Horváth

József

Horváth József öccsével, a szintén nagymesterré vált Csabával együtt Újbudán nőtt, ahol iskoláit is végezte. József 12 esztendősen tanult meg sakkozni édesapjától, aki korábban igazolt versenyző volt. A fivérek első egyesülete a BHG lett, ahová Engler Miklós versenybíró irányította őket egy kerületi torna után, amin a báty az úttörőknél, öccse pedig a kisdobosoknál jól szerepelt. A kis gyári csapatban Lányi Győző mesterjelölt foglalkozott velük nagy lelkesedéssel, majd három év múlva a Bp. Volánba igazoltak, igazi elit közegbe. Itt dr. Földi József mester, Bilek István és Ribli Zoltán nagymesterek előadásain tanultak rengeteget. Emellett a Magyar Sakkszövetség ifjúsági edzői, Varnusz Egon FIDE-mester szakfelügyelővel, valamint Flórián Tibor főtitkár nemzetközi mesterrel folytatott közös elemzések hatására az idősebb fiútestvér hamarosan elérte a mesteri címet 1981-ben, majd utolsó ifiévében (1984) a nemzetközi mesterit is. A volános időszak alatt 1980-ban a 17 éven aluliak, 1981-ben a 20 évesek bajnokságán diadalmaskodott, és ekkortájt rendre ő képviselte Magyarországot a korosztályos világversenyeken. 1984-ben megnyerte a felnőtt Budapest-bajnokságot is, ami nagyon rangos eseménynek számított.

Amikor a közlekedési csapat feloszlott, József bevonult katonának, és a Bp. Honvédba került világsztárok közé. Ezzel a gárdával nemcsak itthon, hanem a nemzetközi porondon is számtalan sikert értek el: 1988–1995 között – egyik éltáblásként – szerepelt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, amelyen háromszor, 1988-ban, 1993-ban és 1995-ben értékes 2. helyezést gyűjtöttek be. Mindeközben, 1990-ben megszerezte a nemzetközi nagymesteri titulust. Ilyen eredménysor mellett nem váratott sokáig magára a férfiválogatott meghívója sem. Három sakkolimpián, egy csapat vb-n és egy csapat Eb-n húzta magára a piros-fehér-zöld mezt. Tizenöt alkalommal került be az egyéni magyar bajnoki döntőbe, ahol 3 bronzéremmel (1992, 1995, 2007) gazdagodott, miközben a nyílt bajnokságok során négy első helyet szerzett (1987, 1993, 1994, 2012). A fél évszázados pályafutása során több ezernyi partit játszott, és sok tucatnyi tornagyőzelmet aratott. Megalapozott megnyitások után aktív pozíciós stílusban érte el sikereit, amivel a legnagyobbak elismerését is kivívta. Franciaországi szereplései során barátságot kötött két exvilágelsővel, Kramnyikkal és Szpasszkijjal is. Érdekesség, hogy a 2001 októberi FIDE-listán öccsével együtt hajszálra ugyanakkora értékszáma (2551) volt, mint Borisz Szpasszkijnak.

1988-ban elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát (négy nyelven beszél), majd a Testnevelési Egyetemen 2002-ben sakk szakedzői diplomát szerzett, de már előtte is oktatott. Öccsén kívül több nagymester tanítványa van – többek Fogarasi Tibor, Antal Gergely, Boros Dénes, Gara Anita és Gara Tícia –, emellett a Maróczy Géza Központi Sakkiskolában volt éveken át vezetőedző. Számtalan alkalommal szekundált hölgyjátékosok és a női válogatott mellett, például az 1988-as aranyérmes sakkolimpián is. A nőknél a válogatott kapitányi posztját nyolc évig (2002–2010) töltötte be, ezalatt 2003-ban a csapat Eb-ezüstöt szerzett. 1998 óta nemzetközi versenybíró. Életútjának fontos részét képezi a szakírói munkássága: megnyitáselméleti cikkek, elemzések, interjúk. A jelentős hazai és külföldi sakkmagazinokban folyamatosan ír olvasmányos formában. Mindezen sokoldalú tevékenységét a Magyar Sakkszövetség 2020-ban Barcza Gedeon-díjjal ismerte el. A Horváth fivérek a magyar sakktörténetben egyedülálló kategóriát képviselnek azzal, hogy mindketten nagymesteri címet szereztek.

• A magyar sakk arcképcsarnoka (Budapest, 2021) • Arcanum