Pérez

Carlos

Carlos Reinaldo Pérez Enrique Kuba fővárosában, Havannában született, ahol a baseball és a kosárlabda után kézilabdázni kezdett, 1988-ban a Ciudad La Habana igazolt játékosa lett. A szakma és a sportág itthon akkor figyelt fel rá, amikor az 1997-es világbajnokságon még a kubai válogatottban kézilabdázott, amelyet nemzeti együttesünk meglepetésre csak egyetlen góllal tudott legyőzni a csoportban, Pérez pedig kilenc gólt szerzett ellenünk. Még abban az évben nyolc honfitársával együtt hazánkba érkezett, hivatalosan edzőtáborozni, de az itthoni klubok azonnal lecsaptak rájuk, így a közel kétméteres, remek fizikai adottságokkal rendelkező, 26 éves balátlövő Veszprémbe került, ahol Carlos Pérezből előbb Pérez Carlos, majd mindenki "Csárlija" lett. Alig két év után, 1999-ben megkapta a magyar állampolgárságot, majd 2002 októberében Skaliczki László szövetségi kapitány meghívta a magyar válogatottba is, Szlovénia ellen hat góllal mutatkozott be.

Gyorsan beilleszkedett Veszprémben, ahol sokat kellett fejlődnie taktikaiag, és nem akárkivel kellett versenyeznie a poszton, az első számű balátlövő ugyanis a világklasszis Éles József volt. A rivalizálás ellenére (vagy éppen azért) remek kettőst alkottak, Éles egyre többet szerepelt irányítóként, és ketten együtt hat idény alatt nyolc híján ötezer gólt szereztek tétmérkőzésen, ebből Pérez 2444-et. A játékos legenda lett Veszprémben, ahol tizenhat idényt húzott le, ebből tizennégyszer nyerte meg a bajnokságot az együttessel, az egyik Dunaferr elleni rangadón ő szerezte a bajnoki címet érő győztes találatot. Nemzetközi szinten is kiemelkedően teljesített a klubbal, 2002-ben bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol hiába szerzett az oda- és visszavágón is öt-öt gólt, végül elbuktak a német Magdeburggal szemben. Mégsem maradt nemzetközi kupaarany nélkül, 2008-ban ugyanis megnyerték a Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK), a fináléban a német Rhein-Neckar Löwennél bizonyultak jobbnak.

A magyar válogatottal a 2003-as világbajnokság volt az első világversenye, amelyen a csapat hatodik helyen végzett, ő pedig 64 találattal a torna gólkirálya lett, az athéni olimpiai részévtelről döntő, Jugoszlávia elleni helyosztón 13-szor talált be. A 2004-es olimpián már kulcsember volt, a bronzmeccsen tíz gólt szerzett az oroszok ellen, nem rajta múlt a vereség. Egyre jobban megszerette Veszprémet, és hiába hívták a spanyol és a német élvonalba, sosem hagyta el a klubot. Elnyűhetetlen játékos volt, akit negyvenévesen, 2011-ben újra a legjobb magyar kézilabdázónak választottak, és a válogatottal utazott a 2012-es londoni olimpiára, de a torna elején sérülést szenvedett, így kevesebb szerepet kapott. A magyar válogatottban 2002 és 2012 között 55 találkozón 274 gólt szerzett. 2013 elején Katarba szerződött, júniusi búcsúmeccsén a világválogatott érkezett Veszprémbe. Négy év múlva, 46 évesen abbahagyta a profi sportot, és hazatért az Építőkhöz, ahol előbb Gulyás István munkáját segítette másodedzőként, majd 2018 és 2021 között David Davis vezetőedző mellett dolgozott.

• 2x olimpiai 4. (2004, 2012) • világbajnoki 6. (2003) • világbajnoki 8. (1999) • világbajnoki 13. (1995) • Bajnokok Ligája-2. (2002) • Kupgyőztesek Európa-kupája (KEK)-győztes (2008) • Szuperkupa-2. (2002) • 14x magyar bajnok (1998, 1999, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013) • 13x Magyar Kupa-győztes (1998, 1999, 2000, 2002, 2003, 2004, 2005, 2007, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013) • 7x kubai bajnok • a világbajnokság gólkirálya (2003) • 4x az év legjobb magyar kéziladázója (2003, 2004, 2005, 2011) • Magyar Arany Érdemkereszt (2012) • Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play-életműdíj (2014)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor