Veszprémben együtt játszhatott testvérével
Édesapja, Iváncsik Mihály világbajnoki ezüstérmes és világválogatott kézilabdázó volt, fiai, Gergő és Tamás pedig még az általános iskolában megismerkedtek a sportággal. Tamás tízéves volt, amikor az édesapja Ausztriába, a Graz csapatába igazolt, ahol külön foglalkozott tehetséges fiaival, és mikor hazaköltöztek Magyarországra, a Győri ETO utánpótlásában kezdtek kézilabdázni. A felnőttcsapatban 1999-ben mutatkozott be, első szezonjában 19 meccsen lépett pályára jobbszélsőként, majd 2003-ban Tatabányára szerződött, ott lett válogatott, 2006-ban pedig elfogadta a Dunaferr SE ajánlatát. Itt jött számára a nagy lehetőség, egy év után megkereste a Veszprém, amely megegyezett a Dunaújvárossal, így Tamás a legeredményesebb magyar kézilabdaklubban folytathatta a pályafutását, ráadásul testvérével, Gergővel együtt.
Az Építők után légiósévek következtek
Hét évet töltött Veszprémben, 2008-ban a csapattal megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK), abban az évben a legjobb magyar kézilabdázónak választották itthon. Hétszeres magyar bajnokként és hatszoros kupagyőztesként hagyta ott az Építőket 2015-ben, utolsó idényében bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol vereséget szenvedtek a Barcelonától. Iváncsik Tamás összesen 802 gólt szerzett a csapatban, a következő idényre pedig kölcsönbe került Balatonfüredre, majd légiósévek következtek, előbb Nagybányára, a román Minaur Baia Mare csapatához, majd a norvég bajnok Elverumhoz igazolt, ahol a svéd Michael Apelgren volt az edzője, és még a Bajnokok Ligájában is játszhatott. Bár voltak más ajánlatai, 2017 őszén úgy döntött, visszavonul a profi sporttól, utánpótlásedzőként kezdett dolgozni Győrben, de 2019–2022 között még levezett a Tatai AC csapatában.
Kint más volt, olyannyira, hogy sífutóedzésünk is volt egyszer-kétszer az erdőben. Én autóval jártam edzésre, de néhány fiatal csapattársam sífutva suhant el mellettem. Példaértékű a hozzáállásuk a sportokhoz, mozgáshoz, Norvégiában játékosként és emberileg is sokat fejlődtem.
“„
Kimaradt a londoni olimpiai keretből
A magyar válogatottban a 2012-es szerbiai Európa-bajnokságon súlyos keresztszalag-szakadást szenvedett, de nagyon gyorsan felépült, és öt hónappal a sérülése után már tétmeccset játszott. Nagy fájdalmára azonban nem került be a londoni olimpiára utazó keretbe, így októberben le is mondta a válogatottságot. Azután 2016-ban az akkori szövetségi kapitány, Xavier Sabaté hívására még visszatért, de 2017-ben, 117 válogatottsággal és 364 góllal a háta mögött úgy döntött, nem lép többet pályára a címeres mezben. Visszavonulása után edzőként dolgozott a serdülőválogatott mellett, majd Győrben és Veszprémben is megfordult, 2024 nyarán pedig átvette a Ferencváros U18-as csapatának irányítását.
Díjai, elismerései
• Világbajnoki 6. (2009)
• Világbajnoki 7. (2011)
• Világbajnoki 9. (2007)
• 2× Európa-bajnoki 8. (2008, 2012)
• Európa-bajnoki 13. (2006)
• Európa-bajnoki 14. (2010)
• Világkupa 7. (2004)
• Ifjúsági Európa-bajnoki 11. (2001)
• Kupagyőztesek Európa-kupája-győztes (2008)
• Szuperkupa-2. (2008)
• 2× norvég bajnok (2016, 2017)
• 7× magyar bajnok (2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014)
• 5× Magyar Kupa-győztes (2009, 2010, 2011, 2013, 2014)
• Az év legjobb magyar kézilabdázója (2008)
• Junior Prima-díj (2008)
Forrás
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor