1997-ben kilenc kubai honfitársával érkezett hazánkba
Szülővárosában, a kubai Matanzasban először atletizálni és kosárlabdázni szeretett volna, de mivel a sportkollégium edzői szerint nem volt meg hozzá a magassága, 11 éves korában a barátai javaslatára kipróbálta a kézilabdát, és végül arra építette a karrierjét. Az ifjúsági, a junior-, majd a felnőttválogatott miatt Havannába költözött, és 83 alkalommal húzta magára a nemzeti csapat mezét. Veszprémi részről már 1995-ben is volt iránta érdeklődés, de végül 1997 novemberében, 25 évesen hagyta el a karibi országot, kilenc honfitársával együtt Magyarországra jött, de fizetése harmadát a kubai sportminisztériumnak kellett átutalnia. Miután két év után úgy döntött, nem tér haza, további hét évig nem is térhetett vissza Kubába. Az irányító, balátlövő Ivo Díaz két évig a Pécsi MKC együttesében játszott, mielőtt 1999-ben leigazolta a Fotex Veszprém, amellyel négy magyar bajnoki cím mellett háromszor nyerte meg a Magyar Kupát.
Engem úgy neveltek, hogy tiszteljek másokat, és amikor ide jöttem, arra gondoltam, úgy tudom a tisztelemet kimutatni a magyaroknak, ha megtanulom a nyelvüket, ha nem angolul vagy spanyolul kérek valamit a boltban, hanem magyarul tudok kommunikálni. Kuba a hazám, ott születtem, Magyarország pedig a második otthonom.
“„
Olimpián képviselte Magyarországot, meghívták a világválogatottba
A Zdravko Zovko vezette Veszprémmel 2002-ben bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol két meccsen vereséget szenvedtek a német Magdeburgtól. Remekül megtanult magyarul, itt-tartózkodása után néhány évvel, 2003-ban megkapta a magyar állampolgárságot, és bemutatkozhatott a Skaliczki László vezette magyar válogatottban is, amellyel a következő évben, 2004-ben részt vett az Európa-bajnokságon és az athéni olimpián, ahol a nemzeti együttes a negyedik helyen végzett. A 2007-es németországi világbajnokságon még tagja volt a magyar csapatnak, majd 42 mérkőzés és 116 gól után visszavonult a válogatottól. 2014 júniusában az a megtiszteltetés érte, hogy a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) meghívta a világválogatottba Egyiptom ellen, egy kairói gálamérkőzésen.
Kipróbálta magát Spanyolországban, majd Tatabányáról vonult vissza
Közben 2005-ben az NB I-et is elhagyta, és kipróbálta magát a spanyol bajnokságban, előbb az Ademar León, majd a JD Arrate együtteseiben. 2009-ben tért haza Magyarországra, és Tatabányára igazolt, melyet hét éven át erősített, 2009-től 2012-ig a csapatkapitányi posztot is betöltötte, és ahonnan 2016-ban, 44 évesen vonult vissza. Sportolói pályafutása után rögtön edzőként kezdett dolgozni a veszprémi utánpótlásban, ahol ma is az U16-os és U18-as csapatokkal foglalkozik. Balatonfüreden telepedett le magyar feleségével, lánya, Aldazabal Laura profi kosárlabdázó, ő pedig gyakran látogatja Kubában élő édesanyját.
Díjai, eredményei
• olimpiai 4. (2004)
• világbajnoki 8. (1999 – Kubával)
• világbajnoki 9. (2007)
• Európa-bajnoki 9. (2004)
• Bajnokok Ligája-2. (2002)
• szuperkupa-2. (2002)
• 4× magyar bajnok (2002, 2003, 2004, 2005)
• 3× Magyar Kupa-győztes (2002, 2004, 2005)
• 2× közép amerikai játékok-győztes (1993, 1994 – Kubával)
• 4× Pánamerikai játékok-győztes (1991, 1995, 1998, 1999 – Kubával)
Forrás
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor