Félidei szünetben beállt a kapuba, és ott maradt
A labdamániás, magas, mozgékony kecskeméti fiúra már általános iskolában felfigyeltek, miután ügyes, és megyei szinten eredményes volt a sportokban, szeretett focizni, asztaliteniszezni és atletizálni. Hatodikos korában a testnevelő tanára, Korsós Miklós javaslatára átjelentkezett a sporttagozatos osztályba, ahol megismerkedett a kézilabdával is, magassága miatt eleinte átlövőt akartak faragni belőle, de saját bevallása szerint nem volt túl ügyes a mezőnyben, és kicsit önző is volt, mert mindig egyedül akarta megoldani a helyzeteket. Az egyik meccs szünetében kint maradtak a pályán dobálni, ő pedig beállt a kapuba, ahol jól mozgott, így amikor a második félidőben megsérült a kapusuk, az egyik gyerek szólt az edzőnek, hogy "próbáljuk ki Nándit, egész ügyes volt a kapuban". Így is lett, és annyira jól ment neki a védés, hogy az edzője meccs után jelezte, megtalálták a helyét a csapatban.
Már 18 évesen Veszprémbe került
Onnantól kezdve ő is igyekezett tanulni a nagyobbaktól, önerőből folyamatosan fejlesztette magát, elkezdett a tévében kézilabdameccseket nézni. Tehetségére mások is felfigyeltek, 14 évesen a Dutép NB II-es csapatához került, majd Lajozsmizsére hívta egy volt tanára, ahol az NB I/B-ben játszó felnőttegyüttes harmadik számú kapusa lett az edzéseken, és oszlopos tagja az ificsapatnak. Mivel többen is kézilabdáztak a középiskolában, testnevelőtanáruk, Zag László azt javasolta, induljanak el a bajnokságban, melyben meglepetésre bejutottak a legjobb nyolc közé, és a szarvasi döntőn figyelt fel rá Kiss Szilárd. Akkor már szerepelt a serdülő-válogtatottban is, középiskola után, 1994-ben pedig leigazolta a legerősebb magyar klub, a Veszprém KC, ahol a felnőtt csapat harmadik szám kapusa lett Ljubomir Svajlen és Perger Zsolt mögött, de az ifi- és juniorcsapatokban rendszeresen pályára lépett, amelyekkel mindig a bajnoki címért küzdöttek.
Nem akart második számú lenni, ezért légiósnak állt
Mivel Veszprémben nem volt könnyű felfelé lépni, huszonegy évesen kölcsönbe igazolt az őt hívó Dunaferr együtteséhez, ami annyira jól sikerült, hogy klubja egy idény után visszahívta, és stabil NB I-es csapattag lett. Ebben az évben hívta be a magyar válogatottba a szövetségi kapitány, Kővári Árpád, majd az őt váltó Vass Sándor elvitte a nemzeti csapattal az 1999-es egyiptomi világbajnokságra, de akkor még nem lépett pályára. Az első világversenye a 2003-as portugáliai vb volt, ahol különösen a jugoszlávok elleni kétszeri hosszabbításos győzelemben játszott óriási szerepet. Mivel klubjában még mindig másodiknak érezte magát, 2004-ben légiósnak állt, és a német Bundesligába szerződött. Előbb az ambiciózus Nettelstedt csapatában játszott, majd 2006-ben Gummersbachba ment, amellyel már a bajnoki címért és a kupagyőzelemért harcoltak, 2009-ben megnyerték az EHF-kupát, és a Bajnokok Ligájában is bemutatkoztak.
Dolgozott bennem a versenyszellem, úgy készültem, hogy ha tíz percet kapok, akkor az alatt mutatom meg, mire vagyok képes. Ha egy percet, akkor egy perc alatt.
“„
Az izlandiak elleni hetesvédése mai napig emlékezetes
2009-ben visszajött Veszprémbe Dejan Perics mellé, de nehéz évek következtek, mert nem játszott annyit, mint ígérték. Így is négy magyar bajnoki címet és ugyanannyi Magyar Kupa-győzelmet szerzett, utolsó évében pedig bejutottak a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, ahol negyedikek lettek. 2014-ben hat hónapra Katarba igazolt az el-Dzsais csapatához, mellyel negyedikek lettei a Super Globe-on (csak európai csapatok előzték meg), és megnyerték az ázsiai Bajnokok Ligáját. Fél évre hívta a német kiesőjelölt Balingen, mellyel az első öt meccsén tíz pontot szereztek, így bennmaradtak az élvonalban, ezután hazajött Balatonfüredre, amellyel a bajnokság harmadik helyért közdöttek. A magyar válogatottban 238 alkalommal szerepelt, tizenkét világversenyen védett, köztük két olimpián, 2004-ben Athénban és 2012-ben Londonban, ahol az izlandiak elleni hetest hárított a rendes játékidő végén, ez az egyik legismertebb védése a mai napig. Pályafutását 2020-ben fejezte be, 44 évesen, azóta kapusedzőként dolgozik a Fejér B.Á.L.-Veszprém együttesénél. Három fia, Gergő, Máté és Áron is kézilabdázik, Gergő magyar válogatott, Áron pedig kapus.
Díjai, eredményei
• 2x olimpiai 4. (2004, 2012)
• 2x világbajnoki 6. (2003, 2009)
• 2x világbajnoki 7. (2011, 2017)
• világbajnoki 9. (2007)
• világbajnoki 11. (1999)
• 2x Európa-bajnoki 8. (2008, 2012)
• Európa-bajnoki 9. (2004)
• Európa-bajnoki 13. (2006)
• Európa-bajnoki 14. (2010)
• világkupa-7. (2004)
• ifjúsági Európa-bajnoki 8. (1994)
• Bajnokok Ligája ezüstérmes (2002)
• EHF-kupa-győztes (2009)
• 11x magyar bajnok (1997, 1999, 2001, 2002, 2003, 2004, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014)
• 9x Magyar Kupa-győztes (1999, 2002, 2003, 2004, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014)
• Magyar Arany Érdemkereszt (2012)
Források
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor