-ben Eb-bronz, 2014-ben olimpiai ezüst és 2015-ben Eb-bronz volt a termés. 2002-ben volt egy emlékezetes partija Garri Kaszparovval szemben, a nagy bálvány döntetlenre tudta menteni az állást, de a csatát Magyarország nyerte. Pozitív összmérleggel kilenc olimpián, három vb-n és öt Európa-bajnokságon képviselte Magyarországot, ami még akár folytatódhat is.

Péter karrierjének fontos állomásai voltak a magyar földön vívott párosmeccsei, melyek jól szolgálták tapasztalatszerzését, és népszerűsítette a sakkot is. A nézőtér mindig zsúfolásig megtelt, és ekkor már tőle kértek autogramot a gyerekek... Az eredmények így alakultak: • 2000 Budapest: Lékó-Halifman 4,5:1,5 • 2001 Budapest: Kramnyik-Lékó 7:5 (rapid) • 2005 Miskolc: Lékó-Adams 4:4 (rapid) • 2006 Miskolc: Lékó-Karpov 4,5:3,5 (rapid) • 2007 Miskolc: Kramnyik-Lékó 4,5:3,5 (rapid) • 2008 Miskolc: Carlsen-Lékó 5:3 (rapid) • 2009 Miskolc: Anand-Lékó 5:3 (rapid) • 2010 Miskolc: Gelfand-Lékó 4,5:3,5 (rapid) • 2015 Szeged: Li Csao-Lékó 4:2 Péter a magyarlakta Munkácson (Ukrajna) kétszer is összecsapott Ivancsukkal rapid formátumban. 2006-ban 6:6 lett a végeredmény, 2009-ben az ukrán nagymester győzött 3,5:2,5-re.

2018 óta Lékó Péter már csak évi néhány hagyományos időbeosztású partit vállal, azt is leginkább külföldi csapatbajnokságokban. Minden feltűnést kerülve, nyugodt létformát választott, sohasem tudná elképzelni az életét a napfény városa nélkül. Az intenzív versenyzés befejeztével a sakkoktatással kezdett foglalkozni. Leghíresebb tanítványa a már a világranglista 30 legjobbja közé tartozó, 2004-es születésű, német Vincent Keymer. Emellett az egyik legtöbbet foglalkoztatott kommentátora, ahol jól kamatoztatja szakmai kvalitását.

• 2005-ben Szeged díszpolgára • 1996-2012 között tizennégyszer nyerte el az "Év sakkozója" címet • 2002 - A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje Lékó Péter tovább vitte Szeged városának Maróczy Géza által megkezdett sakkhagyományait, és a szemünk előtt vált a magyar sakktörténet azon alakjává, akit minden idők egyik legnagyobb nagymesterének tartunk. Sikereit sakkszeretetének, céltudatos munkájának, stratégiai előrelátásának és tehetségének köszönheti, s reményeink szerint pályafutása lezárása után is a királyos játék nagyköveteként fog munkálkodni. Bátran állíthatjuk: fél évszázadonként születik olyan magyar sakkozó, mint ő!