Almási

Zoltán

Egy borsodi kisközségben, Járdánházán született. A család nem élt fényűzően, de a fizikai munkás szülők megpróbálták a fiaiknak megadni a lehetőséget a tanulásra és arra a tevékenységre, amiben kisiskolásként is kiemelkedően ügyesnek mutatkoztak: a sakkra. Zolikát a lépésekre ötévesen édesanyja tanította meg, és három nyárral később a közeli Ózdra vitte sakkozni az Úttörőházba. Ott Cseh Simon Miklós, majd az ózdi klubban évekig Miskovics József és Kovács Aladár mesterjelölt foglalkozott vele. Pár hónapnyi képzés után 4. lett a kisdobosok országos olimpiáján Zánkán (amit egy évvel később megismételt), majd 1986 nyarán már első, aztán 1987 elején 11 éves magyar bajnokként ünnepelték szűkebb hazájában. Mivel a kohóvárosban továbblépési lehetősége nem volt, ezért a mindig igyekvő, vékony fiúcska Debrecenbe került kollégiumba, és Félegyházi László FIDE-mester keze alatt folytatta, majd 1988-ban egy világbajnoki 6. hellyel mutatkozott be a nemzetközi harcmezőn a 12 éves fiúk között. Ez az időszak másfél évig tartott, és néha még az autóversenyzésről ábrándozott.

1989-ben került Budapestre, ahol Ozsváth András mester az akkori sztárcsapat, a Bp. Honvéd vezetője segített a beilleszkedésben (egy szerény szolgálati lakást kapott a család) és a szakmai munkában is. Petrán Pál nemzetközi mester lett az edzője, akitől élete során a legtöbbet tanulta, a honvédos közeg is pezsdítően hatott rá. Kiváló játékosok között pallérozódott, és így a minősítése hihetetlen gyorsasággal emelkedett. A hetedik osztályt már a fővárosban fejezte be, majd egy év elteltével a gimnáziumi tanulmányait abbahagyta, hogy kiaknázhassa a tehetségét, és profi sakkozó lehessen.

Állandó edzőtársa Pintér József nagymester lett, akivel versenyekre is együtt jártak. Közben a Honvédba került Lékó Péter is, akivel szintén együtt elemeztek és egymást sarkallva fejlődtek, ami a magyar sakkozás újbóli felemelkedéséhez vezetett az ezredforduló környékén, hiszen a Zoltánnal egyidős Polgár Judit is a válogatott és a világelit tagja volt. 1991-ben a 16 évesek világbajnokságáról bronzérmesként tért haza, majd 1992-ben már felnőtt magyar bajnoki döntőben játszott (5. hely) és lett nemzetközi mester, majd 1993-ban nagymester U18-as világbajnokként és OB bronzérmesként. Az első egyéni bajnoki címét 1995-ben szerezte. Ekkor már stabilan 2600 fölött volt az Élő-pontszáma, amivel a világ legjobb 35 sakkozója között jegyezték, és túl volt a Kaszparovval megvívott partiján is. Tehetségét és szorgalmát senki nem vitatta, és ha akkor a menedzselésben több segítséget kap, akkor hamar a TOP 10-be juthatott volna. Aktív stílusát Szabó Lászlóéhoz hasonlították, mert klasszikusan ötvözte a taktika és a pozíciójáték elemeit; és igen fiatalon a legnagyobb magyar sakkozók sorába emelte.

