Csoknyai

István

Szülővárosában, Dunaújvárosban kezdett kézilabdázni, és 1983-ban, tizenkilenc évesen került fel a Dunaferr SE felnőttcsapatába, amelynek 1990-ig volt a tagja. Ez idő alatt háromszor estek ki a hazai élvonalból, és ugyanannyiszor jutottak vissza. Csak egy évre igazolt kölcsönbe a Honvéd Szondi SE együttesébe, az 1985–1986-os idényben. Teljesítményével felhívta az ország legjobb klubja, a Fotex Veszprém KC figyelmét, amelyben 1990 és 2005 között játszott, és többé nem igazolt más klubba. Itt óriási sikerek követték egymást, 1992-ben nyerte meg először a hazai bajnokságot és Magyar Kupát a klubbal, ráadásul ebben a szezonban a spanyol Elgorriaga Bidasoa, a svájci RTV Basel és a dán GOG legyőzése után az oda-visszavágós döntőben hazai pályán és idegenben is jobbnak bizonyultak a német TSV Milbertshofen együttesénél, és elhódították a Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK) is.

A fiatal balátlövő a magyar válogatottban 1991. június 13-án debütált Ausztria ellen, az 1992-es barcelonai olimpiára már vitte magával Joósz Attila szövetségi kapitány, ahol végül a hetedik helyen végeztek. Itthon abban az időszakban nem akadt legyőzője a Veszprémnek, Csoknyai István összesen tizenkét alkalommal nyerte meg a klubbal a magyar bajnokságot, és ugyanennyiszer a Magyar Kupát. A klub a nemzetközi kupaporondon is szép eredményeket ért el, további két alkalommal jutottak a KEK döntőjébe, de 1993-ban szoros párbajban a francia Olympique Marseille Vitrolles, 1997-ben pedig a spanyol Bidasoa Irun bizonyult jobbnak. A csapat legnagyobb nemzetközi eredményeként 2002-ben Bajnokok Ligája-döntőt játszhatott a német Magdeburg csapatával, és bár hazai pályán 23:21 arányban nyerni tudott, idegenben 30:25-ös vereséget szenvedett. Csoknyai István az egész sorozatban stabil tagja, általában kezdőjátékosa volt Zdravko Zovko csapatának.

Hét világversenyen játszott a magyar válogatottban, amelynek 170 alkalommal ölthette magára a mezét, és 168 gólt szerzett. Utolsó meccsét 2004 júniusában játszotta Miskolcon, Norvégia ellen egy világbajnoki selejtezőn, amelyen 30:29-re nyert a nemzeti csapat. Csoknyai István a következő évben, 40 évesen a klubjától is visszavonult, majd kilenc éven át dolgozott a Veszprém másodedzőjeként. Közben szerepet kapott Hajdu János stábjában a válogatottnál is, amelynek 2009 nyarán a szövetségi kapitánya lett. Miután a Veszprém nem járult hozzá vezetőedzője, Mocsai Lajos kapitányi kinevezéséhez, így a másodedző Csoknyai ült a nemzeti együttes kispadján a 2010-es Európa-bajnokságon, megbízása júliusig tartott. A szakember 2014-től 2020-ig a Balatonfüredi KSE együttesét irányította, majd a Budakalász kispadjára ült le. Közben még egyszer szövetségi kapitánynak nevezték ki, Vladan Maticcsal együtt a 2019-es világbajnokságon a tizedik helyen végeztek a férfiválogatottal.

Játékosként: • olimpiai 7. (1992) • világbajnoki 4. (1997) • 2× világbajnoki 11. (1993, 1999) • Európa-bajnoki 6. (1998) • Európa-bajnoki 7. (1994) • Európa-bajnoki 10. (1996) • Bajnokok Ligája-2. (2002) • Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK)-győztes (1992) • 2× Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK)-2. (1993, 1997) • 12× magyar bajnok (1992, 1993, 1994, 1995, 1997, 1998, 1999, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005) • 12× Magyar Kupa-győztes (1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1998, 1999, 2000, 2002, 2003, 2004, 2005) Edzőként: • Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK)-győztes (2008, másodedzőként) • 3× magyar bajnok (2006, 2008, 2009, másodedzőként) • 2× Magyar Kupa-győztes (2007, 2009, másodedzőként) • Európa-bajnoki 14. (2010, szövetségi kapitányként) • junior válogatott Európa-bajnoki 9. (2014)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor