Lukács

Péter

Budapesten született, és 10 éves korában tanult meg sakkozni nagyapjától, aki kávéházakban űzte a királyos játékot. Négy esztendővel később került nevelőegyesületébe, a Bp. Spartacusba, ahol Haág Ervin és Honfi Károly nemzetközi mesterek foglalkoztak vele. Lukács Péter elsősorban ennek, a könyvekből való önképzésnek, valamint a köztereken folytatott állandó gyakorlásnak és snellezésnek köszönhetően két és fél évvel később elérte a mesterjelölti minősítést, amivel az ifjúsági válogatottba is meghívást kapott. Szorgalma és munkabírása legendássá vált. Ekkor hamar a mesteri cím közelébe jutott, amit végül 1971-ben teljesített. Később az MTK-ba igazolt, ahol Portisch Lajos edzéseit látogatta. Közben kitanulta a bőrdíszműves mesterséget, ám inkább a profi sakkozói pályafutást választotta, amit soha nem bánt meg, és egzisztenciát is abból épített.

1974-től több mint egy évtizedig együtt elemzett klubtársaival, Faragó Iván és Pintér József nagymesterekkel, majd később Sax Gyula nagymesterrel és barátjával, dr. Hazai László nemzetközi mesterrel. Az intenzív csoportmunkák eredményeként Lukács Péter 1976-ban nemzetközi mesterré, majd 1986-ban nagymesterré, és ezáltal hazánk egyik vezető sakkozójává vált. Tizenötször szerepelt országos döntőkben – köztük három szuperbajnokságon –, és az éremsorozat első állomásaként 1980-ban magyar bajnok lett. Számos kiemelkedő tornasikere mellett a legjobb eredményének az 1982-es herkulesfürdői világbajnokjelölti zónaversenyen elért 4. helyét tartják. 1982-ben világraszóló BEK-győzelmet ünnepelhetett a hatalmas bravúrt elérő Bp. Spartacus gárdájával.

Játékát alapos elméleti ismereteken alapuló pozíciós stílus jellemezte, amiről így nyilatkozott 1987-ben, amikor a világ 100 legjobb sakkozója között tartották számon: „Engem a megnyitáselmélet érdekel elsősorban. Egyrészt ehhez van a legjobb érzékem, másrészt tulajdonképpen a házi elemzést jobban szeretem, mint a gyakorlati játékot.” Fénykorában nagyon sok magyar és külföldi nagymester kérte ki tanácsát leginkább megnyitáselméleti kérdésekben, de szekundált is, például a magyar válogatottnak.

Az aktív versenyzéstől az ezredforduló környékén vonult vissza, és ekkor kezdett el professzionális edzőként tevékenykedni. Emellett magas szintű szakanyagok készítésével foglalkozott, amikkel tanítványai jól kamatoztatták edzőjük páratlanul széles megnyitási ismereteit. A legtöbb nagymesteri szintet elért növendéke Lukács Péternek volt, köztük Polgár Zsuzsa és Rapport Richárd is. A széles körű tudás mellett a sakk szeretetét is átadta nekik. Négy alkalommal választotta a Magyar Sakkszövetség az „Év ifjúsági edzőjének”, leginkább az 1980-as és 1990-es évek nagymester-generációjának kineveléséért.

• Arcanum • Sakkmező