Almási Zoltán az 1992-es hazai rendezésű csapat Európa-bajnokságtól kezdődően a magyar válogatott állandó tagjává vált negyedszázadon át! Nélküle nem lehetett elképzelni világversenyre utazó gárdát: 13 sakkolimpián (megszakítás nélkül), 10 Európa-bajnokságon és 2 világbajnokságon szerepelt - sokszor az éltáblán. A kapitányok munkáját megkönnyítette, hogy neki soha nem voltak extra igényei és színbeli megkötései. Mindig a legjobb tudását igyekezett nyújtani, és ebben az időszakban sok szép sikerhez segítette a válogatottat. Az első érmet az 1999-es Eb-n akasztották a nyakába, amikor a magyar csapat fél pont hátránnyal lett második az örmények mögött, és itt Zoltán a 3. táblán veretlen maradt. Három évvel később a medália tovább fényesedhetett volna, hiszen hatosunk egészen közel volt az olimpiai sikerhez. Az oroszok két vállra fektetése után (ami a partik alapján nem lett kellőképpen nagy arányú) a hajrában a fél pont hátrány ledolgozása nem sikerült, ám Zoltán 3. táblásként ismét nem talált legyőzőre, és a legtöbb pontot ő gyűjtötte magyar gárdából. A 2011-es kontinensbajnoki bronz értékét növelte, hogy ekkor a 2. táblán a csapat legjobbjaként 75 százalékos teljesítményt nyújtott (vereség nélkül). 2014-ben - amikor már meccspontra játszották az olimpiát - ismét egy fényes második hely következett (négyes holtversenyben a legjobb Buchholz-cal). Az éremtermés 2015-ben zárult egy bronzzal, ami bizonyította a magyar sakk erejét. Ezen eredmények mellett számtalan magas helyezése volt a válogatottban asztalhoz ülő Almási Zoltánnak, ide sorolhatjuk a csapat-vb-n kiharcolt 5. és 6. pozíciókat, valamint a Mitropa kupákon elért három aranyérmét is (1993, 1995, 1999). Ebben az időszakban a klubjával is begyűjtött két BEK második helyet (1993, 1995).

Az egyéni világbajnoki ciklusokban rendre elindult, és mindkétszer a kieséses részben a későbbi győztestől kapott ki a legjobb 16 között: a KO-vébén 1997-ben Anand állta az útját, míg 2004-ben Kaszimdzsanov. Az egyéni magyar bajnokságokon is kiemelkedően eredményes volt. Gyerekkorában elhatározta, hogy megdönti Portisch Lajos rekordját, a magyar bajnoki címeinek számát: 6 kör- és 3 kieséses OB-n léphetett a dobogó legfelső fokára, amivel beállította a csúcsot. A fentiek mellett számos alkalommal mérkőzhetett a világ legjobbjaival a meghívásos szupertornákon, és többször az első helyen végzett: 1993 Altensteig, 1994 Groningen, 1996/97 Pamplona, 2007/08 Reggio Emilia, 2009 Marx György emlékverseny, 2013 Havanna Capablanca-emlékverseny. Zoltán kreativitását és sokszínűségét mutatja, hogy a rapid sakkban Európa-bajnok lett 2010-ben, valamint a Fischer-féle (ma már inkább 960 sakknak hívott) openeken is kiválóan szerepelt, 2004-ben győzött Mainzban. Emellett a vaksakk műfajában is nagyszerű sikert ért el 2011-ben, amikor első lett Pekingben a Szellemi Sportok Világjátékán. Sokoldalúsága az élet más területein is megmutatkozott. Kedvelt időtöltése, az autóvezetés mellett - versenyzőként is - nagy hangsúlyt fektetett a fizikai tevékenységekre: a sportot nem csak televízión szereti nézni, hanem maga is focizik, illetve konditeremben személyi edzővel tartja karban erőnlétét. A sakktól sem szakadt el teljesen, mert olykor közvetítéseket kommentál.

• A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2003) • 1993 és 2016 között nyolcszor nyerte el az "Év sakkozója" címet

Almási Zoltán olyan kivételes talentummal megáldott egyénisége a magyar sakknak, aki a legmagasabb csúcsok közelébe is képes volt eljutni. Változatos, mindig megalapozott játéka páratlan pozícióérzékről árulkodott, a sakkszeretők milliói örömmel tanulmányozták meg nem alkuvó stílusát. Az edzők ma is gyakran mutatják be partijait, és példaként állítják a gyerekeknek a magyar nemzeti színekhez kötődő hűségéért.