Iváncsik

Gergő

Édesapja Iváncsik Mihály egykori magyar- és világválogatott kézilabdázó, fia előbb Grazban, majd Győrben már az általános iskolában megismerkedett a sportággal, 1995-től pedig az ETO utánpótlásában fejlődött tovább. A felnőttcsapatban 1998-ban, mindössze 17 évesen mutatkozott be, két szezon alatt 43 mérkőzésen 120 gólt szerzett balszélsőként. Kiemelkedő eredményeket ért el a korosztályos nemzeti együttessel, amellyel 1997-ben bronzérmet nyert az ifjúsági Európa-bajnokságon, két évvel később pedig győztek a kontinenstornán. Amikor 2001-ben világbajnoki negyedik lett a juniorválogatottal, már bemutatkozott a felnőttcsapatban is, amelyben Ausztria ellen debütált 2000. október 26-án. Onnantól kezdve 17 éven át stabil tagja volt a magyar válogatottnak, 270-szer hívták be, amivel negyedik az örökranglistán.

2000 nyarán igazolt a veszprémi Építők csapatába, amelyet 2017-ig nem is hagyott el, és amellyel számos hazai és nemzetközi sikert ért el. 16-szor nyerte meg a magyar bajnokságot, 14-szer a Magyar Kupát, 2008-ban a Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK), az oda-visszavágós döntőben a német Rhein-Neckar Löwen csapatát múlták felül. Háromszor jutottak be a Bajnokok Ligája döntőjébe, de 2002-ben a német Magdeburg, 2015-ben a katalán Barcelona, 2016-ben pedig a lengyel Kielce bizonyult jobbnak. A veszprémi klubból vonult vissza 2017-ben, klubrekordot jelentő 718 mérkőzéssel és 2226 góllal a háta mögött, és bár a hazai élvonalban többet nem lépett pályára, előbb az NB II-ben, Nemesvámoson vezetett le, majd Szombathelyen is játszott addig, amíg az edzői képzést elvégezte. Ezt követően visszatért Veszprémbe, és a klub utánpótlásában dolgozik.

A magyar válogatottal 2000 és 2017 között tizennégy világversenyen vett részt, először a 2003-as portugáliai világbajnokságon, ahol rögtön hatodik helyen végeztek. Iváncsik Gergő az Európa-bajnokságok legjobb magyar góllövője 104 találattal, 2010 nyarán behívták a világválogatottba, az év végén hazánkban pedig a legjobb kézilabdázónak választották. Két olimpián képviselte Magyarországot, a 2004-es athéni és a 2012-es londoni nyári játékokon, mindkettőn negyedik helyen végzett a nemzeti együttessel. Miután nem volt elégedett a saját teljesítményével a 2013-as spanyolországi világbajnokságon, januárban lemondta a válogatottságot, de októberben Mocsai Lajos szövetségi kapitány hívására visszatért a nemzeti csapatba. Utolsó világversenye a 2017-es világbajnokság lett volna, de az akkori kapitány, Xavier Sabaté végül csak tartalékként számolt vele. Az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) 2024-ben beválasztotta a Hírességek Csarnokába.

• 2× olimpiai 4. (2004, 2012) • 2× világbajnoki 6. (2003, 2009) • világbajnoki 7. (2011) • világbajnoki 8. (2013) • világbajnoki 9. (2007) • 3× Európa-bajnoki 8. (2008, 2012, 2014) • Európa-bajnoki 9. (2004) • Európa-bajnoki 12. (2016) • Európa-bajnoki 13. (2006) • Európa-bajnoki 14. (2010) • világkupa 7. (2004) • 3× Bajnokok Ligája 2. (2002, 2015, 2016) • Bajnokok Ligája 3. (2017) • Szuperkupa 2. (2002) • Kupagyőztesek Európa Kupája-győztes (2008) • 2× SEHA Liga győztes (2015, 2016) • juniorvilágbajnoki 4. (2001) • ifjúsági Európa-bajnok (1999) • ifjúsági Európa-bajnoki 3. (1997) • 16× magyar bajnok (2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017) • 14× Magyar Kupa-győztes (2002, 2003, 2004, 2005, 2007, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017) • világválogatott (2010) • év legjobb magyar kézilabdázója (2010) • Magyar Arany Érdemkereszt (2012)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor