Gál

Gyula

A várpalotai születésű Gál Gyula gyerekkorában kipróbálta a kosárlabdát és a röplabdát is, de a Veszprém kézilabdacsapatának szurkolójaként a klub korosztályos csapataiban is megfordult, és erőteljes teltfelépítése miatt a beálló posztra került. A kézilabdás kötődése is megvolt, hiszen édesanyja a Bakony Vegyészben játszott, édesapja sokáig a Várpalotai Bányász elnöke volt. 1995 és 2001 között megfordult a Komló és a Dunaferr csapataiban, utóbbival 2000-ben megnyerte a magyar bajnokságot, éppen a nagy kedvenc veszprémi Építők előtt. A felnőttválogatottba 1999-ben hívták be először, a Franciaország elleni döntetlenre végződött mérkőzésen debütált, de csak 2000 után lett alapembere az akkor már Skaliczki László szövetségi kapitány vezette nemzeti csapatnak. Az első világversenye a 2003-as portugáliai világbajnokság volt, amelyen hatodik lett az együttes.

2001-ben visszatért a Fotex Veszprém csapatához, ahol nemzetközi klasszis kézilabdázó lett belőle. A klubbal hétszer nyerte meg a magyar bajnokságot és ugyanennyiszer a Magyar Kupát. 2002-ben az Építőkkel bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol a német Magdeburggal szemben maradtak alul a kétmeccses fináléban. Pályafutásának egyik legsikeresebb éve 2004 volt, ekkor a bajnoki és a kupagyőzelem mellett a válogatottal negyedikek lettek az athéni olimpián. A nemzeti együttes mezét 180-szor vehette fel, 442 gólt szerzett, 2003 és 2011 között pedig nem hiányzott egy világversenyről sem, amelyre a csapat kijutott. Vagányságát jól jelzi a 2007-es világbajnokságon a Norvégia elleni csoportmeccsen lőtt pimasz indításgólja, amikor a ziccert teljesen váratlanul, a háta mögött csavarta el a kapujából kimozduló kapus mellett.

Pályafutása legsikeresebb éveit Veszprémben töltötte, legnagyobb egyéni sikere pedig az volt, amikor 2006-ban Magyarországon a legjobb férfi kézilabdázónak választották. Nemzetközi klubsikerei közül kiemelkedik a 2008-as éve is, amikor az Építőkkel a román Steaua Bukarest, a dán Kolding, a svájci Schaffhausen és a döntőben a német Rhein-Neckar Löwen legyőzésével megnyerték a Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK). A bakonyiakat 2009-ben hagyta el 336 meccsel és 652 góllal a háta mögött, pályafutása végén pedig Tatabányán és Zágrábban játszott, amelynek csapatával kétszer is megnyerte a horvát bajnokságot. A válogatottól 2011-ben csapatkapitányként búcsúzott a franciák elleni vb-középdöntőben, 2012-ben pedig végleg visszavonult. Később feltűnt tévés szakkommentátorként. Fia, Dominik is kézilabdázik.

• olimpiai 4. (2004) • 2× világbajnoki 6. (2003, 2009) • világbajnoki 7. (2011) • világbajnoki 9. (2007) • Európa-bajnoki 8. (2008) • Európa-bajnoki 9. (2004) • Európa-bajnoki 10. (2010) • Európa-bajnoki 13. (2006) • világkupa-7. (2004) • Bajnokok Ligája-2. (2002) • Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK)-győztes (2008) • Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK)-2. (2000) • 2× szuperkupa-2. (2002, 2008) • szuperkupa-3. (2000) • Ifjúsági Eb-8. (1994) • 8× magyar bajnok (2000, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2008, 2009) • 7× Magyar Kupa-győztes (2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2007, 2009) • az év legjobb magyar kézilabdázója (2006) • 2× horvát bajnok (2010, 2011) • 2× horvát kupagyőztes (2010, 2011)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor