Az első felnőttvilágversenye
Harsányi Gergely szülővárosában, Nyíregyházán kezdett kézilabdázni a gimnáziumi évei alatt, és ott lett felnőtt élvonalbeli játékos, 1999-ben pedig, miután felvették a közgazdasági egyetemre, a fővárosi Elektromos SE együtteséhez igazolt, amelyből az elkövetkező években különböző egybeolvadások után PLER lett. A balkezes szélső közben szép eredményeket ért el a korosztályos magyar válogatottakkal is, 2000-ben hatodik lett a junior-Európa-bajnokságon, a következő évben negyedik a junior-világbajnokságon, 2002 októberében pedig először hívták be a felnőttválogatottba Szlovénia ellen. Első világversenye a nemzeti együttessel a 2004-es athéni olimpia volt, ahová már magával vitte Skaliczki László szövetségi kapitány, akinek vezetésével negyedik helyen végzett a gárda, Harsányi pedig mind a nyolc mérkőzésen pályára lépett. 2007-ben rövid időre légiósnak állt, egy idényen át a német élvonalbeli Frisch Auf Göppingen együttesében kézilabdázott.
Jól emlékszem az első NB I-es gólomra, mert nem akárhogy történt. Nyíregyházán, a Bujtosi-csarnokban játszottunk, és a város csapatában tizenhét évesen mutatkoztam be. A meccs vége felé hetest kaptunk, amit általában a válogatott Mohácsi Árpád lőtt. Oda is állt a büntetőhöz, ám gondolt egyet, elfordult, intett nekem, és átadta a labdát. Belőttem. Két és fél ezer szurkoló felállva tapsolt. Köztük meghatott családtagjaim. Hogy felejthetném el ezt a néhány pillanatot?
“„
Második olimpiáján is negyedikek
2008-ban hazatért a PLER együtteséhez, majd egy idény után fél évig a Ferencváros csapatában folytatta a pályafutását, mielőtt 2010-ben Tatabányára igazolt volna, ahol játékos-pályafutása legsikeresebb időszakát töltötte. A klubbal ötször végzett az NB I harmadik helyén (2010, 2015, 2016, 2017, 2018) a Veszprém és a Szeged mögött, és háromszor szerzett bronzérmet a Magyar Kupában (2012, 2014, 2017). Miután a válogatott 2012-ben újra kijutott az olimpiára, Harsányi Gergely is a nemzeti csapattal tartott Londonba, ahol újra a negyedik helyet szerezték meg, ő pedig újfent mind a nyolc mérkőzésen pályára lépett, és 28 találatával a magyarok harmadik legjobb góllövője lett az irányító Császár Gábor (38) és a jobbátlövő Nagy László (33) mögött. Sikereik elismeréseként itthon megkapták a Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetést.
A válogatott csapatkapitánya is lehetett
A 2013-as spanyolországi világbajnokságon a magyar válogatott csapatkapitányának választották meg a társai, akikkel a nyolcadik helyen végeztek. Ezután már csak egy világversenyen volt tagja a nemzeti együttesnek, a 2017-es vb-n a Norvégia elleni negyeddöntőben lépett pályára utoljára a válogatottban, melyben tizenöt év alatt 179 mérkőzésen 399 gólt szerzett. Másfél évre rá, a következő év nyarán a Bányász csapatától is elbúcsúzott, a Veszprém elleni, idegenbeli bajnoki mérkőzésén fogott a kezébe labdát utoljára profi játékosként. Ezt követően alacsonyabb osztályú csapatokban vezetett le, két évig Tatán, majd ugyanennyi ideig Komáromban kézilabdázott, 2022-ben pedig végleg visszavonult. 2017 óta tagja a Magyar Olimpiai Bizottság sportolói bizottságának, és a sportágat sem hagyta el, mentális mentoring programok menedzselésével foglalkozik.
Díjai, eredményei
• 2× olimpiai 4. (2004, 2012)
• világbajnoki 6. (2009)
• 2× világbajnoki 7. (2011, 2017)
• világbajnoki 8. (2013)
• Európa-bajnoki 8. (2012)
• Európa-bajnoki 13. (2006)
• junior-világbajnoki 4. (2001)
• junior-Európa-bajnoki 6. (2000)
• Magyar Ezüst Érdemérem (2004)
• Magyar Arany Érdemkereszt (2012)
Forrás
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor