Schuch

Timuzsin

Az édesanyja révén mongol ősökkel is rendelkező, de a magyar István nevet is viselő Schuch Timuzsin tizenkét évesen kezdett kézilabdázni, amikor családjával Nagyatádról Csurgóra költöztek, majd 2000-től Veszprémben folytattatta a középiskolai tanulmányait. Ezzel együtt bekerült a városi kézilabdaklub utánpótlásába, 2004-ben pedig felkerült a felnőttcsapatba, amelyben 19 évesen mutatkozott be a legnagyobb hazai rivális Pick Szeged elleni győztes mérkőzésen. Egy év múlva a Győri ETO együtteséhez került, ahol két évet töltött, majd úgy döntött, légiósnak áll, és a román bajnokságba, Konstancába igazolt. Ezt a mai napig az egyik legjobb döntésének tartja, négy évig maradt a csapatnál, amellyel háromszor nyerte meg a román bajnokságot, bemutatkozott a Bajnokok Ligájában, a teljesítménye pedig annyira jó volt, hogy a Veszprém többször is ki akarta vásárolni a szerződéséből. Közben a korosztályos válogatottal bronzérmet szerzett a 2005-ös hazai junior-világbajnokságon, 2006 áprilisában pedig bemutatkozott a felnőtt nemzeti csapatban is Szerbia-Montenegró ellen.

2011 nyarán visszakerült Veszprémbe, ahol pályafutásának legsikeresebb időszakát töltötte. Aaz Építőkkel hatszor nyerte meg a magyar bajnokságot, hétszer a Magyar Kupát. A csapat meghatározó szerepet játszott a Bajnokok Ligájában is, ebben az időszakban négyszer jutott be a kölni négyes döntőbe, 2015-ben és 2016-ban pedig a fináléba is, amelyben előbb a Barcelona, majd a Kielce együttesétől szenvedett vereséget. Közben a világ egyik legjobb védőjévé vált, itthon ötször (2009, 2012, 2013, 2015, 2016), a BL-ben pedig háromszor választották meg a szezon legjobb védekező játékosának (2013, 2014, 2016). 2012-ben a magyar válogatottal is csúcsra ért, melynek ekkorra alapemberévé vált. A Mocsai Lajos irányította nemzeti együttessel előbb nyolcadik helyen végzett a januári, szerbiai Európa-bajnokságon, majd negyedik lett a londoni olimpián, amiért csapattársaival megkapták a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.

A 2018-as Európa-bajnokságon a magyar válogatott csapatkapitánya volt, nyáron pedig elhagyta Veszprémet, és a férfiegyüttesét látványosan megerősítő, nagy terveket szövő Ferencváros játékosa lett. Sőt, a zöld-fehéreknél egyből megkapta a csapatkapitányi karszalagot is, és a Népligetben töltött időszaka alatt fontos szerepet játszott abban, hogy az együttes a magyar bajnokság élvonalába kerüljön. Egy év múlva, 170 válogatottsággal a háta mögött visszavonult a nemzeti együttestől, amelyben utolsó mérkőzését Norvégia ellen játszotta a 2019-es világbajnokságon. A Fradival 2020-ban negyedik helyen végzett az NB I-ben, 2021-ben pedig úgy döntött, az idény végén, 35 évesen befejezi a pályafutását. Keménységére és alázatos hozzáállására egyébként jellemző, hogy 2019-ben egy FTC–Cegléd bajnokin törött arccsonttal is visszament a pályára védekezni.

• olimpiai 4. (2012) • 2× világbajnoki 7. (2011, 2017) • világbajnoki 8. (2013) • világbajnoki 10. (2019) • 2× Európa-bajnoki 8. (2012, 2014) • Európa-bajnoki 12. (2016) • 2× Európa-bajnoki 14. (2010, 2018) • junior-világbajnoki 3. (2005) • junior-Európa-bajnoki 4. (2004) • 2× Bajnokok Ligája 2. (2015, 2016) • Bajnokok Ligája 3. (2017) • 2× SEHA-liga győztes (2015, 2016) • 6× magyar bajnok (2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017) • 7× Magyar Kupa-győztes (2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018) • 3× román bajnok (2009, 2010, 2011) • román szuperkupa-győztes (2010) • Magyar Ezüst Érdemkereszt (2012)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor