Császár

Gábor

Császár Gábor a Vas vármegyei Kenyeriben nőtt fel, ahonnan 9 évesen Celldömölkre került, és a helyi sporttagozatos általános iskolában ismerkedett meg a kézilabdával. Az iskolai csapatával nemzetközi tornákra utaztak, és diákolimpiát is nyertek. 14 évesen Dunaújvárosba került, ahol eleinte a második csapatban játszott, de 2001-ben már felvitték a Dunaferr SE nagy csapatába, melynek néhány éven belül az első számú irányítója lett. Skaliczki László szövetségi kapitány hívására ebben az időszakban került be a válogatottba is, amelyben 2004. január 17-én debütált itthon Szaúd-Arábia ellen, majd az együttessel tartott az athéni olimpiára, ahol a negyedik helyen végeztek. Bár Dunaújvárosban a közönség egyik kedvence volt, 2007-ben meglepetésre úgy döntött, légiósnak áll, és a dán Viborg csapatához igazolt. Onnan azután ismét továbbállt, egy rövid időre a spanyol Teka Cantabria, majd a francia Chambéry együtteséhez.

2010-ben hazatért Veszprémbe, ahol az Építőkkel két bajnoki címet és két Magyar Kupa-győzelmet szerzett, közben pedig elkezdte tanulmányait a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán. Erre az időszakra esett pályafutása egyik legsikeresebb éve, 2012, amikor az Európa-bajnokságon kiemelkedően játszott, a spanyolok ellen az ő időn túli hetesével értek el döntetlent, nyáron pedig a Mocsai Lajos vezette csapattal kijutott Londonba, második olimpiájára, ahol 2004-hez hasonlóan újra negyedikek lettek, itthon pedig az év legjobb kézilabdázójává választották. 2013-ban nem hosszabbította meg a szerződését Veszprémben, hanem visszatért a francia bajnokságba, miután elfogadta a világ egyik legnagyobb klubja, a párizsi PSG ajánlatát, ahol olyan világsztárok lettek a csapattársai, mint Mikkel Hansen, Daniel Narcisse és Igor Vori. De miután keveset játszott, és nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna, másfél év után a svájci Schaffhausenbe költözött.

Svájcban sikerült újra felépítenie magát, első két idényében a bajnokság legértékesebb játékosának választották, egyszer gólkirály lett, ötször nyerte meg a svájci bajnokságot és egyszer a kupát. Közben a magyar válogatottól is búcsúzott, amelyben 247-szer lépett pályára, és 845 gólt szerzett. A 2019-es világbajnokság volt az utolsó világversenye, itt a vártnál kevesebb játéklehetőséget kapott. 2021-ben a klubsikerek után Schaffhausenből a bajnoki rivális Amicitia Zürichhez szerződött, azonban makacs térdsérülése miatt 2022 nyarán felbontották a szerződést, ő pedig bejelentette visszavonulását, és a családjával hazaköltözött. Az élvonalbeli Cegléd sportigazgatója lett, néhány alkalommal még pályára is lépett a csapatban, jelenleg szakkommentátorként dolgozik.

• 2× olimpiai 4. (2004, 2012) • világbajnoki 6. (2009) • 2× világbajnoki 7. (2011, 2017) • világbajnoki 8. (2013) • világbajnoki 9. (2007) • világbajnoki 10. (2019) • 3× Európa-bajnoki 8. (2008, 2012, 2014) • Európa-bajnoki 9. (2004) • Európa-bajnoki 13. (2006) • 2× Európa-bajnoki 14. (2010, 2018) • világkupa 7. (2004) • junior-világbajnoki 3. (2005) • junior-világbajnoki 15. (2003) • ifjúsági Európa-bajnoki 8. (2003) • ifjúsági Európa-bajnoki 11. (2001) • 3× magyar bajnok (2011, 2012, 2013) • 3× Magyar Kupa-győztes (2011, 2012, 2013) • francia kupagyőztes (2014) • 5× svájci bajnok (2015, 2016, 2017, 2019, 2020) • svájci kupagyőztes (2016) • az év legjobb magyar kézilabdázója (2012) • év legjobb kézilabdázója Svájcban (2016, 2017) • svájci gólkirály (2017) • Magyar Arany Érdemkereszt (2012)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor