Ilyés

Ferenc

Ilyés Ferenc az erdélyi Székelyudvarhelyen született, magyar családban, és a helyi csapatban kezdett el kézilabdázni. Itt figyelt fel rá az egyik legnagyobb magyar klub, a Pick Szeged, és a fiatal balhátvéd 2000-ben szerződést kötött az együttessel. Mivel azonban eleinte kevesebb játéklehetőséget kapott, fél évre kölcsönadták a Makói KC-nek, az ott töltött idő pedig kifizetődött, mert visszatérése után meghatározó játékos lett a Tisza-parton, magyar bajnokságot és Magyar Kupát nyert az egyesülettel, amelynek kétszer házi gólkirálya is volt. Játéka akkorát fejlődött, hogy 2003 decemberében Skaliczki László szövetségi kapitány Csehország ellen behívta a magyar válogatottba, amellyel már kiutazott a 2004-es Európa-bajnokságra és az athéni olimpiára is, ahol a negyedik helyen végeztek. Évekkel később kiszemelte magának a hazai rivális Veszprém KC, amely akkoriban egyeduralkodó volt az NB I-ben, így a játékos hét év után klubot váltott. Első veszprémi évében nemcsak a magyar bajnokságot nyerte meg új klubjával, de nemzetközi porondon is kiemelkedő sikert értek el, a román Steaua Bucuresti, a dán Kolding, a svájci Kadetten Schaffhausen, majd a döntőben a német Rhein-Neckar Löwen legyőzésével elhódították a Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK). Ilyésnek 2009-ben lejárt a szerződése, de nem hosszabbított, hanem új klub után nézett.

Újabb fejezett kezdődött az életében, a légióséletet választotta, és a német Bundesligában folytatta a pályafutását, ahol a TBV Lemgo játékosa lett, amellyel ugyan csak hetedik lett a német bajnokságban, de megnyerte a második számú európai kupasorozatot, az EHF-kupát. A döntőben újra találkoztak a svájci Schaffhausennel, és újra legyőzték. 2011 januárjában visszatért Veszprémbe, amellyel hároméves szerződést kötött, de miután újabb magyar bajnoki címet szerzett, Lengyelországba igazolt, a Wisla Plock csapatába. A válogatottal összesen tizenkét világversenyen vett részt, köztük egy újabb olimpián, 2012-ben Londonban, ahol csapatkapitányként vezette az együttest, amely újfent negyedik lett, a negyeddöntőben története egyik legjobb és legemlékezetesebb meccsét játszva Izland ellen. Egy év lengyel légióskodás után visszatért legelső magyar klubjába, a Pick Szegedhez, amelynek irányítását akkor vette át Juan Carlos Pastor. Az első szezon végén Ilyés máris pályafutásának második EHF-kupa-győzelmét ünnepelhette, az elődöntőben a német Füchse Berlin, a fináléban pedig a francia Montpellier legyőzésével.

Egészen 2016-ig játszott Szegeden, onnan utolsó klubjába, Tatabányára igazolt, amellyel négy bajnoki bronzérmet szerzett a Veszprém és a Szeged mögött, valamint egyszer a Magyar Kupában is a harmadik helyen végzett. A válogatottal 2019-ben utazott ki utolsó tornájára, a dán-német rendezésű világbajnokságra, sőt, kapitánya volt annak a csapatnak, amely a tizedik helyen végzett, ezután azonban visszavonult a nemzeti együttestől. Tatabányán még két évet lehúzott, és egy sérülés vetett véget a pályafutásának. 2021-ben bejelentette a visszavonulását, a Tatabánya pedig visszavonultatta a 18-as számú mezét. Majdnem két évtizedig tartó pályafutása során ötször választották meg itthon a legjobb védekező játékosnak. Pályafutása után Ilyés Ferenc a tatabányai klub kötelékében maradt klubmenedzserként, 2023-ban azonban új feladat találta meg, áprilisban a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) elnökévé választották.

• 2x olimpiai 4. (2004, 2012) • világbajnoki 6. (2009) • világbajnoki 7. (2011) • világbajnoki 9. (2007) • világbajnoki 10. (2019) • 3x Európa-bajnoki 8. (2008, 2012, 2014) • Európa-bajnoki 9. (2004) • Európa-bajnoki 13. (2006) • Európa-bajnoki 14. (2010) • világkupa-7. (2004) • KEK-győztes (2008) • 2x EHF-kupa-győztes (2010, 2014) • szuperkupa-2. (2008) • 4x magyar bajnok (2007, 2008, 2009, 2012) • 3x Magyar Kupa-győztes (2006, 2009, 2012) • 4x az év legjobb magyar védekező játékosa (2008, 2010, 2011, 2014, 2018) • Magyar Arany Érdemkereszt (2012)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor